Térdig érő hóban vezette fel a szerbiai Jadar-völgy melletti hegytetőn lévő kolostorba Marijana Petkovic környezetvédelmi aktivista a Financial Times riporterét, hogy megmutassa a területet, amelyet szerinte és környezetvédő társai szerint pusztulásra ítélne, ha megkezdenék az alatta lévő lítium kibányászását. Európa legnagyobb lítiumlelőhelyéről beszélünk, amelyen a világ legnagyobb bányavállalata, angol-ausztrál Rio Tinto kész lenne elindítani a bányászkodást.

Az elektromos járművek kulcsfontosságú nyersanyagának exportja gazdasági fellendülést hozna Szerbiának, ám Petkovic, a közeli Gornje Nedeljice iskolájának tanára és sok társa látását nem homályosítja el a nemzeti kapzsiság. Huszonkét falu veszne el teljesen – mondja az aktivista. - Lehet, hogy a lítium a világ többi részét tisztábbá tenné és segítene a nyugat-európaiaknak, hogy jobban érezzék magukat, ám nálunk egy szemétdombot hagyna maga után és lerombolná az életünket.

Kapcsolódó

A bányanyitás ellen tiltakozók több nagy tüntetést szervezve csatát nyertek a háborúban azzal, hogy Loznica városának önkormányzata visszavonta azt a döntését, amely utat nyitott volna a völgyben lévő területek ipari hasznosítása előtt. Aleksandar Vucic, Szerbia államfője, azonban továbbra is támogatja a projektet, álláspontja annyiban változott meg, hogy kénytelen tudomásul venni: nem magától értetődő, hogy a szerbek akarják a bányát. Mint mondja, kész meghallgatni a támogatók és az ellenzők véleményét is.

Pro és kontra

A Rio azt ígéri, hogy 2,4 milliárd dollárt (787 milliárd forint, két budapesti 4-es metró költségének nagyságrendje) fektetne a bányába, továbbá hogy nem hagyna hátra letarolt tájat, együttműködne a helyiekkel, akiket máris felújított iskolákkal és nagyvonalú áron vásárolt ingatlanokkal igyekszik megnyerni magának. A brit üzleti lap kérdésére azt mondták a jelenlegi helyzetről, hogy a bányaprojekt zakatol tovább. A tervek szerint az előkészületek után 2026-ban indulna a bányászkodás és 2029-re évi 58 ezer tonna lítiumkarbonátot hozna a bánya. Ez elég lenne egymillió villanyautó akkumulátorellátásához.

A vállalat szerint az 500 méter mélyre fúrandó aknák, a feldolgozóüzem és a hulladéktároló létesítmény alig láthatóan terhelné a környezetet. Ez lenne a világ egyik legmodernebb bányája, amely a legmagasabb környezetvédelmi követelményeknek is megfelelne – állítja Sinead Kaufman a Rio nyersanyag-üzletágának geológusa.

A környezetvédők azonban nem hiszik ezt el. Ki van zárva, hogy ebből a bányából ökológiailag fenntartható módon lehetne felszínre hozni a lítiumot – állítja Savo Manojlovic, a Kreni Promeni (Gyerünk, Változtassunk) civil szervezet vezetője. Ez a legnagyobb csoport a tiltakozások mögött. A mozgalmuk szerinte nem emlékeztet a nyugati társadalmak zöld divatjára, mert ők a túlélésükért küzdenek.

Álmok

Szerbia egy főre eső GDP-je harmada a nyugat-európai átlagnak. A Rio állítása szerint a lítiumbányászat közvetlenül egy, közvetve négy százalékot tenne hozzá az ország bruttó hazai termékéhez. A kormány számításai szerint ha a beruházásra teljes villany-autógyártási iparág épülne, akkor ennek gazdasági hatása évente 10 milliárd eurót hozna a szerb gazdaság konyhájára, ami a GDP 22 százaléka.

Úgy számolnak, hogy a kínai CATL, a világ legnagyobb akkumulátorgyártója 2,5 milliárd eurós beruházást hozhat, és megjelenhet a színen a német Varta és a szlovák InoBat is, amelyek további 1,5 milliárd eurót tennének hozzá az akkubizniszhez. Emellett a Volkswagen hárommilliárd euróból építhetne villanyautó-gyárat.

Mindez persze csak terv vagy inkább álom: a CATL nem kommentálta a felvetést, egy a VW-hez közel álló forrás szerint az autógyártónak nincsenek szerbiai beruházási tervei és a Varta sem akar ott befektetni. Manojlovic sarkosabban fogalmaz, szerinte a bányából kitermelt lítiumból annyi haszna lenne a szerbeknek, mint a kongóiaknak az afrikai országban kibányászott gyémántból.

Tények

Az viszont tény, hogy a lítiumlelőhelynek geopolitikai jelentősége van. Egyrészt Szerbia része annak a versenynek, amelyet az EU, Kína és Oroszország folytat Kelet-Európában befolyása növelésééért. Másrészt az unió lemaradt Kína mögött az akkumulátorgyártás nyersanyagaiért folyó versenyben, miközben a kontinens autógyártói, élükön a német vállalatokkal minél inkább helyben akarják megoldani a villanyautók előállítását, úgy, hogy a lehető legkevésbé függjenek a kínai beszállításoktól.

Vucic rá is repült az ügynek erre az oldalára. Kijelentette, hogy bár Belgrád jó kapcsolatokat ápol Pekinggel, készek lennének a lítiumprojekttel kapcsolatban megállapodást kötni az EU-val. Cserébe azt szeretnék, hogy az EU részvételével kiépüljön a nyersanyagra épülő egész értéktermelési lánc a bányászattól az új autók gyártásáig.

Egy szóval a szerb vezetés ki akarja sajtolni az utolsó dinárt is a jadari projektól, ám az ellene indult tiltakozó hullám lefékezte a lendületét. Mostanáig egyedül harcoltunk, ám a tüntetések nagy hátszelet adtak, nemzeti szintre emelték az ügyünket – fejtegeti Petkovic, az FT riporterének kalauza. - Vucic korábban vidéki iszákosok bandájának minősített bennünket, míg most kénytelen hízelgéssel próbálkozni.