Egy friss kutatás szerint az Új selyemút programban részt vevő 165 ország összesen 385 milliárd dollárral tartoznak Kínának, miután hitelt vettek fel a program egy-egy projektjére – írja a Guardian. Ezt az összeget a nagy nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank, hitelminősítők) rendszeresen alulbecslik, mert csak a jól látható kölcsönökkel számolnak. Az amerikai AidData kutatócsoport vizsgálata azonban figyelembe vette különleges célú, illetve a félig-meddig magánhiteleket, így egy a valóságoshoz jóval közelebb álló összeget kapott.

Az AidData vizsgálatából kiderült, hogy 42 alacsony vagy közepes jövedelmű ország GDP-je tíz százalékának megfelelő összeggel tartozik Kínának. Ezek között olyan országok vannak, mint Laosz, Kambodzsa vagy Mianmar. Laosz például 5,9 milliárd dolláros kölcsönt vett fel vasútfejlesztésre, ami megfelel GDP-je harmadának. Ezt a forrást teljes egészében nem hivatalos módon finanszíroztak.

Kapcsolódó

Az Új selyemút programot 2013-ban indították útjára, célja infrastrukturális – vasúti, közúti, kikötői, egyéb logisztikai - fejlesztésekkel megteremteni a szárazföldi kapcsolatot a kínai áruk szállításához Európába, a Közel-Keletre és Afrikába. Az útba eső szegény országok a program részeként épülő projektekre vették fel számtalan hitelt.

Nagy ára van

A kutatók összesen 13 ezer ilyen projektet elemeztek 165 országban, amelyeket 2000 és 2017 között indítottak és összértékük 843 milliárd dollár. A vizsgálatból kiderült, hogy míg kezdetben a kínaiak államközi hiteleket adtak a beruházásokhoz, az idő előrehaladtával 70 százalékra nőtt azoknak a kölcsönök az aránya, amelyeket állami vállalatokon, bankokon, közös vállalkozásokon, magánintézményeken vagy speciális befektetési alapokon keresztül adtak. Ennek eredménye az, hogy ezek az adósságok kikerülnek a központi kormányok szigorú jelentési kötelezettsége alá tartozó hitelek közül.

Mivel visszafizetésük fedezete nyíltan vagy burkoltan az adós kormány ellenőrzése alá tartozó vagyon vagy jövedelem, ez elmossa a különbséget a köz- és a magánadósság között, és komoly finanszírozási gondot okozhat a szegény országoknak, amelyek közül soknak amúgy is gondjai vannak államadóssága törlesztésével. A szakértők egyre hangosabban bírálták az Új selyemúton lévő kormányok eladósodását Kínának, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a 2017-et követő években lelassult ez a fajta projektfinanszírozás.

Rámenős hitelező

A programban részt vevő több mint száz ország pénzügyi rendszerét amúgy is átláthatatlannak tartják a megfigyelők, amit súlyosbítja a problémát. A hitelező úgy védekezik ez ellen, hogy sokszor a projektekből származó jövedelmet közötte ki hitelbiztosítékként, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kínai fejlesztés a partner országban enklávéként, elszigetelt vállalkozásként működik kínai hitelből Kína hasznára.

Az AidData vizsgálata szerint Peking kész olyan országokban beruházásokat indítani, amelyek pénzügyi szempontból kockázatosnak minősülnek, ám ehhez alkalmazkodva agresszív feltételeket szab a visszafizetésre. Venezuela például úgy kapott 86 milliárd dollár kölcsönt kínai forrásból, hogy fedezetként jövőbeni olajexport-bevételeit kellett betolnia. Pakisztán 3,76 százalékos kamattal kapott hitelt, miközben az OECD-hez kötődő kölcsönök költsége 1,1 százalék.