Vlagyimir Putyin kimerítette politikai tartalékait. Még az alkotmányos változásokról szóló nyári népszavazás sem hozta el az újrakezdést, amit várhatott tőle. Bár az orosz államfő fizikailag még nagyon sokáig hatalmon maradhat, a választók jelentős része máris béna kacsának látja, aki a kijáratot keresi a politikából. Senki, még lojális támogatói sem remélik, hogy Oroszország helyzete javulhat, amíg Putyin áll az élén - kezdi a jövőt fürkésző cikkét a Moscow Timeson Abbas Gallyamov független politikai elemző, Vlagyimir Putyin korábbi beszédírója.

Gallyamov - aki korábbi munkájából fakadóan ismerheti az elnök gondolkodását - úgy véli, hogy az egyetlen valós kérdés az, mikor lesz vége Putyin regnálásának, és ki ülhet a helyére az orosz államfői székbe. Oroszországban hagyományosan a miniszterelnök áll az első helyen az első számú vezető lehetséges utódainak sorában. Ezért mondhatjuk, hogy Mihail Misusztyin kinevezése erre a posztra volt az egyik legfontosabb esemény az orosz politikában 2020-ban.

Döntés

Putyin az alkotmányreformnak köszönhetően elindulhat a 2024-es elnökválasztáson, ugyanis ez új időszámítást indított az orosz közjogi berendezkedésben, kimondta, hogy az államfői posztért indulásnál nem kell figyelembe venni az eddig betöltött elnöki ciklusokat. A Moscow Times cikkírója szerint azonban dönthet úgy, hogy nem indul. Erre ösztönözheti Aljakszandr Lukasenko belorusz államfő sorsa, akit immáron nem fogadnak el elnöküknek a fehéroroszok, és a demonstrálók zaklatása ellenére végeláthatatlan tüntetéssorozaton adnak hangot ennek véleményüknek.

Az államfő bizalmi indexe 50 százalék alá esett, ami arra utal, hogy az oroszok több mint fele nem voksolna rá, ha most vasárnap lenne az elnökválasztás, s bár ez a mutató ingadozhat, nem valószínű, hogy hosszabb távon nőne. Sokkal sanszosabb, hogy tartósan lejtőre került. Ezért Putyin úgy gondolhatja, hogy inkább formálisan átadja a hatalmat egy megbízható utódnak, mint hogy Lukasenko sorsára jusson.

Jelek

Az elnök és a miniszterelnök népszerűségi mutatója az utolsó független oroszországi közvélemény-kutató intézet, a Levada Center felmérései szerint az utóbbi hónapokban ellentétes irányba mozog. Ha Putyiné javul, akkor Misusztyiné romlik és fordítva. Ez arra utal, hogy a kormányfőben sokan az ország lehetséges követező vezetőjét látják.

Ezt erősíthette a novemberi kormányátalakítás is. Ezen ugyanis olyan miniszterek kerültek előtérbe, akik nem elsősorban Putyinhoz fűződő lojalitásukról ismertek, hanem Misusztyin "embereiként" tartják számon őket. Ez azt jelezheti, hogy Putyin nem pusztán komolyan fontolgathatja a hatalom átadását miniszterelnökének, hanem az is lehet, hogy már el is döntötte, hogy így fog tenni - véli az orosz elnök volt beszédírója.

Ellenzék

A hivatalos orosz ellenzékre nagy fellépés vár 2021-ben, ugyanis szeptemberben parlamenti választások lesznek. Ezen téren két fejlemény érdemel figyelmet. Az egyik a Duma második legnagyobb pártja - az elnököt támogató Egységes Oroszország mögött -, a kommunista párt mezei tagságának radikalizálódása. Egy késztette arra a párt vezetését, hogy Putyin alkotmányreformjának elutasítására biztassa a szavazókat a népszavazási kampányában és saját alkotmányos javaslatokkal álljon elő. Most azt tervezik, hogy egymillió megfigyelőt állítanak csatasorba a Duma-választások elcsalásának megakadályozására.

A másik fejlemény egy erős jobboldali ellenzéki párt, az Új Emberek megjelenése az Egységes Oroszország mellett. Az, hogy a Kreml nem akadályozta meg ennek indulását a legutóbbi helyi választásokon, arra utal, hogy el akarja kerülni a rezsim társadalmi bázisának erózióját és radikalizálódását. Az elfogadott politikai megjelenés biztosítja a feszültség levezetését, ami megmutatkozott abban, hogy az Új Emberek nyerni tudott választásokat, még az is előfordult, hogy a kormánypárttal szemben is győzött.

Navalnij

Az ellenzéki oldal harmadik jelentős eseménye a rendszeren kívüli Alekszej Navalnij elleni sikertelen merénylet, amely jelentősen megdobta a - halálos fenyegetéssel sikerrel szembe szegülő - politikus népszerűségét. A Kremlnek nincs válasza arra a kihívásra, amit Navalnij "okos szavazás" felhívása jelent, nevezetesen az, hogy az ellenzéki vezér arra biztatja a választókat, hogy minden választási körzetben a kormánypárti induló legerősebb ellenzéki ellenfelére adják le a szavazatukat, legyen az akár valamelyik őfelsége ellenzékének számító párt jelöltje.

A Moscow Times cikkírója szerint Navalnij olyan politikai detonátor lehet a választások miatt a politikára irányuló erősebb figyelem közepette, mint amilyen Vlagyimir Iljics Lenin volt 1917 áprilisában. A bolsevik vezér azzal tért haza a száműzetésből, hogy miközben az akkori politikai elit úgy gondolta, hogy a cárizmus ellen győztes februári forradalommal vége a radikális politikai váltásnak, kijelentette, hogy igazi népi forradalom és hatalomváltásra van szükség. Ezzel alaposan befűtött a cár bukása után hatalomra került elitnek.

Hangulatváltozás

Az elmúlt hónapok további fontos eseménye a szűnni nem akaró tiltakozás Habarovszkban. A szibériai városban a népszerű polgármestert egy régi ügyre hivatkozva eltávolította helyéről a hatalom, ám a helyiek nem nyugodnak bele ebbe. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem csupán Moszkvában vagy esetleg Szentpéterváron vetheti meg a lábát az ellenzék. Ami a kínai határhoz közel településen, Moszkvából nézve a világ végén történt, az megismétlődhet bárhol az országban.

Oroszországban a közvélemény-kutatóknak nyilatkozva annál határozottabban támogatnak az emberek egy politikai rezsimeket, minél szilárdabbnak, minél elmozdíthatatlanabbnak látszanak. Ez a hangulat eddig a Kremlnek kedvezett, ám az említett fejlemények arra utalnak, hogy megfordulhat a széljárás. Egyre erősebbek a jelei annak, hogy a putyini rendszer kimerítette tartalékait, elvesztette szilárdságát, a változások elkerülhetetlenek. Így az emberek lojalitását is elvesztheti.