Az EU-török viszony elmérgesedésének jeleként Recep Tayyip Erdogan török államfő azzal fenyegetőzött, hogy országa felmondja a bevándorlókkal kapcsolatban egy éve kötött megállapodás kritikus elemét, nevezetesen azt, hogy Törökország visszafogadja a menekültek egy részét, ám szakértők szerint az ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja.

Eddig csak 900 ember került vissza így Törökországba, miközben maga az egyezmény és a balkáni határzárak nyomán sokkal kevesebben akarnak eljutni Európába a balkáni útvonalon. A Guardian adatai szerint például a török szárazföldhöz közeli Leszbosz szigetére naponta kevesebb mint százan érkeztek tavaly, míg 2015-ben volt olyan hétvége, amikor két nap alatt 10 ezer nő, férfi és gyerek szállt partra.

Összeesküvés-elmélet

Ennek is köze lehet ahhoz, hogy van olyan szakértő, aki a török-holland adok-kapok mögött bonyolultabb összefüggést vél felfedezni. Melik Kaylan haditudósító a Forbes magazin internetes oldalán megjelent tárcájában ezzel kapcsolatos spekulációját osztja meg az olvasókkal. Szerinte nem a török-EU megállapodás felmondása a fő veszély.

Mi is történt? A holland hatóságok öt nappal a március 15-ei parlamenti választások előtt azzal szembesültek, hogy a török kormány tagjai nagygyűléseket akarnak tartani országukban a hazájukban folyó népszavazási kampány részeként. A török vezetés szeretné államfői rendszerré átalakítani a parlamenti szisztémát, ami bebetonozná Erdogan hatalmát. A közvélemény-kutatások szerint a törökök többsége egyelőre elutasítja a reformot.

Gyanús előzmények

Németország is megakadályozta a török miniszterek fellépését az országban élő törökök előtt, ám abból nem lett olyan vita, amelynek a végén Ankara bezárta hollandiai nagykövetségét és megkérte a török fővárosban tartózkodó holland nagykövetet, hogy távozzon az országból.

Ezt követte Hollandia és az EU verbális ostorozása. Erdogan az előbbit lenázicta, az utóbbinak pedig az orra alá dörgölte, hogy nem akarja megadni a török állampolgároknak az uniós vízummentességet, pedig egy éve ígéretet tett erre. E feszültség fokozásaként jelentette ki a török elnök, hogy nem fogadják vissza a bevándorlókat.

Szándékos provokáció lehetett

Ez önmagában is gyanús, ám törökországi forrásoktól származó információk arra utalnak, hogy szándékosan mérgezték meg a török-holland viszonyt. A hollandok ugyanis csak annyit kértek, hogy a török miniszterek ne a szavazás előtt, hanem csak március 15-e után mondják el beszédeiket az észak-európai országban élő török közösség tagjai előtt.

Ankara azonban visszautasította a kérést és a hollandiai török konzulátus felszólította a helyi törököket, hogy tiltakozzanak a miniszterek távol tartása miatt.

A világ média a fejlemények nyomán arról kezdett cikkezni, hogy a feszültség növekedése az ellenségképpel operáló, populista politikusoknak kedvez: a török oldalon Erdogannak, Hollandiában a bevándorló- és EU-ellenes Geert Wildersnek. A Forbes cikkírója az utóbbi szálon indul tovább.

Kinek az érdeke?

Ki nyerhet közvetve Erdogan provokációival, egy európai ország belső feszültségeinek kiéleződésével? Ha Wilders erőre kapott volna ennek eredményeként, és pártja kiválóan szerepelt volna a választásokon, azzal gyengültek volna az EU egységében érdekelt, mérsékelt politikai erők, élükön Angela Merkel német kancellárral. Ezzel gyengült volna az unió egységes fellépése az Ukrajnát szétszabdaló orosz vezetéssel szemben.

Vlagyimit Putyin orosz államfő a keresztapja az összes európai radikális pártnak és politikusnak Wilderstól Marine Le Penig, miközben Erdogan az elmúlt hónapokban egyre erősebb szövetségese. Mindketten arról beszélnek mostanában, hogy a nyugati társadalmi modell törékeny, túlságosan nyitott, sérülékeny a külső hatásokkal szemben. Hogy, hogy nem, éppen ezt bizonyíthatta volna, ha sikerrel provokálják a hollandokat a választás előtt.

Új világrend

Maylan felhívja a figyelmet arra, hogy Erdogan a napokban állapodott meg Putyinnal egy orosz légvédelmi rendszer megvásárlásáról. Ez az első eset, hogy egy régi NATO-tagország orosz fegyvereket vásárol. Vajon kik ellen akarja bevetni? - teszi fel a költői kérdést. A haditudósító úgy véli, hogy éppen tanúi vagyunk a NATO leépülésének az orosz vezető manipulációja nyomán.

Putyin azon dolgozok, hogy összehozzon egy alternatív világrendet, az áldemokrata, populista-nacionalista erős emberek szövetségét. Igyekszik segíteni azokat a politikusokat, akik megfelelnek ennek a leírásnak. Segíti őket a nyugati típusú demokrácia intézményeinek leépítésében, mivel ez a rendszer az, amely korlátozhatja hatalmukat.

Rossz módszer?

Eközben az emberjogi szervezetek oldaláról is ütik a politika főáramába tartozó európai vezetőket. Ez a politikai csetepaté közvetlenül az egy éve aláírt EU-török megállapodáshoz kapcsolódik. Az emiatt Görögországban rekedt több mint hatvanezer menekült közül 14 ezer embertelen körülmények között él a görög szigeteken. Túlzsúfolt táborokban várják, hogy elbírálják menekültkérelmüket az igen lassan dolgozó hatóságok. Terjednek a drogok és az öngyilkossági kísérletek.

Az emberjogi szervezetek szerint ez valójában annak a jele, hogy megbukott az EU kísérlete arra, hogy a határain kívül kezelje a migrációs válságot. Az európai országok más esetekben - például a Líbiából induló bevándorlók esetén - is ezt a módszert akarják alkalmazni.

Az unió büszke arra, hogy betartja a nemzetközi jog szabályait, tiszteletben tartja az emberi jogokat. Hatvan éven át ez határozta meg politikáját, ám a mostani bevándorlási válságban rossz példát mutat a világnak. Azzal, hogy ütközőzónákat akar létesíteni Európán kívül, illetve a kontinens határain (ahogy azt Görögország esetén teszi), nem csupán a menekültek jogait ássa alá, hanem az európai demokratikus értékeket is - vélik a jogvédők.