Egyre nagyobb nyomás nehezedik Theresa May brit miniszterelnökre, hogy jelölje meg azt az időpontot a brexit után, amikor lemond posztjáról, utat nyitva egy olyan tory politikus előtt, aki nála keményebben tárgyalna az EU-val - adta hírül a sajtóértesüléseket a Business Insider. A brexiter konzervatív parlamenti képviselők azt ígérik, hogy cserébe támogatnák a december 11-i parlamenti szavazáson a kormány válási megállapodását.

Nem ez azonban az egyetlen kellemetlen hír, amit a kormányfő kapott. Az egyik leglojálisabb honatya, Michael Fallon, aki egy ideig May kormányában is szolgált, kijelentette, hogy a kormány javaslata rendkívül kockázatos játék az ország jövőjével.

A harmadik csapás, amit Maynek el kellett viselnie, az Egyesült Államok garabonciás elnökétől jött, aki nem tudta megállni, hogy twitterüzentben szólja le az EU-brit megállapodást. Szerinte az nagyon előnyös az EU-nak.

Kudarcra ítélve

Fallon szerint, aki tavaly év végéig védelmi miniszter volt, a kormány próbálkozása kudarcra van ítélve. Olyan kilépést jelent az EU-ból, amellyel az Egyesült Királyság feladja szavazási lehetőségét az uniós ügyekben, miközben semmilyen ígéretet nem kap arra, hogy a jövőben tovább folytatódik a szigetország és a kontinens zavartalan, sima kereskedése egymással. Ezért azt mondta, hogy le fogja szavazni a kormány előterjesztését.

A miniszterelnök kezd kifutni a rendelkezésére álló időből, hogy meggyőze pártja brexitereit a kormányjavaslat támogatásáról. A sajtó kormányzati forrásokra hivatkozva cikkez arról, hogy az kemény válás hívei menetrendet kérnek tőle a távozására vonatkozóan.

Szerintük ha May az Egyesült Királyság március végi kilépése után angolosan távozna, akkor egy hozzájuk hasonló kormányfőt ültethetnének a helyére, aki a 2020-ig tartó átmeneti, alkalmazkodási periódusban egy a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményhez hasonló megállapodást köthetne az EU-val. (Ez a dolgok jelen állása szerint valódi határrá tenné az ír-észak-ír határt, ám a brexierek szerint ki lehet dolgozni olyan gyors, sima vámeljárásokat, amelyek jelentéktelenné tennék ezt a változást.)

Kellemetlen közjáték

Hogy ne legyen vége a kínos eseménye sorának, a kormány kudarcot vallott azzal is, hogy megnyerje az ingadozó - brexitpárti - munkáspárti képviselőket. Gavin Barwell kabinetfőnök meghívta az ellenzéki képviselőket egy baráti csevegésre, de csak 26-an fogadták el az invitálást. Úgy tűnt, hogy többségüket nem tudta meggyőzni a beszélgetés. Stephen Doughty munkáspárti parlamenti képviselő azt mondta, hogy az ingadozókat inkább a nem szavazat felé lökte a győzködés. A találkozó után egyik meghívott sem mondta azt, hogy támogatni fogja a kormány brexittervét.

A konzervatív pártban azonban kiütötte a biztosítékot, hogy a Downing Street az ellenzék soraiból próbál támogatókat szerezni a vonakodó vagy elutasító állásponton lévő brexiter toryk pótlására. Egyikük, Maria Caulfield azzal vádolta saját kormányát, hogy megszegte a szavát: vezető tisztviselők megígérték, hogy nem fognak a Munkáspártnál kilincselni szavazatokért, és lám, ennek éppen ellenkezőjét teszik.

Szerinte a kormány immáron a brexit helyett a brino forgatókönyvön (azaz a névleges brexiten) dolgozik, amit munkáspárti szavazatokkal akar elérni, és hagyja, hogy Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére vegye át az ország kormányzását.