Egyre több jóslat jelenik meg a brit lapokban arról, hogyan kerülheti el az Egyesült Királyság a kilépést az Európai Unióból, és várhatóan 2019 márciusa, a válás határidejének közeledtével még tovább fog nőni az olyan cikkek száma, amelyek ennek előnyeit ecsetelik - kezdi cikkét Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai uniós ügyekre szakosodott publicistája. Szerinte szégyen, hogy a maradás párján állók ezekre a spekulációra vesztegetik az idejüket.

Hiábavaló taktikázás

Kapcsolódó

Az Európa-párti értelmiségiek hiábavaló taktikát követnek, ha abba az irányba próbálják terelni a politikai folyamatokat, hogy Nagy-Britannia felülírja a 2016. júniusi népszavazás eredményét, azaz felülbírálja a többség döntését a brexit mellett. Münchau szerint ehelyett a regnáló kormány válási politikáját kellene módosítani. Ennek lényege, hogy az Egyesült Királyságnak ki kell lépnie az egységes európai piacról (EEA) és az EU-s vámunióból is.

Emellett szól mindenekelőtt az, hogy messze nem világos, vissza lehet-e egyáltalán vonni a Nagy-Britannia kilépési kérelmét. Ha igen, akkor az EU kemény feltételekhez kötheti ezt. Például kikötheti a korábban elért brit befizetési engedmények megszüntetését, illetve elvárhatja a két nagy párttól, hogy vállalják: nem vetik fel újra a brexit kérdését legalább a következő parlamenti ciklus végéig. Ezeket a feltételek aligha fogadhatná el bármilyen londoni kormány.

Az irányváltás sem könnyű

Az eddig követett irányvonal megváltoztatása sem lenne könnyű. A végeredménnyel nem lenne gond: ha az Egyesült Királyság része akarna maradni az EEA-nak, azaz a norvég mintát választaná, az EU minden bizonnyal elfogadná ezt a lehetőséget, akár már a britek uniós tagsága és de facto kilépése közötti átmeneti időszakra is.

Az ehhez vezető folyamat előtt az FT publicistája szerint utat nyithat, hogy az EU vezetői decemberi csúcsértekezletükön minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a válási tárgyalásokkal egyidejűleg elkezdjenek egyeztetni az Egyesült Királyság és az unió jövendő kereskedelmi kapcsolatairól is. Ez kemény menet lesz már az első pillanattól, mert ki fog derülni, hogy a brit konzervatív körökben népszerű Kanada-plusz modell nem járható út.

Vörös vonal

Az EU és Kanada szabadkereskedelmi egyezménye tartalmaz egy befektetési részt, a londoni kormány úgy gondolja, hogy ezt megfejelheti egy a szolgáltatásokra és a tágabb együttműködésre vonatkozó megállapodással is. Az EU-s tisztviselők rámutatnak arra, hogy ezzel kapcsolatban lennének jogi problémák, ám fontosabb ezeknél egy politikai körülmény.

Nevezetesen az EU nézőpontjából az egységes piac a mindent vagy semmi kérdése. Ez a vörös vonal, amelyet nem lép át. Egy ország vagy tagja ennek vagy nem. Nincs egyrészt másrészt. Álmodoznak azok a brit politikusok, akik olyasmiről beszélnek, hogy országuk "hozzáférést" kaphat az EEA-hoz.

Az EU olyan szabadkereskedelmi megállapodást akar kötni Nagy-Britanniával, amilyet Kanadával, Japánnal és Dél-Koreával kötött. Ettől függetlenül aláírna még egy társulási szerződés, amely biztosítaná a felek együttműködését a külpolitikában, a biztonságpolitikában, a bűnüldözésben és esetleg a nukleáris technológia terén. Ezt kiegészíthetik olyan egyedi ágazati megállapodások, amelyek segítségével például elkerülhető, hogy például összeomoljon a légiközlekedés az EU és a szigetország között.

Lehetőségek

Ha az Egyesült Királyság elveti az EEA-tagságot, akkor az EU 20, 40 vagy még több milliárd eurót követel majd korábban vállalt kötelezettségei fejében. Ha ezt kifizeti, cserébe kaphat egy vacak kereskedelmi megállapodást, amely lefedi a feldolgozóipari termékek kereskedelmét. Így válik világossá, hogy az alternatíva így szól: vagy része marad a szigetország az egységes piacnak, vagy vállalja a laza kereskedelmi megállapodást, és igyekszik azt működőképessé tenni.

Az FT szakírója úgy véli, elvileg mindkettő működhet. Ki lehet léptetni az országot az EEA-ból és a vámunióból is, ahogy Theresa May kormánya tervezi, de ehhez egységes kormányzati stratégiára és felkészülésre lenne szükség, aminek semmi nyoma Londonban. Nem a rövid távú károkról van szó, hiszen minél nagyobb távolságra kerülnek a felek a válással, annál nagyobb lesz a szakítás azonnali hatása.

Gondolkodjanak előre!

Ezt lehetne vállalni, ha a hosszabb távú előnyök és hátrányok mérlegelése alapján megérné az áldozat. Ennek a költség-haszon elemzésnek az eredménye attól függ, hogy a két lehetőségből melyiket választják. A teljesebb függetlenség akkor érné meg az országnak, ha változtatna gazdaságpolitikáján, ha egy innovatívabb, az ipar hatékonyságát növelő pályára állna, hátra hagyva az uniós gazdaságba illeszkedő, függő helyzetét.

Münchau ennek sem látja semmi nyomát. Ezért úgy véli, hogy nincs ésszerű alternatívája a norvég (izlandi, liechtensteini) útnak, azaz az EEA-tagság fenntartásának.

A nyitókép forrása: Shutterstock.com