Emmanuel Macron öt évvel ezelőtt 39 évesen nevezett be az akkori elnökválasztásra, olyan kampányt folytatva, amelyben hívei bekopogtak a választókhoz, hogy ismertessék jelöltjük programját. A politikai szakértők „forradalomról” beszéltek, ami annyiban igaz volt, hogy Macron centrista mozgalmának győzelmével megtört az évtizeden át tartó mérsékelt jobb- és baloldali politikai váltógazdaság. Az idei elnökválasztás április 10-ei első fordulója előtt kampánycsapatát aggasztja, hogy főnökük már nem támaszkodhat az újdonság varázsára – írja a Financial Times a francia államfő gondjait soroló cikkében.

Háttéremberei úgy vélik, túlságosan belemerült az orosz-ukrán konfliktusban játszott közvetítői szerepébe, miközben az utca embere egyre inkább egy tőle távoli figurát lát benne, a párizsi elit tagját, akinek nincs semmilyen kapcsolata az emberekkel. Arra figyelmeztetik főnöküket, hogy fel kellene ráznia a kampányát, mert hiába vezeti a közvélemény-kutatásokat, nem vehető biztosra a győzelme. A politikában, néhány hét vagy nap is alapvető fordulatokat hozhat.

Gérald Darmanin belügyminiszter, aki arról ismert, hogy nem rejti véka alá a véleményét, megkongatta a vészharangot, mondván: Macronnal kék galléros munkásokkal kellene találkoznia, akik arra hajlanak, hogy az államfő legerősebb kihívójára, Marine Le Penre, a radikális jobboldali Nemzeti Front elnökére szavazzanak. Így a második fordulóban elveszhet a szavazatuk, pedig ezen a mérsékelt bal- és jobboldalt választók összefogásával nyerhet. 

Le Pen megnyerheti ezt a választást

 

– mondta a miniszter a francia televízióban.

A hatalom lévő előnye

Macron egyelőre élvezi azt, amit a hatalmon lévő versenyző előnyének tartanak a választásokon. Ismert hazájában és a világpolitikában is, hatékonynak tartják azt közvetítő szerepet, amit az orosz-ukrán háború befejezése érdekében játszik. Csakhogy az a fajta „háborús elnök” imázs, amely alapján a nép harcoló vezetője köré gyűlik, az utóbbi időben megkopott, és Macron sokszor az emberektől elidegenedett politikusnak látszik, aki megérdemelné, hogy egy politikai vereség „észhez térítse”.

Úgy tűnik, hatott a figyelmeztetés, legalábbis az elnök március utolsó hetét már az utcán töltötte feltűrt ingujjban, Dijonban például szemtől szembe beszélgetett azokkal, akik éppen arra jártak, amerre ő. Meghallgatta panaszaikat a növekvő megélhetési költségekről, azaz igyekezett visszatérni ahhoz a kampányoláshoz, ami 2017-ben sikert hozott neki. Újra arról beszél, hogy sem a jobb-, sem a baloldal nem tudja megoldani Franciaország problémáit, ezért a centrumot kell választani, amit ő képvisel.

Tizenkét százalékpont

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Macron az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 28 százalékára számíthat, míg Le Pen a 19 százalékára, a második körben az államfő 56-44 arányban nyerhet kihívójával szemben. Macronnak gondot okozhat, hogy választási programjának egy részét elutasítják a szakszervezetek, ami gyengítheti baloldali táborát. Például 62 évről 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, ha hatalmon maradna és nagyobb beleszólást adna az iskoláknak mint munkaadóknak a tanárok beosztásába és fizetésébe.

Másik gyenge pontja a Franciaországon is végigsöprő száguldó infláció, az brit üzleti lap ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a sárga mellényesek kormányellenes mozgalmát, amelyet taxisok kezdtek, a bezin árának enyhe emelése váltotta ki, miután egy kis környezetvédelmi járulékot építettek bele.

Végül megjegyzendő, hogy az elnökválasztás a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború idején zajlik, ami bizonytalanná teszi a közvélemény-kutatásokat, és lehet hogy alacsony lesz a részvétel a szavazáson, amiről nem tudni, hogy az újraválasztására hajtó elnököt vagy a kihívóját segíti-e. Minden verseny régi szabálya, hogy időnként az esélyes veszít, ami most sem zárható ki, Macronnak elő kell vennie küzdőképességét, ha érvényesíteni akarja a papírformát.