Az elmúlt évek egyik legnagyobb kérdése az, hogy mi a globalizáció jövője. Sokan úgy vélik, hogy Kína és az USA vetélkedése, amelynek része némi vámháború és a világszintű termelési láncokat szétszakító koronavírus-járvány elkezdték megásni a globalizáció sírját. Ha azonban betekintünk a világkereskedelem adatainak részleteibe, akkor inkább azt láthatjuk, hogy a globális világgazdaság nem elhalványul, hanem csak átalakul - írja Martin Wolf, a Financial Times publicistája.

Az ipari forradalom óta három hullámban bővült a világ országainak kereskedelme - idézi a cikkíró Richard Baldwin A nagy konvergencia (The Great Convergence) című, 2016 -ban megjelent könyvét.

Az első az iparosítással összefüggésben az áruk szállítása volt. Ezt követően az elmúlt évtizedekben kialakult a gyárak utaztatása, azaz kitelepítése az olcsó munkaerőt kínáló térségekbe. A harmadik fokozat pedig a szolgáltatások kereskedelme, az irodák utazása amit az internet tesz lehetővé. Egy szellemi munkát végző alkalmazott ma már a világ bármely pontjáról tud dolgozni munkaadójának.

Nagy különbség

A nagy különbség az első kettő és a harmadik hullám között, hogy míg az előbbiekben tárgyaknak kellet mozogniuk, az utóbbiban csak információk áramlanak a világ országai között. Ezért az utóbbit sokkal nehezebb és költségesebb korlátozni, mint az előbbit, bár Kína szolgáltat példát erre.

A három kereskedelmi forma közötti további különbség, hogy másként alakul a történetük. Baldwin modellszámításaiból kiderül, hogy két évtized gyors növekedése után az áruk kereskedelme 2008-ra elérte a csúcsát. Az akkor kirobbant pénzügy válság pusztítása után már nem tért vissza eredi szintjére.

Hogy pontosak legyünk a világ második legnagyobb árukereskedő országában, Kínában már 2006-ban elérkezett ez a csúcspont, a harmadik és negyedik helyen álló USA-ban és Japánban 2008-ban, míg az első helyen lévő EU-ban a csúcs elérését nem visszaesés, hanem stagnálás követte.

A legnagyobb hanyatlás Kínában volt, de ezt nem protekcionista intézkedések okozták, hanem az, hogy az ország elérte a gazdaságához illeszkedő kereskedelmi szintet. Emellett bonyolítja az adatok elemzését, hogy ezt követően, 2014-től kezdődött az energiahordozók árának zuhanása, ami a mennyiségben növekvő áruforgalmat értékben akár csökkenőnek is mutathatta.

Külsőből belső

Hasonlóan becsapós a határokat átlépő termelési láncok (a gyárak kereskedelmének) tetőzése, ami 2013-ra tehető. Ez ugyan évekkel követte a pénzügyi válságot, de megelőzte Donald Trump hatalomra kerülését az USA-ban, aki nem győzte hangsúlyozni a Kínába települt amerikai feldolgozóipari vállalatok visszatelepítésének igényét.

Valójában nem a visszatelepülés mérsékelte ezt a fajta kereskedelmet, hanem az, hogy Kína egyre többféle dolgot maga termel meg, amit korábban beszállítói láncokon keresztül szerzett be.

A szolgáltatások kereskedelme azonban egészen másként alakul - ez a forma a  külkereskedelmi hármas nagy túlélője. Ebben szerepe lehet annak, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a bővülése nem igényel kereskedelmi egyezményeket, mint az árukereskedelemé. Emellett a szolgáltatásexport szabályozása főként a végső szolgáltatásokra vonatkozik, nem a köztes szolgáltatásokra, azaz a szolgáltatóknak szolgáltatók tevékenységére.

Tipikus példája ennek a könyvelők, a bírósági revizorok, a munkaügyi elemzők, az adminisztrátorok, az online segélyvonalakon dolgozók, a grafikai tervezők, a könyvszerkesztők és az informatikusok legkülönbözőbb szakágaiban dolgozók munkája. Baldwin szerint a szolgáltatáskereskedelem nagy jövő előtt áll, egyben romboló lehet, mert világ bármely pontjáról bedolgozó szakemberek alkalmazása masszív középosztálybeli állásokat fenyeget a fejlett országokban.