Romlott a hitelekhez és egyéb pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés lehetősége az eurozónában, főleg a kis cégek számára az Európai Központi Bank (ECB) nemrég megjelent tanulmánya szerint. A nagy cégek kedvezőbb helyzetben vannak, ám mindkét csoport a fő nehézségek közt említette a vevők felkutatását, a versenytársak tevékenységét, de a munkaerőköltségek emelkedését is. Az euroövezetben úgy tűnik,  kevésbé kiemelt probléma a szabályozás, erre kevésbé panaszkodtak a cégek.

Több hitel kellene, de kevesebb jut

A kis-és a nagyvállalatok esetében is enyhén emelkedett a külső finanszírozás iránti igény, enyhén nőtt a kkv-k esetében a banki hitelek, rulírozó hitelkeretek felhasználása (35 százalékra 32-ről, és 42 százalékre 40-ről), csökkent a lízing, bérlet, faktoring aránya, amit inkább a nagy cégek használtak nagyobb mértékben.

A kis cégek szerint nehezebb lett banki hitelhez jutni, sokan az elutasítástól való félelem miatt meg sem próbálták, mások arról számoltak be, nem ítélték meg számukra a teljes összeget. Főleg az építőiparban romlott számottevően a hitelhez jutás valószínűsége, ennél kisebb mértékben, de az iparban is nehezebb lett forráshoz jutni.

A cégek saját gazdasági kilátásaikat és az általános üzleti környezet változását is többnyire negatívan ítélték meg. A magyar felmérésekhez hasonlóan saját helyzetét csak a cégek 17 százalék látta romlónak, míg az általános gazdasági helyzetet 35 százalék. A gazdasági aktivitás lanyhulása a cégek várakozását is befolyásolva, ám a helyzet korántsem olyan rossz, mint 2009-ben volt, amikor a változások súlyosabbak voltak. A bankok hitelnyújtási hajlandóságát azonban már a 2009 körüli szintre becsülték a megkérdezettek, a Lehman-csőd időszakában 25 százalék, most 23 százalék gondolta, hogy a bankok hitelnyújtási hajlandósága csökkent.

A kicsik többet szenvednek

A kisvállalatok tizenhárom százaléka tapasztalta, hogy hiteligényét elutasították, a Lehman-időszakban ez 18 százalék volt, de 2011 első negyedévében csak tíz. A tíznél is kevesebb főt foglalkoztató mikrovállalkozások voltak a legnehezebb helyzetben, esetükben az elutasítások aránya húsz százalék volt, míg korábban csak 15. A kis cégek hatvankét százaléka viszont megkapta a teljes összeget (csak 54 százalék mondhatta el ugyanezt 2009-ben), és tizenhat százaléka csak a kért pénz egy részét, ami mutatja a bankok óvatosságát. A nagyobb cégek esetében kisebbnek ítélték a bankok a kockázatot: esetükben csak a felmért cégek három százalékától tagadták meg a hitelt, az arány megegyezik a korábban mérttel. A teljes összeget azonban ebben a szektorban is kevesebb cég kapta meg, a korábbi 78 százalékról 68 százalékra csökkent a teljes sikerrel zárult kérelmek aránya. Valamivel többen, mint korábban kaptak részösszeget.

A kis cégek többször szembesültek megemelt kamatokkal és egyéb szigorodó pénzügyi feltételekkel is, mint a nagyok. Saját belső pénzügyi forrása elsősorban az építőipari cégeknek nincs elegendő, de a legtöbb kisvállalat a lanyha üzleti környezet miatt romlást vár az elkövetkezendő hónapokban. Érdekes módon míg a fiatal (3 évnél kevesebb ideje működő) cégek várnak növekedést belső pénzügyi forrásaikban, a tíz évnél régebbi vállalatok vezetői inkább pesszimisták. A nagy cégek a kicsikhez hasonlóan úgy gondolják, a banki források még kevésbé lesznek hozzáférhetőek a jövőben.

Német, osztrák vagy finn kisvállalatnak lenni jó

A csökkenő forgalom a "problémás országok" (Spanyolország, Görögország, Portugália) kis cégeire jellemző, míg az osztrák, finn, német, francia kkv-k növekedésről számoltak be, a belga és holland kis cégek egy része is hasonlóakat tapasztalt. Csak a német, finn kkv-k 8 százaléka jelentett növekvő profitot, a többiek csökkenésről számoltak be. A görögök kivételével a munkaerőköltség mindenütt emelkedett. Miközben banki forrásokra, hitelre a legtöbb országban növekedett a kis cégek igénye, a kínálat szinte mindenütt szűkült, kivéve Németországot, Ausztriát, Finnországot és Hollandiát, igaz, a holland és osztrák cégek nem is számoltak be finanszírozási igényük növekedéséről. Hat hónapos előrejelzésük alapján csak a finnek és a németek optimisták: a többiek kivétel nélkül többé-kevésbé romló finanszírozási környezetet jósolnak.

A kutatásról

A kutatás több, mint 7500 cég bevonásával készült, akiket a Dun and Bradstreet adatbázisából válogattak ki véletlenszerűen. Közülük 6969 kevesebb, mint 250 főt foglalkoztatott. A kategóriák a következőek voltak: 1-9 főt foglalkoztató mikrovállalkozások, 10-50 fős kisvállalatok, és 51-249 fős középvállalatok. A legtöbb interjú a "mikro" és "kicsi" kategóriában készült (körülbelül 2500 interjú mindkét kategóriában), a középvállalatok 1873 interjúja mellé bekerült még 542 nagyvállalat adata is. Akadt köztük iparvállalat, kereskedelmi és szolgáltató cég, külön kategóriába sorolva a legborúsabb kilátásokkal rendelkező építőipart. A nagy országok cégei mellett (Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország) mellett szerepeltek közepes (Belgium, Írország, Görögország, Portugália, Ausztria, Finnország) gazdaságok, illetve az euróövezet hat legkisebbje is, Szlovákia, Észtország, Szlovénia, Luxemburg, Ciprus és Málta. A tulajdonosi kör is változó: a tőzsdei cégektől a családi vállalkozásokon át az egyemberes mikrocégig. A cégek hetvenöt százaléka régebbi, mint tíz éves.