A két és fél millió hordó olaj, amivel Oroszország csökkentheti napi olajkitermelését a jövőben, nem valami nagy üzlet, ha az oroszok ezért cserébe csupán néhány telefonbeszélgetést kapnak Vlagyimirt Putyin orosz és Donald Trump amerikai államfő között, ám Putyin hosszabb távra gondolkodik, és úgy látja: kettejük viszonyának javulása még többet hozhat a konyhára - kezdi elemzését a Financial Times. A két elnök ötször beszélt telefonon március 30-a óta, többször, mint 2019-ben egész évben.

A téma az amerikai-orosz-szaúdi olajkitermelés-csökkentési megállapodás volt, amellyel meg akarják fékezni az olajárak további esését. Az OPEC+, azaz az olajkartell és néhány nagy független termelő, élükön Oroszországgal, napi 9,7 millió hordós vágást vállalt, ami a világtermelés tizede, amit a két észak-amerikai ország további öt százalékkal fejel meg. A három nagy olajtermelő ország adta tavaly a világ olajkitermelésének durván harmadát és még soha nem működtek együtt a piac szabályozásában.

Kapcsolódó

Putyin gesztusa

Az orosz elnök jelentős gesztust tett amerikai kollégájának azzal, hogy nagyjából negyedével csökkenti olajkitermelését. Ez ugyanis hozzájárul az USA olajpala-iparának túléléséhez, miután a 30 dollár/hordó alá süllyedő olajár a viszonylag drágán termelő olajpala-kitermelőket csőddel fenyegette. Ha sikerül növelni az árat - amire úgy tűnik, várni kell -, elhárul ez a veszély, s ahogy Trump fogalmazott egyik twitterüzenetében, ezzel sok ezer munkahelyet menthetnek meg az ágazatban. Ez fontos a novemberi elnökválasztáson újraválasztására hajtó amerikai elnöknek. Putyin annak ellenére engedett az olajalkuban, hogy az orosz olajipar az amerikai konkurenciát tekinti első számú közellenségének, amelyet az elmúlt hónapok olajárháborújával tönkre akart tenni.

Cserébe szimbolikus hasznot zsebelhetett be az orosz államfő: országát és saját magát ismét az USA egyenrangú, kiemelkedő partnereként tálalhatja, mint a régi szép hidegháborús időkben. A felek viszonyát az elmúlt több mint fél évtizedben súlyos viták terhelték kezdve attól, hogy az USA-ban úgy vélik, az oroszok a közösségi médiában manipulálják az amerikai választásokat az európai orosz gázszállátásokon át, amit a tengerentúlon gázfüggőségnek tartanak, egészen az új orosz fegyverek fejlesztéséig.

Többféle haszon

Az amerikai-orosz-szaúdi egyezség több előnnyel is jár az orosz félnek - véli Dmitrij Trenin, a Carnegie Moscow Center igazgatója. Egyfelől az USA-t, Oroszországot és Szaúd-Arábiát gyakorlatilag az energiaipar döntő befolyással bíró triójává (big three) tette. Másodszor utat nyitott az előtt, hogy a felek megtörve fagyos viszonyukat más területeken is együttműködjenek. A Kreml ugyan nem vár gyors eredményeket, de már a hét végén felajánlotta a felek űrkutatási együttműködésének bővítését és a nukleáris robbanófejek számának limitálásáról is tárgyalásokat javasol.

Andrew Weiss, az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának korábbi orosz ügyekben illetékes vezetője szerint Moszkva arra törekszik, hogy megmutassa: képes megállapodásokat tető alá hozni az amerikai elnökkel mindenki - azaz leginkább az amerikai Kongresszus - feje felett. A szakértő szerint feltűnő, hogy a Kreml milyen jól kihasználja, hogy a Trump-Putyin viszony erősítésével az orosz-amerikai kapcsolatokat is úgy formálhatja, mintha az elmúlt hat évben nem jutottak mélypontra. Weiss szerint Trump úgy gondolja, hogy ha kijön az oroszokkal, abból haszna lehet.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője óvatosan fogalmazott a Financial Timesnak: nincs kapcsolat az olajmegállapodás és bármilyen más lehetséges orosz-amerikai egyezség között. Ugyanakkor az ajtó nyitva áll a felek viszonyának javítása előtt és az elmúlt időszakban is egyeztettek Ukrajna, Szíria és Észak-Korea ügyében. Elemzők szintén óvatosságra intenek: Trump és Putyin korábbi személyes kapcsolatai sem feltétlenül hoztak javulást országaik viszonyában, főként mert az amerikai elnök szimpátiáját orosz kollégája iránt még kormányában sem osztják.