A magyar kormányfő kereszténységre hivatkozó ideológiai állásfoglalásának lehetséges buktatóira hívja fel a figyelmet az Egerben élő és dolgozó Will Collins angoltanár. Cikke a nonprofit alapon működő, független, ám a konzervativizmus mellett elkötelezett, washingtoni The American Conservative internetes portálján jelent meg. Indulásként tájékoztatja a magyarokat nyilván kevéssé ismerő olvasóit, hogy bár az itt élők büszkék országuk keresztény hagyományaira, nagy többségük nem gyakorolja napról napra vallását, nem követi szigorúan annak előírásait.

Ezzel az erősen szekuláris háttérrel ellentétben Orbán Viktor miniszterelnök nagy hírnevet szerzett az úgynevezett illiberális demokrácia felkarolásával, amelynek egyik célja a magyarok keresztény identitásának megerősítése. A cikkíró szerint ezzel a homályos politikai projekt hasonlóvá vált Magyarország történelmi egyházaihoz: mindkettőre jellemző, hogy a látványos külsőségek eléggé hézagos tartalmat takarnak.

Semmi újdonság

Collins úgy találja, hogy a magyar kormányfő legutóbbi tusnádfürdői beszéde, amely az illiberális demokrácia konkrét tartalmáról szólt volna, valójában csak felületes ismétlése volt olyan alapértékeknek, amelyeket egyetlen egyesült államokbeli vagy nyugat-európai jobbközép párt politikusai sem kifogásolnának. Orbán Viktor továbbra is a jobboldali populisták és a bevándorlófalók hőse maradhat, de nem vezetett elő olyan teóriát, amely a politikai liberalizmus ideológiai alternatívája lenne.

Semmi probléma

Ha a magyar vezető multikulturalizmussal szemben megfogalmazott kétségei antiliberálisok, akkor Angela Merkel német kancellár, aki hasonló gondolatoknak adott hangot, szintén antiliberális lázadó. A tradicionális családmodell fontosságának hangsúlyozásával Orbán szintén csak egy régi konzervatív témát vett újra elő. A gazdasági protekcionizmus Donald Trump amerikai elnökké választása előtt ugyan tabu volt a republikánusok körében, ám az európai jobboldaltól egyáltalán nem idegen, része a konzervativizmus történetének.

Orbán legfőbb politikai követelése a bevándorlás korlátozása, ez tette politikai sztárrá Magyarországon kívül is, ám ezzel sem nyújt újat és ettől sem lesz antiliberális. Senki sem vádolta például a liberalizmus feladásával Dániát vagy Merkel Németországát, amikor korlátozták a bevándorlók jogosultságait. A kancellár asszony ez ügyben éppen a saját konzervatív pártjából érkező nyomásnak engedett.

Végül az Egerben élő külföldi cikkíró nem lát semmi rendkívülit a magyar miniszterelnök EU-ellenes megnyilvánulásaiban sem, hiszen nincs olyan kis ország a világon, amely szeretné, ha nagyobb szomszédai pusztán méretük miatt jobbnak tartanák magukat nála.

Akkor mitől más?

A cikkíró szerint három oka lehet annak, hogy Orbán Viktor - egyébként semmi különöset nem tartalmazó - megjegyzései mégis összeállhatnak a nyugati liberalizmus bírálatává. Az első, hogy az illiberális jelzővel csupán mint egy retorikai eszközzel kizárja bizonyos baloldali értékek elismerését, amelyeket nem szeret. Ha erről van szó, akkor az illiberális demokrácia nem jelent mást, mint egy olyan országot, amely védi a szuverenitását, korlátozza a bevándorlást, miközben nyitott és szabad marad. Ez ennek a jelzős szerkezetnek a legmegengedőbb definíciója.

Collins szerint a második lehetséges magyarázat, hogy az illiberális demokrácia csak arra való, hogy elfedje a magyar miniszterelnök politikai köpönyegforgatását. Első kormányzása idején kesztyűs kézzel bánt a külföldi tőkével és semmi baja nem volt az EU-val, míg 2010-es visszatérése után ezek váltak kedvenc püfölőgépeivé. Azzal, hogy rendszerét illiberális demokráciának keresztelte, elfedheti ezt a váltást, amely mögött szimpla politikai számítás van, semmi ideológia.

A cikkíró szerint jó példa erre a gendertanulmányok állami finanszírozásának megszüntetése. Ez nagyon kevés oktatót és hallgatót érint Magyarországon, így alig van gyakorlati következménye. Ugyanakkor jól lehet vele provokálni a közvéleményt, erősíteni a kormánypárt, a Fidesz populista vonalának hitelességét, miközben aligha van mögötte végiggondolt ideológiai program.

A harmadik lehetőség

A The American Conservative cikkírója az illiberális demokrácia értelmezésének harmadik lehetőségét, a rossz magyar politikai hagyományok újjáéledését tartja aggasztónak. Nem a 2010 után kialakult magyar rezsim nyugati és belső ellenzéki bírálatára gondol, amely szerint autokrata egypártrendszer vette át a demokrácia helyét. Szerinte az internetes nyilvánosság szabad és széles körben elérhető, a pártszerveződés zavartalan, ezért a kormányt le lehet váltani.

Nem is Orbán Viktor számos vitatott politikai lépésére gondol, például arra, hogy jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyin orosz államfővel, mert ezek mellett és ellen is lehet érvelni. Például lehet úgy értékelni Putyinhoz fűződő kapcsolatát, hogy jól kezeli a geopolitikai realitásokat, és úgy is, hogy vonzódik az orosz vezető autokrata stílusához.

Másik példa, hogy Orbán hangsúlyozza a nyugat-európai és kelet-közép-európai társadalmi és politikai modellek különbségét. Ezt is lehet úgy értelmezni, hogy pusztán a nyilvánvalóról beszél: miért kéne Európa keleti felének szolgaian másolnia a nyugatit. Másrészt ez a retorika emlékeztet a harmadik világ diktátorainak szövegeire, akik újra és újra azzal igazolták elnyomó tetteiket, hogy országaik sajátos hagyományai miatt náluk nem lehet bevezetni a liberális demokráciát.

Liberális hagyomány

Ugyanakkor Collins szerint a kelet-európai modell emlegetése elfedi Magyarország bármilyen nyugati elvárásnak megfelelő, hamisítatlan liberális hagyományát. Az 1848-as forradalomban jelentkező liberális nacionalizmust, a 19. század végi 20. század eleji reformkorszak liberális politikusainak tevékenységét vagy azt, hogy a 30 évvel ezelőtt kezdődött rendszerváltás során a régióban először Magyarországon tartottak szabad választásokat.

A cikkíró szerint a bő száz évvel ezelőtti aranykort követő fordulatnak van egy máig ható tanulsága. Annak a korszaknak is három tényező, az első világháborút megelőző nemzetközi politikai feszültség, az szélsőséges nacionalizmus erősödése és a gazdasági bizonytalanság vetett véget. Szerinte Orbán Viktor politikai nyelvezete utal arra az időszakra.

Mit jelent egy jelző?

Idézi John Lukacs (Lukács János Albert) magyar származású amerikai történészt, aki szerint 1900 táján na "keresztény" jelző Magyarországon alapvetően negatív volt. Az üzente: nem zsidó, nem kozmopolita, nem marxista. Az első világháború utáni autoritárius rendszer szintén fáradságot nem ismerve hangsúlyozta "keresztény és nemzeti" jellegét.

Ennek alapján az Egerben élő angoltanár azt ajánlja azoknak, akik kereszténységre hivatkozó, konzervatív retorikája alapján szimpatizálnak Orbán Viktorral, hogy legyenek óvatosak a magyar politikus megítélésében. Személy szerint reméli, hogy amit az illiberális demokráciáról beszél, az nem lesz több kimondott szónál.

A fotó forrása: Thierly Charlier/AFP