"A következő tíz év teljesen más lesz, mint a mögöttünk hagyott évtized. Úgy látjuk, hogy túl vagyunk a világgazdasági növekedés csúcsán. Ez 2017-ben, 2018 első felében volt, most pedig az látszik, hogy még a következő egy-két évben lelassul a globális növekedés. Utána viszont jöhet a recesszió" - ezzel a felütéssel kezdte a jelenlegi körülmények leírását Bosomworth a cég csütörtöki sajtótájékoztatóján.
Viszont elmondta, a lefelé fordulásnak egyelőre még csak enyhe jelei látszódnak, az amerikai és eurózónás recesszió indikátoraik egyelőre 25 százalékos valószínűséget adnak a folyamat 12 hónapon belüli bekövetkezésének. Viszont vannak olyan jelek, amelyek azt vetítik előre, hogy a világgazdaság visszaesése már rövid távon - 1-2 éves intervallumon belül - bekövetkezhet. Bosomworth ezek közül az Egyesült Államok gazdaságának bővülési ciklusainak elemzését mutatta be.
A II. világháború utáni időszak második leghosszabbja a jelenlegi periódus, az eddigi listavezető 1991-2001 közötti időszak 120 hónapig tartott, amelyet a mostani néhány hónapon belül felülmúlhat. Látszik ugyanakkor egy alapvető különbség a két periódus dinamikája között: a mostani kumulált bővülés jelentősen elmarad az eddigi listavezetőkétől. A korábbiak ugyanis 40-50 százalék közötti kumulált növekedést mutattak, míg a jelenlegi csak alig haladja meg a 20 százalékos bővülést.
A Pimco szerint a kirobbanó növekedési ciklusokat viszonylag rövid, 4-5 negyedévig tartó recessziós periódusok követték. A mostani lassabb emelkedés viszont eredményezhet egy hosszabb lefelé fordulást. Optimizmusra az adhat okot, hogy a jelenlegi alacsony intenzitású bővülés visszafogott, kevéssé intenzív recessziót sugall.
Az előrejelzés kapcsán elmondták, hogy a decemberi tőzsdei zuhanáskor megjelentek a volatilitási kockázatok a részvénypiacokon és az is látszik, hogy jó hozamokat már nem lehet elérni pusztán piackövetéssel. A Pimco ezért elkezdte csökkenteni a kockázati kitettségét, biztonságosabb befektetői eszközökbe pozicionálják magukat.
Nem lesz választási költségvetés
A recessziót most a jövő évi amerikai választás sem odázhatja el egy erős kampánybüdzsével. Az Egyesült Államokban a képviselőházat az ellenzék szerezte meg, valamint magas a költségvetési hiány, így nem valószínű egy fiskális stimulus. Amiatt is valószínűtlen ez, már szinte a teljes foglalkoztatottság állapotában van az amerikai gazdaság - válaszolta Andrew Bosomworth, hogy miért nem számít komoly lökésre a washingtoni kormányzattól.
Andrew Bosomworth
Bosomworth a Pimco müncheni irodájának ügyvezető igazgatója, és a portfóliókezelés vezetője Németországban, az Európai Portfolió Bizottság elnöke. Mielőtt 2001-ben csatlakozott a társasághoz, dolgozott az Európai Központi Banknak, a Merrill Lynch pénzintézetnek és az Új-Zélandi Adósságkezelő Hivatalnak.A Pimco (Pacific Investment Management Company) egy amerikai befektetési alapkezelő, melynek 2300 alkalmazottja van világszerte. Mintegy 11 országban vannak jelen 14 irodával, jelenleg közel 1,66 billió dollárnyi kezelt vagyonnal. A Pimco idén elindítja szolgáltatásait Magyarországon, elsősorban intézményi ügyfelek és privátbanki ügyfelek számára.
Az elmúlt időszakban más elemzők és közgazdászok is rendre felhívták a figyelmet a recesszió veszélyére. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász meglehetősen pesszimista közöttük, ő ugyanis azt állítja, hogy a kereskedelmi háború okozta károk, valamint a Donald Trump által bevezetett adóreformok visszafogott eredményei csak tetézik a bajt, mert a technológiai cégek által produkált növekedés is lufinak látszik. A Pimco elemzése viszont más kockázatokkal is számol: a vámháború mellett aggasztónak tartják a populizmus erősödését, a gyenge termelékenységi mutatókat, továbbá a fiskális politika beszűkült mozgásterét.
Viszont úgy vélik, hogy a kereskedelmi háború hamarosan lezárulhat Kína és az Egyesült Államok között. "A gazdasági konfliktus rendezése viszont nem jelenti, hogy a geopolitikai feszültség is eltűnik" - magyarázta a szakértő, aki szerint a helyzetet jól leírja az úgynevezett Thuküdidész-csapda metaforája. Ennek lényege, hogy az ókori Görögországban kezdetben Spárta volt a domináns állam, de amikor Athén fejlődése elérte a másik városállam szintjét, az háborúhoz vezetett. Ugyanakkor Bosomworth azt mondta, bár nem zárja ki a lehetőséget, de szerinte a feszültségből nem lesz katonai konfliktus.
Két kísérlet van, az egyik biztosan katasztrófa
A világ jelenleg az amerikai Fed kamatemelési stratégiát figyeli: január végén a jegybanki szerepet betöltő intézmény változatlanul a 2,25-2,5 százalékos szinten hagyta irányadó kamatsávját, valamint jelezte, hogy a globális gazdasági és pénzügyi fejlemények, továbbá az enyhülő inflációs nyomás miatt türelmesebbek lesznek. Ennek fényében a 2019-re vár két emelés el is maradhat akár. Hovatovább a Pimco úgy látja, hogy 2020 végéig akár két kamatvágás is jöhet.
Ezzel viszont ellentétes a várakozás az Európai Központi Bankkal szemben, mert ott épp 200 bázispontos növelést ígérnek a kamatoknál. A befektetési alapkezelő ennek ellenére is azt jósolja, hogy a szint a következő 10 évben nem tud majd elmozdulni a nullás szintről. Márpedig így az eurozónában a monetáris mozgástér beszűkül. Erre mondta azt a szakember, hogy "két eltérő politika látható, de az egyik biztosan rossz", személyes megérzése alapján az ECB politikáját érzi gyengébbnek.
Az ok az lehet, hogy bár évek óta várják a térségben az infláció beindulását, de decemberben csak 1,6 százalék volt a szint, ami ráadásul háromtized százalékos csökkenést jelent a novemberihez képest. Emiatt a kamatemelés elodázódik és egy esetleges recesszióban szűk eszközkészlete marad csak a lazításra az ECB-nek.
"Magyarországon most az infláció jobb helyzetet teremt, nyílt egy ablak az MNB számára, ha most időben lép, javíthat a mozgásterén" - foglalta össze a Pimco álláspontját a szakértő.
"Személyes nézetem szerint az eurózóna a japán útra lép: nem sikerül beindítani az inflációt és nem sokára leolvadnak az elvárások is" - húzott párhuzamot a Bank of Japan és az ECB helyzetét tekintve. A mélyben két általános hasonlósággal magyarázta ezt, mivel az eurózónában is magas a munkaerő átlagéletkora, és a bankrendszer is hasonló állapotban van (túl magas a rossz hitelek aránya).
"Az öregedés a térségben még 10-15 évnyire van a jelenlegi japán szinttől, de a pénzpiacokat tekintve ugyan ott tart már" - mondta el Bosomworth. A Napi.hu kérdésére elmondta, hogy a japánban 2013-ban elkezdett pénznyomtatáshoz hasonlóra szerinte nincs nagy valószínűség.
A munkaképes népesség öregedésére a technológiai oldal válasza rendre az automatizáció, robotizáció erősítése, de a szakember ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy személy szerint ő ettől nem várna megoldást, mert ez a termelőeszközök felhalmozását jelentené, miközben a hiányzó források nem jelennének meg például a szociális ellátórendszerben. Lapunk kérdésére, hogy ez nem egy adópolitikai kérdés-e, amelyet egy robotokra kivetett adó megoldhatna azt válaszolta, hogy az erről szóló elméletek még túlteoritikusak ahhoz, hogy erről nyilatkozni lehessen. Viszont a kérdés még nem is aktuális, - ahogy azt korábban a Napi.hu is bemutatta - a digitalizációs megoldások egyelőre kis arányban jelentek csak meg a termelő vállalatoknál.
Ez vár Magyarországra
A Pimco elemzésének ismertetésekor viszonylag kis mértékben foglalkoztak csak Magyarországgal, de úgy látják, hogy az MNB jobb helyzetben van a maginfláció felpörgésének köszönhetően, mint az ECB. Lényegében, ha most megkezdik a monetárius szigorítást - ahogy arra kommunikációjában már utalt is a jegybank -, akkor egy új recesszió során lesznek lehetőségei a lazításra.
A magyar gazdasági növekedésnek - amely az előzetes nyers adatok alapján 4,8 százalék volt 2018-ban - még van tere. "A lakosság eladósodottsága átlagos más hasonló államokkal összehasonlítva. Ennek köszönhetően a középtávú növekedési kilátások jók maradnak, ha az 5 százalékot nem is közelítik meg, de felülmúlhatják a jövőben is az eurozóna bővülését" - látja a szakértő.
A horizonton viszont már látszik egy komoly veszélyforrás: a német gazdaság lassulása a két ország összefonódottsága miatt idővel Magyarországra is begyűrűzhet. De egyelőre inkább két domináns tényező van a hazai bővülésben: rövid távon fontosabb a monetáris és fiskális politika, hosszú távon a demográfiai kérdés az erősebb. "Kérdés, hogy a kormány mostani családtámogatási lépései hogy sikerülnek, de erre csak évtizedes távlatban derül majd ki a válasz" - magyarázta Bosomworth.