Nem valószínű, hogy az Európai Unió fennmaradhat, ha nem történnek átforgó reformok, az eddigi intézkedések, például az Európai Központi Bank (ECB) likviditásbővítései csak a bajok felszínét kapargatták - jelentette ki Soros György magyar származású üzletember a Financial Timesban megjelent kommentárjában. Európa az elhúzódó gazdasági stagnálással vagy valami ennél rosszabbal néz szembe, mivel nem valószínű, hogy kibírná ennek destabilizáló hatásait.
Más országok és régiók hasonló folyamatokon mentek keresztül. A latin-amerikai országok elvesztették az 1982-t követő évtizedet, a japán gazdaság immáron negyed évszázada stagnál, ám mindkettő túlélte ezt az időszakot. Az Európai Unió azonban nem egy egyszerű országcsoport vagy egyetlen ország, ezért nem valószínű, hogy kibírna egy ilyen periódust. Az adósságcsapda a még be sem fejezett politikai unió szétrombolásával fenyeget.
Német bankárok karma
Az ECB hároméves, egyszázalékos kamaton nyújtott hitele (LTRO) semmit sem tett az eurózóna alapvető problémáinak megoldása érdekében, az ezt követő piaci rally csak elfedte azt a zuhanást, amelyet a megoldatlan problémák okozhatnak. Soros szerint az eurózóna a válság mélyülésével párhuzamosan egyre jobban nemzeti érdekek befolyása alá kerül.
Az üzletember arra figyelmeztet, hogy az övezet jövője a Bundesbankon múlhat. A német központi bank látta a bajt, és erre reagálva hevesen kampányolt a pénzinjekciók határtalan folytatása ellen, ám ez önbeteljesítő jóslattá vált. A mentőakciók megszorításai újabb mentőcsomagokhoz vezetnek. Ahogy a Bundesbank harcot indított az eurózóna szétesése ellen mások is követték a példáját, és ezzel a piacok kényszerpályára kerültek - így zárult be a kör.
Széllel szemben...
Soros úgy véli, hogy az eurózóna döntéshozói egy nem működő mechanizmust próbálnak életben tartani, ami csak rontja a helyzetet. Mostanra átláthatatlan körülmények alakultak ki, ezért ahhoz is további intézkedésekre van szükség, hogy kitisztuljon a kép. Emellett új módszereket tart szükségesnek a pénzpiacok belső instabilitásának kezelésére.
A sokak által befektetési gurunak tartott üzletember nem kímélte az új fiskális uniót sem. Szerinte a paktumot módosítani kellene: különbséget kellene tenni az adósság eltérő fajtái között. Elfogadhatónak kellene minősíteni a befektetések miatt keletkező tartozásokat, szemben a szimpla kiadásokat finanszírozó hitelfelvétellel.
Bár a Bundesbank valószínűleg soha nem menne bele az ilyen javaslatok elfogadásába, ám ettől még foglalkozni kellene ezekkel, mert Európa jövőjének meghatározása mégiscsak a német központi bank kompetenciája felett áll.