Nem civilekkel állunk szemben, hanem olyan külföldről fizetett politikai aktivistákkal, akik külföldi érdekeket akarnak itt érvényesíteni - ezzel az Orbán Vitkor júniusi beszédéből idézett mondattal indítja az Economist azt golbális kitekintését, amely arról szól, hogy autokrata vezetők hogyan próbálják megfojtani a civil szervezeteket országaikban. (A hetilap eheti számában két cikkében is - Uncivil Societies és a Donors: keep out - az illiberális kormányok civilekkel szemben alkalmazott fellépésével foglalkozik.) Orbánt egyébként "Magyarország egyre autokratikusabb miniszterelnökeként" aposztrofálja a cikk és emlékeztet arra, hogy ebben a beszédében vázolta fel a terveit országának "iiliberális államá" történő alakításáról.

Ennek kapcsán az Economist feldiézi a norvég kormány által finanszírozott több magyarországi civil szervezet ellen idén indított folyamatos támadásokat. Ezeket a civil szervezeteket, amelyek a civil társadalom megerősítését és Európa szegényebb területeinek segítését célozták - köztük a Roma Sajtóközpont, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE), A Labrisz Leszbikus Egyesület -, a magyar kormány most folyamatosan "vizsgálja". Emiatt Norvégia fel is függesztette a kifizetéseit tiltakozása jeléül - jegyzi meg a lap, amely azt is hozzáteszi: szeptember 8-án a rendőrség razziázott annál a két civil szervezetnél, amelyek felelősek a norvég források elosztásáért.

Az Economist szerint Magyarország Egyiptommal együtt csak két új frontot jelent abban az egyre fokozódó háborúban, amelyet az autokratikus kormányok folytatnak a nyugati liberális demokrácia nézeteinek szószólói ellen. Az elmúlt években az "emberbaráti protekcionizmus" jelentős előretörését lehet látni -  mondta Douglas Rutzen, a International Centre for Non-Profit Law (ICNL) munkatársa. (A szervezet azt követi nyomon, hogy a kormányok hogyan bánnak a civil szervezetekkel.) Néhány ország, mint Magyarország is, a külföldi finanszírozású alapítványokat már létező eszközökkel zaklatják - például keménykezű kivizsgálásokkal -, míg mások ugyan erre a célra új törvényt alkotnak. Utóbbira példa Azerbajdzsán, Mexikó, Pakisztán, Oroszország, Szudán és Vezeuela - ezek az országok az elmúlt két évben hoztak a külföldi finanszírozású civil szervezetekre vonatkozó törvényeket, de legalább egy tucat - egyebek mellett Banglades, Egyiptom, Malajzia, vagy Nigéria - hasonló lépésre készül. Az Economist szerint ezek az intézkedések leginkább azokat a civil szervezeteket érintik, amelyek a demokráciaépítésért és az emberi jogokért felelősek, de a közegészségügy területén aktív szervezeteket is elérik.

Fordulat

A brit hetilap szerint a hidegháború után az autokrata kormányok tárt karokkal várták a civil szervezetek külföldi támogatását annak reményében, hogy így elnyerik Amerika és szövetségesei tetszését is, ám a 2004-es ukrán narancsos forradalomban játszott szerepük változást hozott - az abban résztvevő civilek egy része ugyanis Soros György Nyílt Társadalom Intézetétől (OSI) jutottak forrásokhoz. Erre válaszul a következő évben Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy "állami szervezetek" nem kaphatnak külföldi segítséget: 2012-ben bevezették, hogy a - meglehetősen tágan definiált -  "politikai aktivitást" folytató külföldről finanszírozott civil szervezeteknek "külföldi ügynökként" kellett regisztráltatniuk magukat - ez a meghatározás viszont már a kémkedés fogalmához is igen közel áll - teszi hozzá a cikk.

Mivel a civilek nem voltak hajlandóak erre, az orosz kormány felhatalmazta magát arra, hogy külföldi ügynököknek vélelmezze őket. Ehhez az Economist csak azt teszi, hozzá, hogy a múlt hónapban az orosz katonaanyák szevezete - amely az Ukrajnában szolgáló, vélhetően megsérült vagy elhunyt katonákról próbál információt szerezni - szintén külföldi ügynöknek lett nyilvánítva, annak ellenére, hogy nem részesülnek külföldi forrásokból. Oroszországban egyébként az "érzékeny területeken" - mint emberi jogok - tevékenykedő szervezetek sorozatos razziáknak vannak kitéve, az új törvények pedig eléggé általánosak és meglehetősen homályosan fogalmaznak a külföldi pénzek blokkolására okot adó kritériumokról.

A szkepticizmus nem új

Az Economist megjegyzi: a külföldi finanszírozású civil szervezetek felé irányuló szkepticizmus nem új és még demokráciában is lehet ilyennel találkozni. Erre példaként a New York Times közelmúltban megjelent cikkét említi, amely szerint külföldi kormányok nagy washingtoni kutatóintézeteknek juttattak forrásokat - igaz azt is hozzáteszi a cikk, hogy az amerikai kormányzati USAID szintén finanszíroz külföldi civil szervezeteket, de nem úgy mint Putyin, vagy más autokrata vezető, akik fű alatt akarják megtörni ezeket a szervezeteket, az USA nem tiltja meg más kormányoknak a civilek finanszírozását, csupán annyit kér, ebben legyenek transzparensek.

Az Economist egy, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért (Carnegie Endowment for International Peace) nevű szervezet tanulmányára hivatkozva azt írja, mintegy 50 ország korlátozza valamilyen módon a civilek külföldi finanszírozását. E tanulmány szerzői arra hívták fel a figyelmet, hogy a külföldi civileket finanszírozó nyugati kormányok és alapítványok ezt a trendet nem vették elég komolyan elsőre, de a szerzők szerint ez az "új norma" a nemzetközi politikában bekövetkezett változások eredménye, és ez még egy darabig így is marad.