A német-francia mézes hetek véget értek. Az év elején Angela Merkel kancellár és Martin Schulz a szociáldemokraták (SPD) akkori elnöke megígérte, hogy ha folytatódik a nagykoalíció Németországban, akkor az új berlini kormány dialógust kezd Emmanuel Macron francia államfő uniós reformterveiről, ám úgy tűnik ebből nem lesz semmi - kezdi elemzését a Financial Times (FT) publicistája, Wolfgang Münchau.

Úgy tűnik, hogy ez az elképzelés Schulz személyes projektre volt, az SPD nem követi ezen az úton. Ahogy a volt pártelnök februárban távozott, a párt elvesztette érdeklődését az EU integrációjának jelentős erősítése iránt. A nagykoalíció folytatódik, ám máris feladta kormányprogramjának egyetlen érdekes elemét, amely egyáltalán értelmet adhatna a konzervatív-szociáldemokrata kormányzás folytatásának - véli Münchau.

Kapcsolódó

Felejtsük el!

Olaf Scholz pénzügyminiszter, az SPD új erős embere például egyáltalán nem érdeklődik az EU integrációjának erősítése iránt. Ennek egyik legfontosabb elemét, az eurózóna közös betétbiztosítási rendszerének bevezetését ugyanolyan szkeptikusan ítéli meg, mint elődje, a kőkemény konzervatív Wolfgang Schäuble.

A németek attól tartanak, hogy ez esetben a dél-európai országok bedőlő bankjainak ügyfeleit megillető biztosítását az ő pénzükből fizetnék ki. Ennek adott hangot Scholz, amikor azt mondta: szó sem lehet a közös betétbiztosításról addig, amíg az olasz bankok nem szabadulnak meg a nyakukon lévő behajthatatlan hitelek többségétől.

Fennmaradt az ellenállás Macron terveivel szemben a nagyobbik kormánypárt, a CDU/CSU képviselőinek körében is. A Bundestag biztosan elutasítaná az Európai Stabilitási Mechanizmus megerősítését az IMF mintájára, leszavazná a közös eurózónás költségvetés kialakítását és nem járulna hozzá a behajthatatlan görög államadósság egy részének leíráséhoz sem. Egyedül a bankbiztonsági alap némi erősítését támogatná.

Világos üzenet

Más szóval a német politikai elit nemet mond Macron reformtervére, legalábbis annak részleteire. Az európai integráció erősítését célzó program elfogadását az EU júniusi csúcsértekezletére ígérték, ám addig legfeljebb egy jelentéktelenül kicsi közös eurózónás költségvetésről állapodhatnak meg.

Münchau szerint a dolgok jelenlegi állása szerint igaza lehet Marine Le Pennek, a radikális jobboldali francia Nemzeti Front vezetőjének, aki szerint monetáris unióban a németek, a geopolitikában a britek hangja lehet erősebb a francia kormány álláspontjánál.

Macron lelkes elkötelezettsége az európai integráció mellett ütközik azzal, hogy Németországban védekezésbe szorultak az Európa-párti politikai erők. A legutóbbi (szeptemberi) választások ugyanis euroszkeptikus ellenfeleiket, a liberális Szabaddemokratákat és a bevándorlóellenes Alternatíva Németországnak pártot erősítették meg.

Új taktika kell!

Az FT publicistája, aki nem titkolja, hogy az EU-integráció erősítésének híve, úgy véli, nincs minden veszve. Taktikai visszavonulásra van szükség, azaz nem kell erőltetni egy látszólagos reformterv elfogadását idén júniusig, hanem időt kell nyerni a két valóban fontos lépés elfogadtatására.

Ezek egyike az eurózóna közös kötvényének bevezetése, a másik a közös európai valutát használó államok kormányainak jogi és politikai elválasztása országaik bankjaitól.

Az előbbivel az euróországok közösen vennének fel hiteleket költségvetéseik finanszírozásához, az utóbbival elkerülnék azt az ördögi kört, amelyben a kormányok a "saját" bankjaiktól vesznek fel hitelt elszállt államadósságuk törlesztésére, amit nem tudnak törleszteni, mire csődbe mennek a bankok, amelyeket a kormányoknak kell megmenteniük.

Az utóbbihoz vagy újabb hiteleket kell felvenniük, vagy az adófizetők pénzét kell felhasználniuk azon az áron, hogy durva megszorítópolitikát folytatnak.

Jó lehet a baj

A reformerek arra bazírozhatnak, hogy az észak-európai euró-tagállamok jelenleg nagy folyó fizetési többletet érnek el, azaz exportjuk jóval meghaladja importjukat, aminek gyorsan vége lehet, ha vevőik nem tudják tovább finanszírozni importjukat. Ez gazdasági válságba sodorhatja az eurózónát, ami nyitottabbá teheti az északi tagállamokat a változtatások előtt.

Nem érdemes most elhasználni a reformokat támogató politikai muníciót egy halvány reform tető alá hozása érdekében. A reformereknek be kell érniük olyan apróságokkal, amelyeket a németek akarnak: egy olyan rendszer bevezetésével, amely félautomata módon rendezné a adósságproblémákat, illetve egy olyan korlát bevezetésével, amely limitálná a bankok államkötvény-vásárlásait.

Münchau szerint jobb, ha az EU az egy helyben topog, mint ha elindul egy rossz irányba.

A fotó forrása: Pixabay