Az orosz vezetés világos üzenetet fogalmazott meg a müncheni biztonságpolitikai konferencián, amit sokan nem fognak barátságosnak tekinteni - derült ki Eugene Rumer, a Carnegie Endowment kutatóintézet Oroszországgal és Eurázsiával foglalkozó részlegének interjújából, amelyet a Bloombergnek adott. A lényeg: Oroszország az európai biztonsági rendszer része, semmilyen lényeges biztonsági kérdésben nem dönthet nélküle a NATO.
Jár egy szék nekik is az asztalnál, meg kell hallgatni a véleményüket, sőt vétójoguk van. Láthatjátok - folytatódik az üzenet -, megállítottuk a NATO bővítését, ahogy azt 20 évvel korábban meg kellett volna tennünk. Oroszország jelentős globális játékos a politikában, aki ezt figyelmen kívül hagyja, az önmagát is veszélyezteti.
Ez az üzenet természetesen nem csak Moszkva nemzetközi partnereinek szólt, hanem a március 18-ai elnökválasztásra készülő hazai közvéleménynek is.
Putyin vasmarka
A szakértő szerint az Ukrajnában a Krím orosz elfoglalása és az ország délkeleti részének de facto leválása után kialakult patthelyzet közömbös a Kreml számára. Az előbbivel jelentős katonai stratégiai hídfőállást szereztek három NATO-országgal, Bulgáriával, Romániával és Törökországgal szemben. Ennek szellemében már új fegyvereket is telepítettek a félszigetre.
A Donbaszban megszerzett befolyásra támaszkodva Moszkva bármikor nyomást gyakorolhat Kijevre, ugyanakkor valószínűleg elérték, amit akartak: Ukrajna nem tud csatlakozni a nyugati nemzetközi rendszerhez. Ennek az az ára, hogy az ukránok megutálták az oroszokat. Összességében Kijev visszatér ahhoz az orosz típusú uram-bátyám kapitalizmushoz, amelyet a rendszerváltás után üzemeltetett, és nem kerül közelebb az európai integrációhoz.
Az amerikai kutató úgy véli, hogy az oroszok ezzel elérték a céljukat. Nem nyernének többet azzal, ha megszállnák az országot. Ugyanakkor az, hogy az ukrán hadsereg az USA-tól "az élet kioltására is alkalmas" fegyvereket kaphat, nem változtat a két fél erőviszonyain.
Választási játszma
Putyin a választásokon kerülni akarja, hogy olyan szovjet vezetőnek látsszon, akit a szavazatok 99,98 százalékával választanak meg. Őszinte támogatást élvező politikusnak akarja láttatni magát, akit jelentős többséggel választanak negyedszer is elnökükké az oroszok. Ez fontos legitimációt adna neki és egyben jelezné a közhangulat alakulását.
Ami az utóbbit illeti eléggé megdöbbentő, hogy bár a tavalyi korrupcióellenes tüntetéseken sok fiatal vett részt, ez a generáció nem áll teljes mellszélességgel a változások mögött. A Carnegie moszkvai központjának felmérése szerint a legtöbb fiatal orosz nem akar változást, inkább az idősebb, alacsonyan képzett emberek szeretnék, hogy valami történjen annak érdekében, hogy jobban éljenek. Szóval nem igazak a sztereotípiák arról, hogy az új generáció elutasítja Putyin rezsimjét.
Kína, USA
A szakértő úgy véli, hogy Oroszország és Kína nem szövetségesei, hanem partnerei egymásnak. Kína az orosz forráson kívül, máshonnan is szerezhet gázt és olajat, az orosz pénzemberek arra panaszkodnak, hogy nagyon nehéz együttműködni a kínai üzletfelekkel. Egy dolog köti őket össze egyértelműen: utálják az USA-t és mindent megtesznek annak érdekében, hogy véget vesszenek az Egyesül Államok egyszemélyes hegemóniájának a világpolitikában.
A 2016-os amerikai elnökválasztásának orosz befolyásolása nem azt célozta elsősorban, hogy elősegítsék Donald Trump megválasztását, hanem hogy hiteltelenítsék az amerikai demokráciát. Ha Hillary Clinton győzött volna, akkor is úgy ült volna bele az elnöki székbe, hogy előzőleg megszégyenült a választási harcban kiszivárogtatott kínos ügyek miatt.
Moszkva nem tudta elérni, hogy olyan elnöke legyen az ellenfélnek, aki barátságos az orosz vezetéssel és lazít az ukrán válság nyomán bevezetett szankciókon. Ugyanakkor ha megnézzük, milyen állapotba került az amerikai politika, akkor siralmas kép tárul elénk. A több mint 40 évvel ezelőtti Waltergate-botány óta nem volt olyan patthelyzetben és válságban az amerikai közélet, amilyenben most van.
A fotó forrása: Alexei Druzhinin/Sputnik/AFP.