Ha a venezuelai rezsim és vezetője Nicolas Maduro megbukik, az Vlagyimir Putyin súlyos bukása is lesz, ugyanis az orosz államfő elveszti egy költséges geopolitikai játszmáját - írja a latin-amerikai ország és Oroszország kapcsolatát elemző cikkében Leonid Bershidsky a Bloomberg publicistája. Moszkva a magát szocialistának nevező rendszer második legfontosabb külső támasza Peking után.

A kínai befektetések értéke az elmúlt húsz évben elérte a 70 milliárd dollárt (a paksi bővítésre adott orosz hitel hétszerese), amiért főként olajjal fizettek, míg Oroszország ugyanennyi idő alatt 17 milliárd dollárt ölt bele venezuelai kalandjába. Putyin decemberben, még azelőtt, hogy Washington az ellenzéki Juan Guaidót ismerte volna el az ország elnökének, hatmilliárd dollárt és 600 ezer tonna gabonát ígért a regnáló rezsimnek.

Kapcsolódó

Olajbiznisz

Az orosz támogatás nagyját az állami tulajdonú Rosznyefty olajcégen át csatornázták az országba. Ezt a vállalatot az elnök egyik szövetségese, Igor Szecsin vezeti - emlékeztet a Bloomberg publicistája. Az elérhető adatok szerint a Rosznyerfty 2017 végéig 2,5 milliárd dollárnyi olyan olajat értékesített, amelyet a venezuelai állami olajcég, a PDVSA termelt ki. A két vállalatnak öt közös vállalkozása van, együtt 59 millió olajat termeltek ki 2017-ben, ami nyolc százaléka az ország éves kitermelésének. Soha nem fogunk innen távozni, hacsak két lábbal ki nem rúgnak - mondta Szecsin cége latin-amerikai terveit ecsetelve.

Meddig marad?

Ez azonban könnyen a hátha mégis úgy lehetne típusú tervek közé kerülhet. Bershidsky felhívja a figyelmet arra, hogy a Lukoil elvesztette iraki olajkitermelési licenceit, miután az USA megbuktatta Szaddám Huszein rezsimjét és ezt követően csak fél évtizeddel térhetett vissza az ország olajiparába egy konzorcium tagjaként. A Kadhafi-rendszer bukása Líbiában a Gazprom és a Tatnyefty egymilliárd dolláros befektetését vitte el, akárcsak az orosz vasutak ottani folyamatban lévő fejlesztését.

Egyelőre nem fenyegeti veszély a venezuelai orosz bizniszt, mert a hadsereg kiáll Maduro mellett. Kérdés azonban, meddig maradhat ez így, amikor az országban gazdasági káosz és hiperinfláció pusztít, és a lakosságot éhínség fenyegeti. Moszkva egy gazdasági kilábalási programmal próbált hatni a caracasi vezetésre, amelyben az inflációt pörgető pénznyomtatás feladására, adóreformra és a legszegényebbeknek egyfajta állampolgári jövedelem bevezetésére biztatja Madurót. Ez azonban már késő bánat lehet, amikor nyilvánvaló, hogy ez a társadalmi katasztrófa nem tarthat örökké.

Miért?

Ennek tükrében enyhén szólva felvetődik a kérdés: miért marad Putyin Venezuelában? A Bloomberg cikkírója szerint azért, mert az a külpolitikai stratégiája, hogy a világ minden pontján igyekszik gyengíteni az USA befolyását, ahol csak teheti. Ezért erősíti az orosz szerepvállalást - bányászai projektekkel, fegyvereladással, atomerőmű-építésekkel, vasúti projektekkel - Afrikában is. Ezek a befektetések elsősorban nem a pénzről szólnak, hanem a Nyugat visszaszorításáról.

Jó ellenpéldája ennek Kína. A pekingi vezetés arra használja politikai befolyását, hogy növelje gazdasági szerepvállalását az erre nyitott országokban, de befektetései után hozamot akar. Moszkva ugyan kapitalista üzletekkel nyomul, ám politikájának háttérében szovjet időkből ismert geopolitikai megfontolások vannak.

Kicsit más

Venezuela esetén kicsit más a kép: itt erősebbek lehetnek a gazdasági megfontolások, mert a latin-amerikai ország rendelkezik a világ legnagyobb kőolajkészletével, amelynek felhasználásában részt kívánnak venni az oroszok. (Oroszország csak a harmadik helyen áll a készletlistán.) Ezért Maduro bukása különösen fájdalmas lenne Putyinnak is, bár ez nem tartaná vissza attól, hogy továbbra is támogassa a hozzá hasonló autokratákat szerte a világon, ha azok szembe mennek a nyugati érdekekkel. Éppen ezért ha Maduro marad, az meggyőzheti az orosz elnököt arról, hogy jól költi az adófizetők pénzét, amikor a venezuelaihoz hasonló elnyomó rezsimeket támogat - véli a Bloomberg publicistája.