Európa vezetői elvileg azért ülnek egy asztalhoz Pozsonyban, hogy megerősítsék az kontinens országainak együttműködését a Brexitről döntő brit népszavazás sokkja után, ám eközben otthoni riválisak, illetve közülük is többen valójában egészen más célt követnek. Megállítanák, sőt vissza is fordítanák a második világháború után indult Európa-projektet.

Ezzel a felütéssel kezdi az EU-csúcs elé időzített cikkét a Financial Times (FT), amely szerint immáron nem pusztán radikális politikai erők ütnek meg erőteljesen EU-ellenes hangot, hanem mérsékelt, a politika főáramába (mainstream) tartozó vezetők is. És nem csupán Európa keleti felén, hanem nyugaton is.

Harapós franciák

A jövő tavaszi elnökválasztásra készülő Franciaországban a jobb-közép elnökjelöltek egymásra rálicitálva ostorozzák az EU brüsszeli központját. Az élen Nicolas Sarkozy halad, aki új európai szerződést követel és azt ígéri, hogy visszaadja - az útlevél nélküli utazást lehetővé tevő - schengeni zónán belüli határok ellenőrzését a tagállamoknak.

A jobb-közép erők elnökjelöltségéért folyó versenyben legfőbb ellenfele, Alain Juppé felvette a kesztyűt. Azzal kampányol, hogy győzelme esetén kezdeményezni fogja bizonyos uniós hatáskörök visszahelyezését nemzeti hatáskörbe.

A másik oldal sem akar lemaradni. A szocialista Francois Hollande kihívója, Arnaud Montebourg korábbi gazdasági miniszter protekcionista intézkedésekkel védené meg a francia vállalatokat, homlok egyenes szembe menve az egységes európai piac elvével.

Pandóra szelencéje

Újra hallhatjuk Franciaországban a "bölcs" javaslatokat, az EU, a németek és más országok ostorázását. A zűrzavaros kampány végén ellenmondó elemekből álló ígéretek alapján fogják megválasztani az emberek a képviselőiket - mondja Sylvie Goulard centrista politikus. Ezzel aztán lényegében szabad kezet adnak nekik bármihez, amivel kinyithatják Pandóra szelencéjét, azaz borzalmas folyamatokat szabadíthatnak el.

És a francia politika széljárás megfordulása nem az egyetlen változás, amely arra utal, hogy a következő 18 hónap egymást követő referendumai és választásai különlegesen fenyegetőek a kontinens Európa-párti elitje számra.

Ideges sógorok

Ausztriában az országot vezető szociáldemokrata-néppárti koalíció 180 fokos fordulatot hajtott végre a bevándorlók kezelésében azzal, hogy szomszédaival összefogva lezárta a menekültek balkáni útját. A hatalmon lévőket részben az ösztönözte cselekvésre, hogy a nyakukon liheg a radikális Szabadságpárt, amelynek elnökjelöltje májusban hajszál híján nyert, és a megismételt választáson revánst vehet mérsékelt ellenfelén.

Mindenkinek elege van

Dél-Európában szintén az euroszkeptikus politizálás van divatban. Olaszországban az elitellenes Öt Csillag Mozgalom, amely a nyáron megszerezte Róma és Torino irányítását, kiütheti Matteo Renzi miniszterelnököt az alkotmány reformjáról tartandó őszi népszavazáson. Ha a voksolók elutasítják a változtatásokat, az a kormányfő székébe kerülhet.

És ez csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy Olaszországban nincs olyan konstruktív erő Renzitől jobbra vagy balra, amely az európai együttműködést keresné, így semmi sem állhat az ország szabadesésének útjába - mondta az FT-nek egy uniós tisztviselő.

Maga a miniszterelnök is kezdi elveszteni a türelmét: a minap arra reagálva, hogy Brüsszel állandóan kifogásolja az olasz költségvetés hiányosságait, idegesen válaszolt. Pozsonyban egy olyan ország hangján fogok megszólalni, amelynek elege van abból, hogy állandóan a teendők listájával traktálják - jelentette ki.

Minicsúcs

Alekszisz Ciprasz Görögország többé-kevésbé "féken tartott" radikális baloldali miniszterelnöke mini dél-európai csúcsot szervezet az EU-csúcs elé, hogy kihasználja az unióval szembeni elégedetlenséget. Ennek üzente szintén az volt, hogy véget kell vetni a megszorításoknak, amivel nyilvánvalóan a gazdagabb észak-európai országokkal és a fegyelmezett gazdálkodást hivatalból képviselő Brüsszellel fordultak szembe.

És akkor ott van még a lengyel-magyar tengely, amely egyenesen "ellenforradalmat" akar az EU-ban, ami alatt egy új, az unió központi menedzselését visszaszorító alapszerződés kötésének igénye áll. Ennek adott hangot Beata Szydlo lengyel kormányfő, aki szerint a csúcstalálkozó résztvevőinek esetleg a lisszaboni szerződés reformjáról kellene tárgyalniuk.

Hátrább az agarakkal

Mindezek ellenére kicsi az esélye ennek, hogy a tagállamok átfogóan átalakítanák az EU intézményrendszerét - véli Pascal Lamy, aki fontos uniós vezetői posztot töltött be negyed századdal ezelőtt, az EU legjobb korszakában. A 27 megmaradó EU-tagállam nehezen juthatna kompromisszumra egymással szembe menő kifogásaik orvoslására.

Sarkozy javaslata az új megállapodásra olyan, mint Donald Trump amerikai republikánus elnökjelölt ötlete a fal építésére az USA és Mexikó határán. Nem lehet egy éjszaka alatt megvalósítani - fejtegeti Lamy.

Ugyanakkor az euroszkepticizmus megerősödése nyomán olyan kormányok alakulhatnak, amelyek a nemzetállamokat helyezhetik az unió középpontjába az Európai Bizottság helyett. Ez a változás évtizedekre parkolópályára helyezhet minden olyan projektet - köztük az eurózóna államainak szorosabb integrációját -, amely egy kicsit is megosztja a kontinens országait.