A világ legjobban teljesítő gazdaságának kiáltotta ki a The Economist a spanyol gazdaságot 2024 végén. A spanyol GDP-növekedés 2024-ben 3,2 százalékos volt az ország statisztikai hivatala, az INE (Instituto Nacional de Estadística) által közzétett adatok alapján. Ezzel az eredménnyel pedig Madrid egyértelműen az euróövezeti élmezőnyben zárt a 2024-es GDP-növekedési tabellán – mutatott rá a Reuters.

A spanyol siker titka a The Economist szerint alapvetően az erős munkaerőpiac és a laza bevándorláspolitika volt. De a The Guardian is arról cikkezett a napokban, hogy kifizetődőnek bizonyult a spanyol kormány befogadó attitűdje. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint azonban a képlet közel sem ennyire egyszerű.

„Tény, hogy segíti a gazdasági növekedést az, hogy olcsó munkaerő van a piacon. Ugyanakkor sok – jól ismert – másodlagos következménye is van ennek a jelenségnek, amelyek a legkevésbé sem segítik a gazdaság növekedését”

– mondta az Economxnak Nagy Sándor Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.

Leszögezte, a bevándorlást sokan például olyan formában kötik csak össze a bűnözéssel, hogy a bevándorlókat azonosítják a bűnelkövető szerepével. Valójában azonban ők is kiszolgáltatottak. „Dokumentumfilmek mutatják például be, hogy a Marokkóból érkezett, egyedülálló női munkavállalókat hogyan zaklatja számos esetben a spanyol munkaadó a mezőgazdasági idénymunkában. De a fiatal, sok esetben akár a nyelvet sem beszélő észak-afrikai bevándorló férfiak is gyakran válnak bűnözők áldozataivá vagy ők maguk kényszerülnek bizonyos bűncselekményekre azért, hogy meg tudjanak élni.”

A miniszterelnök szerint ez a kulcs

Nem véletlen persze, hogy vannak, akik a spanyol kormány nyitott bevándorláspolitikájára vezetik vissza a gazdasági sikereket. Maga Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is arról beszélt októberben, hogy ez gyümölcsöző lehet számukra gazdasági tekintetben. „Spanyolországnak választania kell, hogy nyitott és virágzó vagy pedig bezárkózó és szegény állam legyen. A történelem során a migráció volt a nemzetek fejlődésének egyik nagy mozgatórugója, a gyűlölködés és az idegengyűlölet pedig az országok legnagyobb kerékkötője – és nincs ez másképp ma sem. A kulcs a megfelelő menedzsment” – mondta a kormányfő.

Kiemelte, nem pusztán morális felelőssége Spanyolországnak, hogy üdvözölje a bevándorlókat. A szocialista miniszterelnök hangsúlyozta, a gazdasági növekedés fenntartásához is nagy szükségük van a külföldről érkező munkaerőre.

A lakhatási válságon is ront a bevándorlás

A spanyol gazdaság húzóereje egyértelműen a turizmus. 2023-ban ez a szektor adta a GDP 12,3 százalékát. 2024 első 11 hónapjában rekordszámú, 88,5 millió külföldi turista érkezett. Egyes becslések szerint az egész évet tekintve rekorddöntés történhetett:

94 millió külföldi látogathatott el tavaly az országba.

Ez a turistaáradat egyébként a helyiek számára egyre kevésbé elviselhető, ennek pedig hangot is adnak, mégpedig egyre hevesebben. Tavaly júliusban például barcelonai tiltakozók vízipisztollyal lövöldöztek a velük szembekerülő turistákra, és közben arra biztatták őket, hogy menjenek mielőbb haza. De a malagai lakhatási problémák is a turisztikai bummra vezethető vissza. Az El País elemzése szerint Malaga több területéről is elmondható, hogy egész Spanyolországban ott a legmagasabb az Airbnb-ingatlanok aránya. A Plaza de la Merced környékén például az összes lakás negyedét csak turistáknak tartják fenn.

„Portugáliában ugyanez a helyzet, Lisszabon belvárosából  gyakorlatilag már eltűntek a helyi lakosok. Befektetési szándékkal felvásárolták ugyanis a lakások jelentős részét, és Airbnb-ingatlan lett belőlük. A helyi lakosok pedig kénytelenek voltak kiköltözni a külvárosokba. Lisszabonban és Barcelona bizonyos területein egész negyedeket pucoltak már ki így” – magyarázta a szakértő.

Hozzátette, az egyelőre nem merült fel megoldásként, hogy betiltsák az érintett városokban a lakások rövid távú bérbe adását. Barcelonában ugyan már nem adnak ki új engedélyeket, és az sem biztos, hogy a régieket megújítják, de 

„azt is tudják, hogy ennyi turistára nincs elég szálloda, nem tudják hol elszállásolni a turistákat, ha hirtelen teljesen felszámolják ezt a lehetőséget. A tiltás hatalmas piactorzítást okozna, aminek hatására a turizmus is összeomolhatna. Valami megoldást viszont kell találni arra a problémára, hogy Mallorcán például a pincér gyakran nem tud hol lakni. Erre olyan részleges megoldásokkal rukkolnak elő, hogy az étterem-tulajdonos az étkezde fölött egy apartmant berendez, ahol három pincérnek lakhatást biztosít – ingyen, de a fizetés persze cserébe kevesebb.”

Leszögezte, bevándorlás alatt ráadásképp nem kizárólag a munkavállalási céllal érkezőket kell érteni. Ide sorolhatóak azok a brit és német nyugdíjasok is, akik a spanyol tengerpartra telepednek. Ők szintén súlyosbíthatják az ország több pontján is fennálló lakhatási válságot.

Struktúraváltásra lenne szükség

A kutató rámutatott, jól hangzik, hogy 3,2 százalék volt tavaly a spanyol GDP-növekedés, de azt is meg kell nézni, mi generálja ezt a bővülést. „Attól, hogy volt most három éven keresztül gazdasági növekedésük, nem lett sokkal alacsonyabb az államadósságuk. Ugyanúgy 100 százaléka a GDP-nek, szemben az uniós 60 százalékos elvárással.”

A turizmustól, az uniós pénzektől az állami befektetésektől pörög a spanyol gazdaság. Nincs olyan iparág, amely hosszú távon, piaci folyamatok alapján fenn tudná tartani a növekedést.

Struktúraváltásra lenne szükség – tette hozzá. A szakértő szerint Spanyolország többek között ügyesebben is kiaknázhatná a rengeteg napsütéses órában, és így a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket. „Erre akár bizonyos iparágakat is fel tudnának fűzni. Olyanokat, amelyek terén az Európai Unió legtöbb országa le van maradva: mesterséges intelligencia, chipgyártás.”

De a professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy Andalúziában, Murciában, Kasztília és Leónban (Castilla y León), valamint Extremadura környékén is vannak olyan területek, ahol nagyon komoly elsivatagosodási folyamatok indultak be az elmúlt tizenöt-húsz évben. „Ahogy azt a valenciai tragédia is mutatja, Spanyolországban nem megoldott a vízgazdálkodás. Ráadásul az elsivatagosodással küzdő területeken rendre csupa magas vízigényű növényt termesztenek – avokádót, paradicsomot.”