Ha a lakossági fogyasztók földgáz átlagárait euróban hasonlítjuk össze, akkor Budapest elhúzott az európai fővárosok előtt és Belgrádot is megelőzve 3,19 eurócent/kWh-os árral a legolcsóbb rezsidíjat kínálja.
A magyar fővárosnál lényegesen olcsóbb szerb fővárosban 3,21 centet kérnek kilowattonként, a hátulról harmadik Bukarestben pedig már 3,48 cent az átlagár.
Az összes többi régiós versenytársunk fővárosában 4 és 6 eurocent között mozog az átlagár. A fejlett országok közül fővárosai közül Luxembourgban (4,96) és Londonban (5,45) a legolcsóbb a gázár, míg az összes város közül Stockholmban a legdrágább (24,16)
A MEKH szerint azonban az összehasonlíthatóságot még jobban segíti az árak vásárlóerő-paritáson való mérése. E módszerrel nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével. Ez esetben, egy fiktív valutában, az európai vásárlóerő-egységben (Purchasing Power Standard, PPS) mérték az árakat. Ezzel a kép így fest:
A villamos energia átlagárait euróban nézve Budapest már csak a negyedik legolcsóbb (11,69 eurócent/kWh), melynél már érdemben olcsóbb a lista végén álló Belgrád (7,23). Eközben a vizsgált fővárosok közül Koppenhágában (30.82) és Berlinben (30.39) a legdrágább az áram. Ám egy magas nominális végfelhasználói átlagár (például Koppenhágában) egy relatíve magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval olcsóbb. Amennyiben pedig az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban (például Budapesten).
A villamos energia és földgázfogyasztás költségeinek a nettó jövedelemhez viszonyított arányát, azaz a fogyasztók úgynevezett "teherbíró" képességét is havonta vizsgálja a jelentés. A kiinduló árat és a háztartások jövedelmét is európai vásárlóerő-egységben mérték.