Az OPEC egyre kevésbé képes arra, hogy megoldja az olajsokkokat: sem a fekete arany árának összezuhanása, sem elszállása esetén nem tudná megfordítani a trendet - kezdi elemzését a Wall Street Journal (WSJ). A kartell fél évszázadon át uralta a világ olajpiacát, ám tagállamainak június eleji közgyűlése előtt impotensnek látszik.
A termelés korlátozásához, ami támaszt adna a viszonylag alacsony olajárnak hiányzik a politikai akaratuk, az esetleg megugró olajár esetén a termelés növeléséhez hiányzik a képességük.
Csak vergődnek
A szervezet tagállamai 2014 őszén féltve piaci részesedésüket nem voltak hajlandóak mérsékelni exportjukat, amivel növelhették volna az árakat. Eközben - az USA energiahivatala, az EIA szerint - az árak megugrása esetén mozgósítható tartalékkapacitásaik 2008 óta nem látott mélységben vannak. Ez a fogalom azt a termelési képességet jelenti, amelyet 30 napon belül igénybe lehet venni és 90 napon át üzemben lehet tartani. Ez a kapacitás ebben a negyedévben 22 százalékkal fog zuhanni az előző három hónaphoz képest.
Az EIA szerint jelenleg 1,25 millió hordóval tudnák gyorsan növelni a kínálatot - ez volt a helyzet 2008 nyarának elején, amikor 147 dollár/hordóval rekordot döntött a fekete arany ára. Sokan éppen ezzel - a hiányzó tartalékkapacitással - magyarázták az extrém magas árat.
Valami változhat
Az elmúlt hetekben néhány véletlenszerűen egybeeső esemény kimozdította a fekete arany árát a hordónként 30-40 dolláros szintről. Líbia szállításai politikai válság miatt estek, Nigériában tolvajok és szabotőrök nyúlják le a kutak hozamát, Kuvaitban az olajmunkások sztrájkja akadályozza a kitermelést, Kanadában pedig erdőtűz pusztított az olajhomokbányák környékén.
A fekete arany erre drágulni kezdett, ára 50 dollár/hordós szint fölé nőtt csütörtökre, majd visszacsúszott e szint alá. Az elemzők már azt találgatják, mit tehetne az OPEC, ha hirtelen megugrana az olajár. Erre esélyt adhat, hogy a kieső kitermelés miatt csökkenni kezdtek azok a tartalékok, amelyek miatt az elmúlt két évben fennmaradt a piaci túlkínálat, alacsonyan tartva az árakat.
Ugyanakkor a szakértők egy része szerint a drágulás mögött átmeneti jelenségek vannak, amelyek elmúltával fordulhat a helyzet. A hosszabb távú trendet az észak-amerikai olajpala-kitermelés költségei határozzák meg, és az 50 dolláros szint már az, amelyen kezd kifizetődévé válni az újfajta technológiával folyó olajbányászat.
Két játékos van
Az olajkitermelést elsősorban az OPEC legnagyobb tagállama Szaúd-Arábia tornászhatná fel. Hivatalos közlések szerint bármikor meg tudnák emelni a jelenlegi napi 10,5 hordós kitermelést 12 millió hordóra. Szakértők azonban kétlik ezt, legfeljebb 500-700 ezer hordóst pluszt látnak reálisnak.
Az amerikai olajpalacégek, amelyek az alacsony ára miatt leállították a kitermelésüket, szintén szóba jöhetnek, ám nekik viszonylag magas ár mellett éri meg az olajbányászat újraindítása. Emellett eddig nem kerültek ilyen helyzetbe, ezért nem lehet tudni, milyen gyorsan lennének képesek reagálni egy drágulásra.