A Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendszeresen konzultációt folytat a tagállamokkal azok gazdaságpolitikájáról, majd a tárgyalásokról értékelő jelentést tesz közzé. Az IMF a nemzetközi szervezeteknél megszokott diplomatikus nyelven fogalmaz, ritkán használ erős kifejezéseket, a szakmai vélemény azonban kiolvasható a szövegből - írja Bod Péter Ákos közgazdász professzor írásából, ami az Mforon jelent meg.
Amíg egy tagállam kormányának nincs oka és szándéka hitelért fordulni az IMF-hez, a 4. cikkely szerinti konzultáció és annak valutaalapi értékelése leginkább csak az elemzőket, a szakmai közösséget érdekli. Ez most a helyzet nálunk is. A Budapestet felkereső szakmai csapat 2022. november 18-án tette közzé a konzultációkról készített összefoglalóját.
Ennek tónusa az előzőhöz hasonlóan udvarias és szakszerű, de tartalma most erősen különbözik a 2021. júniusi konzultáció után kiadott közleményétől. Akkor ugyanis a magyar gazdaság az uniós tagállamokkal együtt a 2020-as Covid-járvány utáni helyreállítással küszködött, így a gazdasági folyamatok valamint a gazdaságpolitika megítélésében a külső véleményezők - a hitelminősítő intézmények ugyanúgy, mint a nemzetközi pénzügyi szervezetek - figyelembe vették a járvány miatti nehézségeket - írja a cikkben a közgazdász. Azóta azonban eltelt egy bő év. Most objektívebb, egyben kritikusabb a kormányzati működés megítélése, hiszen a kényszerítő körülmények enyhülésével mindenhol nagyobb cselekvési tér nyílt 2021 során és az idei évben egészen az orosz invázióig; a tágabb keretekkel pedig sokféle módon lehetett élni.
A jelentés összefoglalója egyebek mellett azt javasolja, hogy a kormány és a jegybank szoros és következetes gazdaságpolitikával szorítsa le az inflációt az MNB inflációs célja felé. Le kell szorítani a Valutaalap szerint a költségvetési deficitet és a folyó fizetési mérleg hiányát is. Az ársapkákat és a rezsicsökkentést vissza kell vágni, az utóbbit azért, hogy takarékosságra ösztönözze a fogyasztókat és ezzel visszaszoruljon az energiaimport.