Benoit Coeuré a lett jegybank által szervezett, Rigában tartott konferencián pénteken kijelentette, hogy minél tovább késnek a strukturális reformok végrehajtásával bizonyos európai országokban, annál inkább növekszik a deflációs nyomás.
"Azok az országok, így Görögország, Portugália és Spanyolország, amelyek megvártak egy mély válságot a reformok bevezetésével, mennyiségi kiigazítást szenvedtek el. Ezt azt jelenti, hogy erősebben nőtt a munkanélküliség, ami hosszú, jelenleg is tartó deflációs folyamatot indított el - mutatott rá a francia közgazdász, aki ellenpéldának Lettországot és Írországot hozta fel.
Lettországban a fiskális konszolidáció és a strukturális reformok határozott programja azt eredményezte, hogy a bérek és az árak korrekciója gyors volt, valamint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés is gyorsan kapott új lendületet. Hasonló helyzet jellemzi Írországot.
Coeuré kiemelte: bár a lett és az ír program kezdetben sokba került a termelést és a munkahelyeket illetően, a reformok ütemének felgyorsítása jobb megközelítésnek tűnik. A két ország tapasztalata cáfolja azt a gondolatot, hogy a szükséges politikai támogatás hiányában szét kell húzni időben a reformokat. "Ez a típusú érvelés odavezet, hogy a hatóságok kerülik az összeütközést a szervezett érdekcsoportokkal, így a támogatott szektorokkal. Ehelyett előbb inkább olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek célzottabb csoportokat érintenek, például a minimálbér csökkentésével" - mondta.
Országot nem említve a francia közgazdász ostorozta azokat a vezetőket, akik "strukturális reformokról beszélnek homályosan, de nem hajtják végre azokat". Normális időkben elfogadható lehet, hogy egyszerre egy szektort alakítanak át. "De a válság idején nem az... Az érdekcsoportoktól való távolságtartás legjobb módja az, hogy egy időben mindet megreformálják" - jelentette ki.
Ugyanezen a konferencián Jens Weidmann, a német jegybank elnöke ismét felszólította az európai kormányokat, hogy hajtsák végre az ígért reformokat. Hangsúlyozta, hogy az Európai Központi Bank alkalmazkodó monetáris politikája nem tudja megszüntetni azokat a fő okokat, amelyek miatt az eurózóna növekedési teljesítőképessége alacsony, azaz az ECB nem tudja lebontani a versenyt, az innovációt, így a termelékenységet fékező strukturális akadályokat.