Európa 4,9 gigawattnyi (GW) új szélenergia termelőkapacitást telepített 2019 első felében - jelentette a WindEurope. Ennek már kevesebb mint a fele, összesen 1,927 megawatt (MW) volt tengeri (offshore) szélenergia, a fennmaradó részt: több mint 2,9 GW a szárazföldi (onshore) szél szolgáltatja.

A magyarországi, lassan egy évtizede nulla potenciálnövekedést produkáló, összesen 329 MW szeles kapacitáshoz mérten ez akkor is óriási termelési kapacitásbővülés, ha hozzátesszük: a 2,9 GW onshore növekmény 12 százalékkal kevesebb az egy évvel korábban mért (3,3 GW) emelkedésnél.

Kapcsolódó

A kis visszalépés mögött elsősorban a szerényebb németországi installációk állnak, melyek fölött azzal együtt nem kongatták meg a harangot, hogy területi alapon nézve 2000 óta ez volt a legrosszabb félévük. Ennek az egyik legfőbb okát valójában nem a beruházási kedv apadása, hanem a bürokrácia, illetve az átszabályozás jelenti. Számítások szerint mintegy 11 GW szárazföldi szélerőművi kapacitás engedélyezési folyamata akadt el az utóbbi időkben Németországban, ráadásul a kapacitás-árverésekre egyre inkább áttérő rendszerben még mindig nagy a rendetlenség.

A német ipar 2019 második felében e gócpontok részleges feloldását, de így is csak kissé javuló helyzetet remél. Így a prognózisokban továbbra is az előző évek átlaga alatti hálózatra csatlakoztatott új szélerőművi mennyiség szerepel.

Toplistás országok

Amint az az alábbi táblázatból kitűnik, a WindEurope által összeállított szárazföldi toplistát Franciaország vezeti 523 MW új szélenergia-kapacitással. Azt, hogy milyen nagy válságban vannak éppen a "mindig első" németek, jól mutatja, hogy még Svédország (459 MW) is befért Németország (287 MW) elé , ráadásul a harmadik helyéért már Olaszország (286 MW) és Ukrajna (262 MW) is komolyan veendően harcolt.

Az offshore listán Németország 252 MW bővülése már csak a negyedik helyre volt elég. Ráadásul Belgium (370 MW) és Dánia (374 MW) majdnem holtversenyes ezüstje eltörpül az Egyesült Királyság (931 MW) növekedési mérete mellett. Ez utóbbi jelenség hátteréről a Napi.hu tavaly decemberben hosszabb cikkben is írt, a következményekről pedig nemrég jelentetett meg újabb cikket.

Kép: Windeurope.org

"Jó évkezdet volt ez a tengeri szélenergia növekedéséhez, de a a szárazföldi szélerőművek bővülése gyenge volt az elmúlt hat hónapban" - mondta Pierre Tardieu, a WindEurope főigazgatója. A szervezetnél arra számítanak, hogy az év második fele hagyományosan erősebb lesz, és a jelek szerint a kapacitásbővítési versenyben kifejezetten az északi országok szerepelnek majd jól.

Ezt támasztják alá a turbinamegrendelések és a piaci mozgások is; jelentős új szélenergia-kapacitás hálózatra kapcsolása várható Svédországban és Norvégiában. Valamint Spanyolországban, ahol nem csak az elmúlt évek felpörgő telepítései miatt jött lázba a piac, hanem azért is, mert - ahogyan azt korábban a Napi.hu megírta: a spanyol klíma és energiaterv olyannyira ambiciózus, hogy a korábban jelzettnél hamarabb vezeti ki a szenet és az atomot az energiamixéből, amit évi 3 GW, főként szélenergiára alapozott új kapacitás beépítésével kívánnak biztosítani.

Vörös zóna

Ami a magyarországi helyzetet illeti: a 2006-ban egyetlen alkalommal osztottak szélkapacitást. Az akkor kiadott 330 MW-ra szóló építési engedélyt ugyan az akkori Energiahivatal is jóváhagyta, de a hálózati rendszerirányító Mavir is csak belépőnek szánta, a második lépcsőt jelentő, újabb 410 MW nem jutott el a megvalósíthatóságig.

A 2010 óta regnáló kormányzat előbb jegelte, majd 2016 szeptemberében jogszabályilag is megtiltotta újabb szélerőművek létesítését. Ugyan e tiltást nem merték szó szerint beleírni a rendeletbe, de az a kitétel, hogy a beépítésre szánt területektől legalább 12 ezer méter távolságot kell tartani az efféle infrastruktúráknak, gyakorlatilag a "szabad, csak nem lehet" helyzetet eredményezte. Ezt:

A közel három éve hozott jogszabályban plusz biztosítékként olyan kitétel is szerepelt, hogy ha a szélerőmű "csökkenti a honvédelmi és katonai képességet" akkor azonnal elutasítják a telepítési engedélyt. Ha pedig valahogy mégis sikerül az engedély megszerzése, akkor csakis már elavult (értsd: már 2016-ban is elavult) technológiájú, legfeljebb 2 MW teljesítményű és maximum 100 méteres magasságba telepíthető szélerőmű.

A szakmailag már akkor is értelmezhetetlen rendelet felett mostanra minden szempontból eljárt az idő. A Siemens és a GE egymásra licitálva épít és tervez egyre nagyobb és egyre hatékonyabb szárazföldi szélerőműveket, az onshore szélenergia-termelés így hovatovább versenyre kél termelési hatékonyságban is az eddig preferált tengerivel. A fenti táblázat azonban azt is pontosan jelzi, hogy Európa 19 országában 2019-re túljutottak a "nem fúj eléggé a szél" dogmáján - és a gazdasági, földrajzi, technológiai lehetőségeikhez mérten villamos energia termelésre fogják be a szelet. Azért is, mert az a "nyersanyag"  ott és annyi a rendelkezésükre áll.

Nem csak az e téren élen járókról van szó, hanem az olyan, egyáltalán nem bezzeg országokról is, mint Lengyelország, Oroszország és Portugália. Vagy éppenséggel Szerbia - ahol a magyar MET éppen egy 102 MW-os, 34 db toronyból és turbinából álló szélerőműpark beruházásban vállal központi szerepet. De ez már a következő statisztikába kerül majd bele.