A kínai vállalatok és háztartások eltúlzott eladósodásáról szóló cikkekkel Dunát lehet rekeszteni, ám egyelőre nem igazolódtak az ezzel kapcsolatos félelmek - kezdi egy új kutatás eredményeit ismertető cikkét a Business Insider. Ráijesztettek a befektetők a világra, amikor eladásaikkal 2015 közepe és 2016 eleje között zuhanásba küldték a kínai tőzsdéket, ám a válság ahogy jött, úgy elmúlt. Sokan azt hitték, hogy elérkezett a több évtizeden át tartó kiugró gazdasági növekedés vége.

Elketyegtek valahogy

Kapcsolódó

Azóta a kínai kormány beavatkozásai és a vártnál erősebb globális gazdasági növekedés elhessegette azokat a félelmeket, amelyek szerint a kínai GDP bővülése hirtelen lelassulhat. Ugyanakkor az elszállt adósságokkal kapcsolatos aggodalmak nem enyhültek.

Rövid távon fenn lehet tartani a bruttó hazai termék hivatalosan 6,9 százalékos éves növekedését a bázishoz képest azzal, hogy növekszik a vállalatok és a lakosság hitelfelvétele, amit az adósok szépen elköltenek befektetésekre és fogyasztás - vezette fel legutóbbi blogbejegyzését a Benn Steil és Benjamin Della Rocca szerzőpáros, a közel százéves amerikai Council of Foreign Relations kutatóintézet két munkatársa.

Milyen a hitel

Hosszabb távon azonban csak a jó hitelek adnak hátszelet a növekedésnek, azért mindig az a kérdés, hogy a hitelezők és a hitelfelvevők leírják-e precízen rossz hiteleiket, és a statisztikai hivatalok ennek nyomán levonják-e ezek hatását a GDP bővüléséből. Kína esetén is az a nagy feladvány, amire jelenleg senki sem tudja a választ: mennyi a rossz hitel a felhalmozott kölcsönökben és mennyi lesz a következő években folyósított hitelekben?

Egyes becslések szerint ha figyelembe vennénk a rossz hitelek hatását - ami, ugye, luftballon -, akkor a 6,9 százalékos növekedési adatnak csak a fele lenne igaz. (Azzal Kína nagyjából Magyarország 2017-es teljesítményével lenne pariban - a szerk.) Eközben a háztartási, vállalati és államadósság együtt várakozások szerint 2022-re a GDP 300 százalékára nő a 2016-os 242 százalékról.

Viszonyítgattak

Steil és Della Rocca azt próbálta kideríteni, hogy hitelhez jutó gazdasági szereplők milyen hatékonysággal használják fel a pénzt. Ez mutathatja meg ugyanis, hogy jövendő bevételeikből képesek lesznek-e visszafizetni a kölcsöneiket vagy sem. Az utóbbiból állnak össze a rossz, azaz behajthatatlan hitelek.

Az első adatpár a magán- illetve a kevésbé hatékony állami vállalatok nyereségtermelő képességét tükrözi. Eszerint az előbbiek profitja 18 százalékkal bővült 2011 és 2016 között, míg az utóbbi szektor cégeié 33 százalékkal zuhant.

A második adatpár az állami vállalatok hitelfelvételének részesedését mutatja a teljes vállalati adósságon belül. Ez az arány 59 százalékról 80 százalékra nőtt, azaz miközben az állami cégek nyeresége zuhant, a hitelfelvételből sokkal jobban kivették a részüket.

Irány a szakadék

Ezek adatok egymás mellett azt mutatják, hogy a kölcsönöket nem jó profitot hozó beruházásokra fordították, hanem kidobták az ablakon. A két kutató ennek alapján a következő következtetést vonta le.

Mivel a pekingi vezetés nem nagyon izgatja magát a behajthatatlan hitelek miatt, s ezért nem tesz lépéseket ezek bővülésének megfékezésére vagy leépítésükre, ám az új kölcsönök olyan cégekhez kerülnek, amelyek a legkevésbé képesek visszafizetni ezeket, azaz menthetetlenül eladósodnak, Kína öles léptekkel menetel egy grandiózus adósságválság felé.

A nyitókép forrása: Greg Baker/AFP