Az eurózóna kötvénypiacának turbulenciái meglepően erős párhuzamot mutatnak a 2008 őszi eseményekkel - írta Soros György, a Soros Fund Management elnöke és Peter Bofinger, a Würtzburg Egyetem közgazdászprofesszora a Financial Times blogjában.

Három éve ugyanis a betétesek elvesztették a bankjaikkal szembeni bizalmat és csak széles körű kormányzati összefogás árán sikerült meggátolni, hogy megrohanják az emberek a pénzintézeteket. Ma ugyanez történik a kötvényekkel. Miközben a hosszú távú hozamok szöknek felfelé, az időszakos likviditási problémák permanens szolvencia válsággá alakulnak át. Mindez visszaterjed a pénzügyi intézményekre, ezzel is továbbnövelve a recesszió esélyét. Ez egy tökéletes ördögi kör - vélik a szerzők.

A kötvénykereslet olvadásának megfékezésére csak egy lehetőség van: közösen kötelezettséget kell vállalni az eurózónatagok adósságaiért. Erre azonban a német politikát elnézve egyelőre nincs sok esély.

A Soros-terv: az ECB legyen a végső mentsvár

A "Soros-terv" által korábban felvázolt alternatíva szerint az Emergency Financial Stability Fund (EFSF) képessé tehetné az Európai Központi Bankot (ECB) arra, hogy végső mentsvárként tudjon fellépni anélkül, hogy veszélyeztetné az alapszabályát. Az ECB így likviditást tudna nyújtani, míg az EFSF garantálná a hozzá szükséges tőkemegfelelést. Ez egyaránt megoldaná a bankok likviditási problémáit és a fiskálisan felelős kormányok kevesebb, mint egy százalékos hozam mellett tudnának kötvényt kibocsátani.

Az eredeti tervek szerint azonban az EFSF-et egyes államkötvények garanciájára hozták létre. Ugyanakkor amikor az ötlet először felmerült még júliusban, akkor még csak Görögországra, Portugáliára és Írországra szabták az alapot, azóta viszont az adósságválság Olaszországra és Spanyolországra is átterjedt. A Bundesbank elnöke azonban megkérdőjelezte az ECB jogát, hogy végső mentsvárként jelenhessen meg a pénz- és tőkepiacon.

Mit tegyen válságban az ECB?

A kötvénypánikot az ECB-nek minden áron meg kell gátolnia, mivel az az euró stabilitását fenyegeti. Erre megoldást jelenthetne a kamatplafon bevezetés a fiskálisan felelős országok kötvényeire. Ez például egy 5 százalékos szintet jelenthetni, amelyet fokozatosan kellene csökkenteni, ahogy a feltételek engedik - vélik a szerzők. Általában a központi bankok csak a rövid kamatokat szokták rögzíteni, de a mostani időszak nem egy átlagos időszak.

A kötvénypánik egyik oka, hogy az ECB kötvényvásárlásairól ellentétes vélemények uralkodnak az illetékesek között és többek között a Bundesbank kifejezetten ellenzi a felvetést. Bár az Európai Központi Banknak feladata az árstabilitás megteremtése, a gyakorlatban aszimmetria jellemzi az inflációs és deflációs veszélyek kezelését, a német hiperinflációs trauma miatt, így túlzottan óvakodik a túlzott pénzkibocsátástól, holott jelenleg az árak beragadása nagyobb veszélyt jelent.

A kamatplafonra mint egy szükséghelyzetben hozott lépésre kell tekinteni - vélik a szerzők. Közép távon ez tényleg bátoríthatja a politikusokat a fiskális fegyelem lazítására, ugyanakkor lélegzethez jutással meg lehetne hozni azokat a fiskális szabályokat és növekedési stratégiákat, amelyek lehetőséget adnának az eurózónának kinőni a túlzott eladósodottságukat.

Sorosék ötlete nem megoldás

Mindez azonban Raoul Ruparel, az EU-s think tank Open Europe közgazdásza szerint több problémát okozna, mint amennyit megoldana - írta válaszul a blogbejegyzésre.

Ruparel szerint az ECB már most több szempontból betölti a végső mentsvár szerepét. Az európai pénzügyi segítségnyújtásokkal (bailout) 18 hónapot biztosított már európai politikusoknak arra, hogy az említett fiskális szabályokat és növekedési stratégiát kidolgozzák, ennek azonban nem látszódik az eredménye. Ráadásul, ha az európai jegybank intenzív kötvényvásárlásba kezdene, nem látszódik, hol jön el majd az a pont, ahol anélkül tudna kiszállni, hogy súlyos károkat okozna a piacnak.

Attól, hogy a németek a hiperinflációs trauma miatt nagy mértékben figyelnek az árakra, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne igazuk. Az a nap, amikor az ECB végső mentsvárként politikai szerepet tölt majd be, valószínűleg az a nap lesz, amikor a németek átgondolják, hogy nekik tényleg megéri-e részt venni az eurózónában - fenyeget Ruparel.

Az eurózóna országaiban rövid távon gyors gazdasági és intézményi reformokra van szüksége, hosszú távon azonban a valutauniónak újra kell gondolnia a szerkezetét és a tagságát is.