Angela Merkel győzelme a szeptember végi németországi választásokon az eurózóna adósságválságának végét jelzi, miután a németek áldásukat adták a volt és várhatóan jövendő kancellár költségvetési megszorításokon alapuló válságkezelésére. Más kérdés, hogy az Európai Unió egésze, amelyet nem cementez össze a közös valuta, fennmaradhat-e hosszabb távon - fejtette ki kétségei Soros György magyar származású üzletember egy németországi konferencián. Soros azzal szerzet nevet magának, hogy az angol font sortolásával óriási pénzt szakított 1992-ben.

Az euró válságának vége. Ez nyilvánvalóvá vált a német választásokon, ahol még csak nem is vitatkoztak a felek az eurózóna menedzselésének szabályain. Ugyanakkor az a gazdasági helyzet, amely válság után kialakult, messze van az ideálistól - fejtegette. A közgazdászok többsége ideiglenes egyensúlyi állapotként jellemezné, Soros szerint azonban messze van az egyensúlytól. Az eurózóna válsága átalakította az Európai Uniót valami olyasmivé, ami nagyon messze attól, amilyennek a közösséget alapító szánták.

Kapcsolódó

Ez az EU nem az az EU

Az EU eredetileg egy önkéntes szövetség volt, amelyet szuverén és egyenlő államok kötöttek egymással, feladva önállóságuk egy részét a közös haszon reményében. Mostanra azonban azonban hitelezők és adósok viszonyává vált, ami definíciószerűen kötelező és egyenlőtlen kapcsolat. Amikor egy adós állam nehézségekkel küszködik, akkor a hitelező diktálja a gond orvoslását szolgáló megoldásokat.

Azok a szabályok, amelyeket az adósságválság kezelése közben elfogadtak, csak állandósítják ezt a viszonyt. Ami azonban gazdaságilag kényszer, az politikailag elfogadhatatlan, és ebben a helyzetben benne van az EU szétrombolásának lehetősége. Csak a hitelezők vannak abban a helyzetben, hogy megelőzzék a folyamatok ilyen alakulását, ám egyelőre semmi jelét nem mutatják annak, hogy erre készek lennének.

Hegemón németek

Miközben Németország abban a helyzetben találja magát, hogy hegemón helyzetben van, az elmúlt száz évben játszott történelmi szerepe miatt borzong ettől. A berlini kormány nem hajlandó vállalni a felelősséget és a kötelezettségeket, amelyek ebből a szerepből fakadnak. Egyes országok lakói átkozzák a németeket, amit azok igazságtalannak éreznek, hiszen úgy kerültek domináns pozícióba, hogy eszük ágában sem volt erre törekedni.

Ez éles ellentmondásban van azzal a jóságos hegemón szereppel, amelyet az Egyesült Államok vívott ki magának Nyugat-Európával szemben a második világháború után. A gazdasági fellendülést megalapozó Marshall-terv végrehajtása után senki sem vitatta, hogy az USA a szabad világ vezető hatalma, Európa nyugati fele készségesen követte ebben a viszonyban.

Be lehet ismerni a tévedést

A jelenlegi helyzetben csak a hitelezők, és közülük a messze legerősebb, Németország terelheti békés útra az európai országok között kialakult egyenlőtlen viszonyokat. Ha egy adós próbálkozna ezzel, csak rontana a helyzetén. A hibákat beismerni és javítani persze mindig nehéz, de most lehetne arra hivatkozni, hogy korábban nem látott, szokatlan, bonyolult helyzetet kellett kezelni, így elkerülhetetlen volt az ügyetlenkedés. Soros az eddigi válságkezelés alternatívájaként egy ideje a közös európai kötvények kibocsátását ajánlja Európának, ami persze a német adófizetőkre tenné a legnagyobb terhet.

Ha a németek képesek lennének irányt váltani, kivívhatnák Európa örök háláját. Ha nem, az rémálomhoz vezethet, amelyben a megszorítások veszteseinek tovább kellene élniük kilátástalan életüket. Németország megnyerte az euró megmentésért folytatott háborút, ám ez a siker pirruszi győzelemnek bizonyulhat, amelyet jobb lett volna elkerülni - véli Soros György