Hiába sikerült elérni némi előrehaladást a ciprusi görög és török közösség tárgyalásain a több mint negyven éve megosztott sziget egyesítéséről (mielőtt a múlt héten kátyúba futottak volna a tárgyalások), az orosz vezetés jóváhagyása nélkül nincs esély a végső sikerre - véli Leond Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája.

Ciprusra 1974-ben vonult be a török hadsereg, hogy megelőzze Görögországhoz csatolását. A sziget északi csücskében egy Ankarán kívül senki által el nem ismert államot hoztak létre, amelynek területén továbbra is török csapatok állomásoznak. A békét Görögország, Törökország és Nagy-Britannia garantálja - utóbbinak vannak bázisai Cipruson.

Összevesztek

A héten Genfben e három ország, a két ciprusi állam, az ENSZ és az Európai Bizottság vezetői ülnek asztalhoz, hogy új életet leheljenek az egyesülésről szóló tárgyalásokba, amelyek ezt követően alacsonyabb szinten folytatódhatnak.

Az egyeztetés azért szakadt meg, mert a ciprusi görögök úgy vélik, hogy nincs szükség az ország státusának garantálására azt követően, hogy az egyesült sziget az EU tagja lesz, miközben Ankara otthagyná a katonáit a török kisebbség biztonságának garantálása érdekében.

Oroszok

Oroszország felajánlotta, hogy részt vesz a tárgyalásokon, de nem kapott meghívót, pedig lett volna alapja részvételének. Körülbelül 40 ezer orosz él a 800 ezer fős szigetországban, annak görög és török részén egyaránt. Miután Ciprus az orosz tőke offshore paradicsomaként funkcionál a Szovjetunió összeomlása óta, Oroszország a szigetország legnagyobb külföldi tőkebefektetője.

A moszkvai jegybank adatai szerint 2016 második negyedévében 2,8 milliárd dollárnyi orosz tőke érkezett Ciprusra, ami több mint kétszer nagyobb annál, amennyit az orosz befektetők második legnagyobb célpontja kapott. A másik erős szál a két ország között az idegenforgalom. A nicosiai kormány adatai szerint 2015-ben 525 ezer orosz turista érkezett Oroszországból. Ennél csak a britek voltak többen.

Mézesmázos

A Kreml szavakban pártolja Ciprus újraegyesítését, ám ez mézesmázos kommunikáció mögött súlyos ellenérdekek lapulnak. Moszkva igyekszik gyengíteni a NATO-t, amelyet a görög-török viszonyt mérgező ciprusi megosztottság megszüntetése erősítene. Az orosz haditengerészet 2015-ben engedélyt kapott a ciprusi kikötők használatára, amit az új helyzetben visszavonhatnak.

Az engedélyt ugyanis már akkor ellenezte a NATO oszlopos tagja, Nagy-Britannia. A ciprusiak indoka egyébként azt volt, hogy segítheti Oroszország katonai akcióit a terrorizmus ellen. Az oroszok például szíriai beavatkozásában arra használták fel a ciprusi kikötőket, hogy - kijátszva az EU tilalmát - repülőgép-üzemanyagot csempésszenek a közel-keleti országban bevetett harci gépekhez.

Energiabiznisz

Vlagyimir Putyin államfő energiapiaci terveit is keresztezheti a ciprusi státus quo megváltozása. Török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal gáztranzit-megállapodást akar összehozni, amelyben a Fekete-tenger fenekén és Törökországon át szállítanának gázt Dél-Európába.

A mediterrán térség keleti részében azonban óriási szénhidrogénkészleteket fedeztek fel, ami - hogy, hogy nem - a török-izraeli kapcsolatok enyhüléséhez vezetett.

Ha a feltárás megindul, akkor az utóbbi ország is szállíthat földgázt Törökországba - konkurenciát támasztva az orosz gáznak -, amihez azonban Ciprus jóindulatára is szükség lenne. A sziget görög vezetése a megbékéléshez kötötte hozzájárulását a gáztranzithoz.

Kavarnak

Mindezek tehát ellenérdekelté teszik az oroszokat a kiegyezésben, ezért nem meglepő, hogy a helyi sajtóban az aknamunkájukról szóló cikkek jelennek meg. A ciprusi orosz nagykövet nemrégiben részt vett egy egyesülésellenes politikai gyűlésen, ahol a résztvevők megtapsolták. A nicosiai külügyminisztérium viszont magyarázatot kért a diplomatától.

A Politico című amerikai sajtóorgánum olyan riportot közölt, amely szerint Moszkva a háttérben igyekszik aláásni a megállapodást. A Bloomberg szakírója szerint ehhez megvan a kellő befolyása a szigetország politikai köreiben. Egyelőre azonban valószínűbb, hogy a Kreml csak jelezni kívánja: részt kíván venni a rendezési folyamatban.

A kudarc tetszene

A tárgyalások végleges kudarca tökéletes végeredmény lenne Putyinnak. Megőrizné, sőt meg is erősíteni a NATO-n belüli görög-török ellentétet. Aláásná a Földközi-tenger keleti medencéjében lefektetendő gázvezetékkel kapcsolatos terveket. Meghagyná Ciprust az orosz befektetők EU-n belüli játékterének és a haditengerészet partnerének.

Ha összejön a megbékélés, akkor az oroszoknak gondoskodniuk kell az érdekeik védelméről. Ezek között a legfontosabb, hogy Ciprus ne lépjen be a NATO-ba, ami erősítené a katonai szövetséget. Ha a Kremlnek nem tetszene a kiegyezés, akkor a szigetországon belül és az ENSZ-ben is keresztbe tehet azoknak, akik támogatják.