Christian Lindner, a német liberális FDP elnöke kőkemény feltételekhez kötné, hogy pártja részt vegyen a következő német kormány mögött álló parlamenti pártkoalícióban – derül ki a Financial Times cikkéből.

A választásokig már csak tíz nap van hátra, és a közvélemény-kutatásokból úgy látszik, hogy a szociáldemokrata SPD kancellárjelöltjének, Olaf Scholznak van a legnagyobb esélye arra, hogy kormányt alakítson. A felmérések szerint a 25 százalékon álló SPD, a 16-17 százalékon álló Zöldek és a 11-12 százalékon mért FDP tudna kényelmes többséggel kormányozni. Ezt nevezik a német politikai zsargonban közlekedési lámpa (piros-sárga-zöld) koalíciónak.

Kapcsolódó

A helyzet azonban az, hogy míg az SPD és a Zöldek gazdaságpolitikai elképzelései közel állnak egymáshoz, a piacpárti FDP tervei éppen ellenkezőek. Lindner azt szabja bármilyen koalíciós együttműködés első feltételének, hogy az új kormány nem emel adót és betartja a német alkotmány adósságplafon-követelményét. Akinek ez nem tetszik, annak más partnert kell keresnie. Lindner nagy előnye, hogy nem siet sehová. Bár 2013 óta vezeti az FDP-t még mindig csak 42 éves. Ennek ellenére igen jó esélye van rá, hogy ő legyen Németország következő pénzügyminisztere, ugyanis a német választóknak jobban tetszene a közlekedési lámpa koalíció, mint egy tisztán baloldali (SPD-Zöldek-Baloldal) felállás.

A SPD és a Zöldek emelni akarja a jómódúak adóterheit, konkrétan vagyonadó bevezetését tervezik, és növelnék az állami finanszírozású beruházásokat, összességében a jövedelemelosztást a jómódúaktól a szegényebbek felé. Ezeket az elképzeléseket aligha lehet lenyomni az üzletpárti liberálisok torkán. Lindner azt mondta a brit üzleti lapnak, hogy ha az SPD végül nyer és a Zöldekkel akar majd összeállni, akkor kíváncsian várja, milyen ajánlattal keresik meg. Az eddig megismert terveik szerinte szegényes fantáziáról árulkodnak.

Kőkemény fegyelem

Lindner európai szinten is szigorítana, ha pártja belépne a Németországot vezető koalícióba. Szerint az uniós tagállamoknak az elmúlt évek válságkezelési költekezése után vissza kell térniük a fegyelmezett költségvetési politikához. Ha folytatódna ez erőteljes gazdaságösztönzés, az nagyon veszélyes lenne, mivel eladósítaná az országokat. Eközben a Zöldek félmilliárd eurós, tízéves befektetési tervet dolgoztak ki, és fellazítanák az EU fiskális szabályait, amelyek a GDP három százalékában limitálják a költségvetési hiányt és 60 százalékában az államadósságot.

Tévednek a Zöldek, ha azt hiszik, hogy lehet hitelre alapozni a szakpolitikai célok elérését, elég ha megnézik egyes eurózóna-tagállamok fenntarthatatlan adósságát – érvel az FDP elnöke. Egy a Zöldekhez tartozó parlamenti képviselő szerint viszont az a baj a liberálisokkal, hogy egyetlen ajánlatuk van a társadalomnak: az adócsökkentés. Nem véletlen, hogy az FDP politikusai inkább állnának össze a konzervatív CDU/CSU-val, amellyel a szigorú költségvetés visszaállítása terén sokkal kevesebb vitájuk lenne.

Egyszer már felállt

A 2017-es választások után Angela Merkel kancellár az úgynevezett Jamaica-koalíció (CDU/CSU-FDP-Zöldek, fekete-sárga-zöld) összehozásával próbálkozott, amit Lindner hiúsított meg. A szeptemberi szavazás után két hónappal, novemberben felállt a tárgyalóasztaltól, mondván: jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni. Ha a CDU/CSU nyerne szeptember 26-án, nem az SPD, akkor jobb esélye lenne a konzervatív-liberális megállapodásnak, miután Armin Laschet, az előbbi páros kancellárjelöltje köztudottan jó viszont ápol Lindnerrel.

Ami azt illeti nyilván nem véletlen, hogy az FDP vezére megszólalt, bizonyára jelezni akarja a választóknak, hogy milyen szavazási eredmény esetén lenne esély gyorsabb, simább koalíciókötésre, ami ráadásul stabilabb szövetséget is eredményezne. Azért nem zárta be teljesen a kaput a két baloldali párt előtt sem, egyetért velük abban, hogy infrastrukturális befektetésekre, illetve erőteljes zöld- és digitális átállásra van szükség.

Végül üzent Európa szegényebb régióinak is. Az FDP a stabilitás híve Európában, aminek része, hogy csökkenteni kell a gazdasági különbségeket a jómódú és a fapados országok között. De – mert azért van itt egy de –, ezt nem transzfereken, azaz technológia átadásán és pénzügyi támogatásokon keresztül kell megvalósítani, hanem a magánszektor befektetési feltételeinek javításán. Magyarán tessék kedvező adózással és miegymással becsalogatni a nyugati vállalatokat, nem pedig különadókkal és demagóg propagandával zaklatni őket.