Az orosz politikai vezetés keményvonalasainak szemében régóta szálka az amerikai olajpala-termelés felfutása. Ennek segítségével az USA jelentős olajexportőrré vált, és a szigorú tekintetű orosz politikusok szerint ez a körülmény utat nyitott az előtt, hogy Washington keményebben lépjen fel Moszkva ellen a nemzetközi politikai csatákban. A koronavírus-járvány váratlan lehetőséget kínált az orosz vezetésnek arra, hogy üssön egy nagyot az olajpala-vállalatokon - kezdi elemzését Clara Ferreira Marques, a Bloomberg árupiacokkal foglalkozó szakírója.

Kína olajkereslete január-februárban összezuhant, ami az olajár csökkenéséhez vezetett, így felvillant a lehetőség, hogy az olajkínálat magasan tartásával még mélyebbre lehet leszorítani az olajárat, ami csődbe taszítja az átlagosnál legdrágábban termelő olajcégeket, élükön az amerikai olajpala-vállalatokat. Ezért az orosz vezetés - vagy ami ezzel lényegében azonos Vlagyimir Putyin államfő - úgy döntött, hogy nem állapodik meg az OPEC-kel az olajkitermelés korlátázásának továbbfolytatásáról.

Szaúd-Arábia az OPEC vezető állama erre válaszul növelni kezdte kitermelését, mert az ország vezetői úgy gondolták: a szaúdi kutak termelnek a legolcsóbban a világon, ezért rövid távon ők veszíthetik a legkevesebb és hosszú távon ők nyerhetik a legtöbbet ezen a játszmán. Így Putyin végül szelet vetett és vihart aratott: kirobbantotta az olajárháborút.

Félre csúszott számítás

A játszma kezdetekor azonban nem számoltak azzal, hogy a koronavírus-járvány az USA-t, egész Európát és azon belül Oroszországot is arra kényszeríti, hogy - a jelenlegi állás szerint - legalább április végéig leállítsa gazdaságát. A fekete arany ára a 30 dollár/hordó körüli szintre esett, és az a veszély fenyegetett, hogy még tovább zuhan, ha a túlkínálatot nem sikerül olyan szintre hozni, hogy legalább az árcsökkenést megállítsák.

Ez még akkor is túl sok a rosszból, ha az orosz kormány hosszabb ideje készült az olajárjátszmára. Jelentős valutatartalékokat halmoztak fel a költségvetési többletnek köszönhetően, csökkentették a vállalatok korábban jelentős devizaadósságát és az ország - részben az EU-val szemben a nyugati szankciókra válaszul adott élelmiszerimport-korlátozásnak köszönhetően - ma sokkal inkább önellátó élelmiszerekből, mint korábban.

Rövidebb és hosszabb táv

A tavasz közepére igen rossz helyzet alakult ki az orosz államfő nézőpontjából. Az uráli kőolaj ára - amelyen az orosz termelők általában exportálnak - hordónként 30 dollár alá csökkent, miközben a költségvetést úgy tervezték, hogy 40 dollár feletti olajárnál legyen egyensúlyban. Nagyobb gond azonban ennél, hogy Putyin az év elején a szociális kiadások emelését ígérte a népnek, ám a 20 dolláros szintén át kell dolgozni a büdzsét. Némi vigaszt nyújthat, hogy az orosz állam még hitelképes, azaz vehet fel kölcsönöket a pénzpiacokról.

Hosszabb távon azonban kezelhetetlen bajok fenyegetnek. Ezen az olajárszinten már az orosz termelők profitja is hajszál vékonyra olvad, figyelembe véve, hogy el is kell szállítania fekete aranyat a felhasználás helyére. A gyengülő rubel segít növelni a dollárban értékesített termék oroszországi árát és az állam is támogatást nyújthat az adók rugalmas kezelésével, ám végül csökkenni fognak az energiaipari beruházások. Ezért munkahelyek szűnhetnek meg, ami visszaveti a fogyasztást. Eközben a járvány miatti leállás az orosz jegybank szerint 1,5-2 százalékot faraghat le az idei GDP-ből. A kormány legrosszabb forgatókönyve azonban mínusz 10 százalékot mutat.

Kurszk-szindróma

Putyin játszmájában a legrosszabb lap a koronavírus-járvány. Az orosz elnök amerikai kollégájához, Donald Trumphoz hasonlóan hanyagul kezdte a válságkezelést, ám szemben Trumppal, aki elfogadtatott az amerikai Kongresszussal egy gigantikus gazdaságélénkítő csomagot, ami javítja a népszerűségi mutatóit, Putyinnak nincs elég pénzügyi mozgástere ehhez, ezért nem tud "közérzetjavító" osztogatásba kezdeni.

A Bloomberg publicistája idézi Nigel Gould-Davies politológus professzort, aki szerint megismétlődhet az, ami Putyin hatalomra kerülése után a Kurszk tengeralattjáró elsüllyedésekor történt. Az akkor még éppen hogy csak az ország élére került elnök nem tulajdonított nagy jelentőséget a tragikus balesetnek, például nem szakította meg szabadságát, hogy a helyszínen intézkedjen és visszautasította a külföldi segítséget a mentéshez. Az eredmény népszerűségi mutatójának zuhanása lett. Bár az alkotmányos reformokat, amelyeket az év elején bejelentett, s amelyek 15 évvel meghosszabbíthatják regnálását, így is el tudja fogadtatni, de a végrehajtásuk nehezebbé válhat.

Csapda

Az olajárjátszmában Oroszország csapdába került. Hiába állapodik meg - ahogy az várható - mégis az OPEC-kel a kitermelés korlátozásáról, akkora a kereslethiány, hogy így is fennmarad a túlkínálat. Az orosz olajipar napi 500 ezer-egymillió hordóval tudja visszavenni kitermelését - váli Saad Rahim, a Trafigura kereskedőház trédere, mivel túl sok olyan olajkútja van, amelyet nem tudnak újraindítani egy leállás után. Ráadásul minél hosszabb ideig tart az extraalacsony olajárak időszaka, annál jobban fognak az ország pénzügyi tartalékai és a bankok annál kevésbé tudják hitelezni a vállalatokat és a lakosságot.

Moszkva mindezek nyomán olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy belpolitikai helyzetének alakulása erősen függ attól, mit lépnek külföldön mások. Ahhoz, hogy Putyin arcvesztés nélkül ússza meg a dolgot, szükség lenne például arra, hogy az amerikai kollégája elengedje az olajpala-termelők egy részének kezét - ne zárja teljesen az USA olajpiacán védővámokkal. Emellett attól is sok függ, hogy más OPEC-en kívüli olajexportőr országok mit lépnek, azaz visszafogják-e kitermelésüket vagy sem.