A Renewable Energy World szerint a tengeri szélturbina mezőket installáló iparág elaludt. Nem készült fel arra, amit az évek óta dinamikusan fejlődő piac a következő években már követelni fog: nagyobb hajókat.
Mert hát hogyan lehetne telepíteni egy olyan szélturbinát a nyílt tengeren (óceánon), ami jószerével a Chrysler Building a magasságával vetekszik? Csakis megfelelő méretű "úszószigetekkel", melyekből jelenleg azonban azzal együtt is csak néhány tucat van, hogy nagyobbak kellenének, kevésbé szűkösek, és kevésbé túlspecializáltak.
A Bloomberg dobta fel a témát néhány napja. Szerintük a tengeri szélenergiás platformokat telepítő cégeknek lehet ugyan azt mondani, hogy alkalmazkodniuk kell a változó kereslethez, csakhogy mindez nem is olyan magától értetődő feladat. Az elemzők azt látják, hogy az iparág jócskán alábecsülte az előttük álló kihívást. Michael Simmelsgaard, aki a Vattenfall AB offshore vezetője azt mondta a lapnak, hogy az első bevethető hajótípusok vélhetően az eddig ilyen feladatra nem használt, tengeri olajat és gázt kitermelő fúrótornyok építéséhez használt hajók átépítéseiből lesznek, mert teljesen újak építésére idő és sok-sok pénz is kell.
Az biztos, hogy Európából több mint évi 10 milliárd eurónyi befektetés önlik az offshore energiatermelésbe, ami a 2020-as évek végére a Bloomberg szerint a jelenlegi 22 gigawatt teljesítményről 154 GW-ig ugorhat. Az iparágnak ehhez, illetve a szárnyalásához azonban a jelenleginél nagyobb termelőegységekre van-lesz szüksége.
Magasabbra, nagyobb lapátokkal és generátorokkal, melyek így több energiát lesznek képesek termelni. Mindez egyáltalán nem újdonság, hiszen a tengeri szélturbinák története erről szól: a dán partoknál a GE 1991-ben érte el a fél megawattos méretet, jelenleg már 12 megawattos egységek tervezése zajlik, de egy generáció múlva 20 MW lehet a felső határ.
A szélturbinák következő generációjának helyszínre szállításához ezért lesz szükség nagyobb hajókra. Mint amilyen a Jan De Nul épülő Voltaire-e, amit 2022-re terveznek teljesen felkészíteni az új típusú feladatokra. A 169 méteres hajótest fedélzete nagyobb, mint a londoni Wembley focipálya, és - amúgy Kínában - úgy építették meg, hogy képes legyen akár 3000 tonna felszerelést is szállítani, s a terhét akár 165 méter magasra is fel tudja emelni. "A Voltaire minden szükséges specifikációval rendelkezik, hogy megfeleljen a közelgő kihívásoknak" - mondta Philippe Hutse, a Jan De Nul offshore igazgatója. Egy másik cég, a Deme Group is hasonló úton jár, új hajójuk, mert jövőre elkészülnek egy, akár ötezer tonnát is szállítani képes hajóval, amelyen a daru-rendszer maximális emelési magassága meghaladhatja a 170 métert.
"Mindazonáltal a hajóhiány már 2022-ben jelentkezhet amiatt, hogy az európai piac "példátlan ütemben bővül" - állítja a Clarksons Platou AS, hozzátéve, hogy ráadásul a hajókat az új piacok is elszipkázhatják. Jelenleg a legtöbb ilyen egység ÉNy-Európában dolgozik, de a német, dán és brit (beruházási és gazdasági) offshore sikerek Kínát, az Egyesült Államokat és Dél-Koreát is meggyőzte már. Az előrejelzések e három térséget jelölik meg a jövő potenciális sikerzónáiként.