Szlovénia az egyik legjobb adottságokkal rendelkező ország Európában. Bár a területe kevesebb, mint a negyede Magyarországénak, és a lakossága is alig 2 millió fő, mindennel rendelkezik, amivel Magyarország nem. Vannak magas hegyei, tengerpartja és mediterrán éghajlatú völgyei is. A magyar turisták a KSH adatai szerint ebbe a szomszédos országba járnak viszont a legkevesebbet évente akár az utazások számát, akár az ott töltött időt, akár az országban elköltött pénzt veszik alapul. Sokan kizárólag azért ejtik útba Szlovéniát, mert Horvátország vagy Észak-Olaszország felé útba esik, és például arrafelé olcsóbb az autópálya, mint Horvátországon keresztül.
A történelem iránt érdeklődők számára ugyanakkor van jó néhány kötelező látnivaló Szlovéniában is, még akkor is, ha ezek jó része a magyarok számára nem a legpozitívabb emlékeket ébreszti fel. Az egyik ilyen város, amit érdemes útba ejteni akár gyerekekkel is: Celje, vagy régebbi magyar nevén Cille, a Cilleiek városa. Celje ma Szlovénia harmadik legnagyobb városa Ljubljana és Maribor után, belvárosa ránézésre olyan, mint egy tipikus stájer kisváros, és ez nem meglepő, hiszen annak idején ez a település volt a történelmi Alsó-Stájerország egyik regionális központja.
A városka múltja az ókori római birodalomig vezethető vissza. Keleia majd Celeia néven említik az akkori források. A településen keresztül vezetett a híres Borostányút, amelynek maradványait most is meg lehet nézni a helyi történeti múzeumban. Ugyanebben a múzeumban őriznek számos emléket a magyarok számára ismert, bár nem túl népszerű Cillei családról. Közülük a legismertebb, Cillei Ulrik, aki leginkább a Hunyadiak elleni mesterkedései révén vált ismertté. A grófot, aki színleg kibékült ugyan a Hunyadiakkal, de valójában ellenük taktikázott, végül Hunyadi László barátai ölték meg, és halálával ki is halt a Cillei-ház.
Ulrik előtt is számos heves vérmérsékletű tagjai a Cillei-háznak, az egyik legnevezetesebb Cillei Frigyes volt, az ő nevéhez fűződik a szlovén Rómeó és Júlia története. Apja nem nézte jó szemmel szerelmét Desnic Veronika iránt, ezért Veronikát megfojtatta, Frigyest pedig a ma is megtekinthető, festői panorámájú celjei várba bezáratta. A várban, akit érdekelnek a középkori ízek, megkóstolhatja a korabeli menüt is, amit fatányérokon, fa evőeszközökkel szervíroznak, az étteremből pedig csodálatos panoráma nyílik a városra és a környező hegyekre.
A történelem legvéresebb csatája csodálatos tájon
A világtörténelem egyik legvéresebb ütközete zajlott le a szintén Szlovénia területén folyó Isonzó, szlovénül Soca-folyó mellett húzódó frontvonalon az I. Világháborúban. Több mint három éven át állt a háború a folyó és a Júliai-Alpok között, és hiába volt több véres ütközet ez idő alatt, érdemi nyereséget sem az olaszok, sem az Osztrák-Magyar-Monarchia nem ért el, viszont legalább egymillió katona halt meg, sebesült meg vagy tűnt el a harcok során.
Az egykori csaták helyén ma múzeum és kiépített turistaösvények várják a történelem és a hegyek szerelmeseit. A Sabotin-hegy tetején található múzeumban meg lehet nézni, milyen volt az élet a lövészárokban, a hegyek között barangolva pedig magukat az árkokat, alagutakat is láthatják az érdeklődők. Érdemes felmenni a hegy csúcsára, ahonnan pazar kilátás nyílik az egész Isonzó-völgyre.
A hegy lábánál található egy, az újkori történelem szempontjából szintén nagyon érdekes város, Gorizia vagy szlovénül Gorica. A kisvárost a II. Világháború után ugyanúgy kettévágták, mint Berlint, az egyik fele ma is Olaszországhoz tartozik, míg a másik fele Szlovéniában van. A hidegháború idején komoly határőrizet volt a két városrész között, ma már persze szabadon átjárhatnak az emberek az olasz és a szlovén terület között. Érdemes megnézni az egyik egykori határátkelő mellett található "csempészmúzeumot", amely biztosan sokakat megmosolyogtat majd.
Az aprócska kiállításon bemutatják, hogyan csempészték át az 1990-es évek előtt egyik országból a másikba a keményvalutát. Melyek voltak a legkurrensebb csempészáruk a pornólapoktól kezdve a márkás edzőcipőkön át a nyugati hanglemezekig. A legfontosabb csereáru persze a kávé és az élelmiszer volt, a jó olasz kávéért szinte bármit megadtak a jugoszlávok, és az olaszok is szívesen megvették a kiváló minőségű szlovén élelmiszereket. Még matekpéldákat is találnak a látogatók a falon, kiszámolhatják például, hány liter pálinkát kellett elvinni Olaszországba azért, hogy elengedő mennyiségű kávét kapjanak ahhoz, hogy végül vehessenek az árából egy Volkswagen Golfot.