Lengyelország lerohanásával kezdődött a második világháború és az 1981-es sztrájkokkal, majd azt az követő szükségállapottal ott indult el a kelet-európai kommunizmus agóniája. A jelenlegi lengyel kormány és az EU nyugati tagállamainak támogatását élvező Európai Bizottság konfliktusa annyiban hasonlít ehhez a két történelmi eseményhez, hogy az unió létét teszteli - véli Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető politikai publicistája.

Az ügy ismert: a bizottság történetében először az uniós alapszerződés 7-es cikkelye szerinti eljárást kezdeményezett Lengyelország ellen, amely megítélése szerint megsérti az EU alapértékeit, azaz a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletét. Az eljárás vége a lengyelek uniós szavazati jogának felfüggesztése lehet.

Kapcsolódó

Nagyobb a jelentősége

A Lengyelország körüli csata a populizmus erejét tesztelő erőpróba lehet, így jelentősége túlmutat Európán - fekteti le alaptételét az FT publicistája. Miután az USA kivonta magát a demokratikus alapértékek védelméből a világon, az Európai Unióra hárul, hogy megóvja azokat az alapértékeket és eljárásokat, amelyek minden demokratikus társadalom elengedhetetlen kellékei. Ezért nem csupán Lengyelország, hanem Európa és a Nyugat sorsa a tét - írta nemrégiben Charles Kupchan, aki az Obama-adminisztráció európai ügyekért felelős osztályát vezette.

Katyvasz

Aki azonban abban bízik, hogy az EU nyílt csatát vív majd a populista és autokrata lengyel vezetéssel, az tévedni fog - véli Rachman. A politikai és stratégiai megfontolások várhatóan egy zavaros kompromisszumhoz vezetnek majd a felek között.

A vita tárgya részben az állami média átformálása kormánypropagandává, illetve még inkább az igazságügyi reform, amely utat nyit az előtt, hogy a kormány irányítása alá vonja az igazságszolgáltatást. Az Európai Bizottság sokat hezitált, mielőtt elindította volna eljárását, aminek a hátterében főként az áll, hogy Lengyelország sok szempontból demokrácia maradt.

Az állami tévé ugyan egy vicc, de azért létezik az erős, független média is. Emellett jelentős ellenzéki pártok is működnek az országban. Ez egyelőre annak ellenére így van, hogy a kormány elkezdte szorongatni a tőle független sajtóorgánumokat és olyan változtatásokat tervez a választási rendszerben, amelyek megkérdőjelezhetik a jövendő szavazások korrektségét.

Vesztes-vesztes

Az EU vezetői megérezték, hogy határt kell szabniuk a folyamatoknak, de azt is érzékelik, hogy mindkét fél vesztesen kerülhet ki az ügyből. Ha az unió nem tudja érvényesíteni akaratát, akkor az a vád érheti, hogy figyelmen kívül hagyja a demokrácia és a jog uralmának megsértését. Ha viszont keménykedik, akkor a nacionalista kormány azzal érvelhet, hogy külföldi bürokraták próbálják aláásni Lengyelország függetlenségét.

Ráadásul ezt a meccset formálisan, látványosan el is vesztheti az EU. Magyarország, amely az FT szakírója szerint szintén csúszik az autoritáriánus populizmus felé, azzal fenyegetőzik, hogy megvétózza a Lengyelország elleni eljárást. Ha a 7. cikkely érvényesítéséről szóló szavazás ezzel végződne, az impotensnek, megosztottnak mutatná az EU-t, amely nem képes megvédeni alapvető értékeit.

Iszapbirkózás

A lengyel kormánynak több lehetősége is van arra, hogy másokra mutogasson. Ott van elsőként a Magyarország, ahol a 2010-ben hatalomra került vezetés jóval messzebb ment a média és az igazságügy függetlenségének aláásásában, mint a 2015 utáni varsói kormány, ám eddig elkerülte a kemény ellenintézkedéseket.

Ezt Rachman szerint részben az magyarázza, hogy az EU egyszerűen átaludta azt az időszakot, amikor Orbán Viktor miniszterelnök megtette leginkább vitatott lépéseit. Ennél fontosabb lehet azonban az a sokat emlegetett különbség, hogy míg a magyar kormánypárt, a Fidesz az Európai Néppárt (EPP) tagja, addig a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) kívül van ezen a védőernyőn.

Emellett Varsó Spanyolországra is mutogathat, mondván: jelenleg Spanyolországban vannak börtönben ellenzéki politikusok, nem Lengyelországban. Erre persze azt válaszolhatja az EU-, hogy összhangban van a spanyol törvényekkel az alkotmányellenes népszavazást kezdeményező vezetők letartóztatása.

Más szempontok

A vita kellő zűrzavart kelthet ahhoz, hogy a tágabb geopolitikai megfontolások, az orosz veszély elleni közös fellépés alapján a felek kompromisszumot keressenek a kedélyek lecsillapítására. A német kormány történelmi okokból különösen kényelmetlenül érezheti magát a lengyelek ellen fellépők táborában.

A kompromisszum körvonalai máris látszanak. Az új lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki január elején kirakta a kormányából a Brüsszelben csak "őrültekként" számon tartott minisztereket, azaz a legradikálisabb PiS-politikusokat. Most az a hír járja Varsóban, hogy tárgyalnak az EU-val néhány kozmetikai változtatáson, abban bízva, hogy az elég lesz Brüsszel leszerelésére.

Ugyanakkor Rachnam szerint hiba lenne, ha az EU - arra hivatkozva, hogy éppen elég baja van a brexittel és saját belső reformjával - engedne Lengyelországnak és Magyarországnak. Az FT publicistája csatlakozik azokhoz, akik szerint a két ország jelentette kihívás komolyabb gond, mint a brit kilépés. Az EU alapja az, hogy demokratikus, jogkövető államok közössége. A lengyel-magyar páros ezt veszélyezteti, ezért ha az EU elkerüli a lengyel kérdés megoldását most, akkor az kísértetként fogja üldözni később.

A nyitókép forrása: Szabó Dániel/Napi.hu