A norvég sportolók 303 érmet nyertek eddig a téli olimpiákon, ami 50-nel több a második helyen álló Egyesült Államok érmeinél, és az észak-európai ország gyűjtötte be a legtöbb aranyat is. Ennek tükrében józan ésszel azt gondolnánk, hogy az emberek lelkesen támogatnák a 2022-es téli játékok oslói megrendezését. Ráadásul az ötmilliós Norvégia úszik az olajdollárokon - az ország 750 milliárd dollárnyi befektetést kezelő nemzeti alapja például a világ legnagyobb állami vagyonalapja -, úgyhogy a pénz látszólag nem számítana.

A helyzet azonban az, hogy a norvégok mai népszavazáson akár nemet is mondhatnak a rendezésre. Az oslói lakosok megkérdezésével készült egyik közvélemény-kutatás szerint az embereknek csak 37 százaléka támogatja az olimpia rendezési jogának megszerzését, míg 47 százalékuk ellenzi azt, egy másik felmérés szerint 48,5 százalék az igent és 40,7 százalék a nemet mondók aránya. A voksolás nem kötelezi ugyan a döntéshozókat a jelentkezésre vagy annak elvetésére, de nehéz lenne az oslóiak akarata ellenére belevágni a projektebe.

Kis öröm egy rakás pénzért

Jellemzőnek mondható annak a 67 éves nyugdíjasnak a véleménye, aki a Wall Street Journal újságírójának nyilatkozva őrültségnek minősítette az olimpiarendezés ötletét. Szerinte egy kis örömért költenének el egy csomó pénzt, amit az oktatásra vagy az egészségügyre is fordíthatnánk - az utóbbi színvonalával kapcsolatban különösen sok kifogást fogalmaznak meg a norvégok.

Az észak-európai országban természetesen kész infrastruktúra várná a téli játékok versenyzőit és nézőit. Ezért a jelentkezést előkészítő bizottság 5,5 milliárd dollárra becsüli a költségeket. Ez magasabb, mint számos korábbi téli olimpia költsége, ám például az oroszországi Szocsiban tartandó, presztízsberuházásokkal felturbózott 2014-es játékok büdzséjének csak tizede.

Az ilyen kezdeti becslések azonban általában köszönő viszonyban sincsenek a végső kiadásokkal. Norvégiában Lillehammerben tartottak téli játékokat 1994-ben, amelynek költségeit 1,8 milliárd koronára (297 millió dollár) tették, ám végül 7,5 milliárd koronába került az akkori rendezés.