Az európai politikában hagyományosan a jobbközép és balközép pártok képviselik a fővonalat, ami az Olaszország Fivérei párt választási győzelmével törést szenved. Ezzel ugyanis a második világháború óta először kerül hatalomra olyan párt az EU egyik alapító országában, amely neofasiszta gyökerekkel rendelkezik – írja Rache Sanderson, a Bloomberg publicistája a hét végi olaszországi választásokat értékelő cikkében. Ez nem sokkal követi a svéd szélsőjobboldali Demokraták felemelkedését, akik a királycsináló szerepében vannak a svéd kormányban.

A kérdés ezek után az, hogy melyik a következő dominó, ami eldőlhet? Az amerikai hírügynökség szakírója szerint Dél-Európa megérett arra a politikai felfordulásra, amit Giorgia Meloni, az Olaszország Fivérei elnöke, egyben a miniszterelnöki poszt várományosa megjelenít. Spanyolországban a szintén szélsőjobboldali Vox a harmadik legnagyobb párt, politikusai márciusban a párt történetében először beülhettek az egyik regionális kormányba.

Példát mutathatnak

A hasonló irányultságú portugál párt, a Chega (Elég volt) 13 mandátumot szerzett a januári választásokon szemben a 2019-es egy parlamenti hellyel. Meloni nem titkolta a választási kampányban, hogy abban bízik, sikere példát mutat arra, hogyan erősödhetnek tovább pártja „testvérpártjai” is. A megosztó vezetők előretöréséhez hozzájárulnak az Európát ostromló problémák, a migráció, a növekvő szegénység, a csökkenő születésszámok, a klímavészhelyzet, az ipar visszaszorulása és ezzel a munkanélküliség, különösen a fiatalok magas munkanélkülisége.

Ez elsősorban a kontinens déli és keleti részén segítheti a radikális pártokat. Meloni 2020 óta a vezetője az Európai Konzervatívok és Reformlisták frakciójának az Európai Parlamentben (EP), amely támogatja az Orbán Viktor vezette magyar kormánypárt EP-frakcióját a jogállamisági vitában. A legutóbbi szavazáson a Fidesz EP-képviselőivel együtt voksoltak az ellen a parlamenti határozati javaslat ellen, amely választási autokráciának minősítette a Magyarországon uralmon lévő politikai rezsimet.

A legnagyobb dominó

A Bloomberg publicistája szerint Meloni és pártja győzelme a legnagyobb destabilizáló hatást a francia belpolitikára gyakorolhatja. Emmanuel Macron, Franciaország államfője a júniusi parlamenti választáson elvesztette többségét a párizsi törvényhozásban. Ez utat nyit az előtt, hogy a Marine Le Pen vezette szélsőjobb és a Jean-Luc Melenchon vezette szélsőbal nagy befolyást szerezzen a francia belpolitikában.

A bevándorlást száz százalékban elutasító Eric Zemmour médiaszemélyiség és volt államfőjelölt nem véletlenül jegyezte meg, hogy az a mérsékelt-radikális összefogás, amely Olaszországban sikert hozott a jobboldalnak, Franciaországban is hasonló eredménnyel kecsegtet.

Nem eszik olyan forrón…

Ami a dominók eldőlése ellen szól, az egyrészt az erőteljes olasz politikai intézményrendszer, amelyben ellensúlyt képez egymással a parlament két háza, az elnök, az alkotmánybíróság, a jegybank és a pénzügyminisztérium önálló hatalma. Ez a szisztéma éppen a fasiszták 1922 és 1943 közti sikerére válaszul épült ki – írja Tony Barber, a Financial Times publicistája.

Emellett az új kormánynak nem lesz könnyű dolga. A nemzetközi pénzügyi piacok például annak alapján fogják megítélni az új római vezetést, hogy folytatja-e elődje, Mario Draghi kormányának gazdasági reformjait. Ha nem, gyorsan elfogyhat a bizalmuk. Az első teszt az év vége felé benyújtandó költségvetés lesz.

Jövés-menés

A választók az elmúlt 20 évben egyik kormányt rúgták ki a másik után Olaszországban, bár eleinte folyamatosan Silvio Berlusconi alakíthatta meg az egymást követő újabbakat. Meloni 1946 óta a 68. kormány élére állhat az országban.

Az olaszok többsége a Bloomberg újságírójának azt mondta az elmúlt hetekben, hogy azért támogatja őt, mert az összes többi politikust kipróbálták, és csalódtak. Az hazáját sújtó egyre nagyobb gazdasági válság behatárolja az új miniszterelnök mozgásterét, ami gyengíti radikális jobboldali üzenetét is. A kérdés az, hogy külföldön milyen hatása lehet hatalomra kerülésének.