Európa a brexithez hasonló felfordulással nézhet szembe Spanyolország után Kelet-Közép-Európában is - véli John Micklethawait, a Bloomberg News főszerkesztője, több könyv szerzője. Ezt a véleményét nem tudományos elemzésre alapozza, hanem pusztán arra a történelmi tapasztalatra, hogy sok esemény váratlanul, lopakodva lepi meg az üzleti világ szereplőit és a szélesebb közvéleményt.

Két éve Nagy-Britannia Európa gazdasági legracionálisabban működő országa volt, míg bő egy éve a szigetország cégei azzal szembesülnek, hogy egyik megrázkódtatás után a másik éri őket. Most azzal kell számolniuk, hogy a brexitet követő választáson Jeremy Corbyn munkáspárti vezér személyében jó eséllyel egy majdnem marxista nézeteket valló politikus kezébe kerülhet az ország kormányzása.

Kapcsolódó

Nem számoltak vele

Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból úgy következik be, hogy a gazdasági szakértők egyáltalán nem számoltak vele. Nem vették figyelembe milyen hatása lehet az emberek nagy részében felgyülemlett dühnek a bevándorlással és a globalizációval szemben. És nem számoltak azzal sem, hogy egymást követik majd a politikusok rossz döntései.

David Cameron korábbi brit miniszterelnök, a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás kezdeményezője nem gondolt arra, hogy a brit politikusok évtizedek óta az EU szapulásával szereznek támogatás maguknak. Ha ezzel kalkulál, akkor talán visszaretten attól a lehetőségtől, hogy a referendumon az unióellenes demagógiával győzhetnek a kilépéspártiak.

Ez esetben talán olyan népszavazást kezdeményez, amelynek érvényességéhez arra lett volna szükség, hogy a szavazók kétharmada álljon az egyik vagy a másik alternatíva mellé, vagy eleve elveti a referendum ötletét. Minden bizonnyal Angela Merkel német kancellár is többet engedett volna Cameronnak a szavazás előtt elővezetett "uniós reformjaival" kapcsolatban, ha komolyan vette volna a brexit lehetőségét.

Ugyanaz közeledik

Kelet-Közép-Európában mostanában hasonló helyzet kezd kialakulni: egy újabb szakadás lopakodik előre, mert az emberekben felgyülemlett indulatok találkozhatnak a politikusok rövid távú politikai manőverezésével - véli a Bloomberg főszerkesztője. Az ütköző felek számára ezúttal Európa két fele. Az egyik sarokban Nyugat-Európa, azaz az EU demokratikus magja áll, Merkellel, illetve egyre inkább Emmanuel Macron francia államfővel az élen. Utóbbi elkötelezte magát az eurózóna szorosabb integrációja mellett.

A másik sarokban a keleti régió populista, autoritáriánus vezetői állnak, akik utálják Brüsszelt. A vita tárgya egyik oldalon a politikai szabadság, a másikon a nemzeti szuverenitás korlátozása. A csehek októberben várhatóan Andrej Babis üzletember személyében új, Donald Trump amerikai elnökhöz hasonló miniszterelnököt választanak.

Babis hazaküldene minden arab bevándorlót és azt ígéri, hogy úgy fogja működtetni a kormányt, ahogy a vállalkozásait. Ugyanakkor visszafogottabb figura, mint Trump és sikeresebb üzletember. Az Ukrajnából érkezőket nem támadja, lévén maga is szlovák származású. Igyekszik hangsúlyozni, hogy a világért sem sértené meg a jogszolgáltatás függetlenségét - talán üzletemberként tisztában van ennek jelentőségével.

Ugyanakkor Babis egyértelműen ellenzi az európai integráció erősítését, amit Macron akar. Kifogásolja a brüsszeli bürokrácia beavatkozásait a régiós országok belső ügyeibe. Ennek alapján a Bloomberg szakírója úgy véli, hogy egyfajta mérsékeltebb populizmust képvisel ugyan, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, az ország tényleges vezetője, ám ennek ellenére csatlakozhat Európa autoritáriánus vezetőinek csokrához.

Nem lesz itt baj

Mi a közös ebben a csapatban? Az, hogy népszerűek országukban. Az üzleti világ képviselői úgy gondolják, eszük ágában sincs szakítani az EU-val. A gazdaságaik viszonylag jó muzsikálnak. Igaz ugyan, hogy az itt élők sem szeretnének szíriai menekülteket látni a szomszédjukban, de ez Nyugat-Európában is így van.

Emellett Orbán és Babis pragmatikus politikusok, ami megállítja őket, mielőtt túl messze mennének. Végül Németország sosem fogja hagyni, hogy túlságosan megromoljon a régió és Európa többi részének viszonya, hiszen az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag integrálta gazdaságába az itteni országokat.

Babis, a leginkább businesslike figura a hármasból visszaigazolja ezeket a feltételezéseket. Tart attól, hogy ha a hét végén népszavazás lenne Csehországban a függetlenségéről, akkor a többség az EU-s kilépésre voksolna. Ezért aztán nem jut eszébe egy ilyen referendum kiírása. A válás egy akkora ország esetén, mint Csehország, egyenlő lenne az őrültséggel.

Tényleg nem lesz?

Mindez logikusan hangzik, ám ugyanaz a gond vele, mint a brexit mellett döntő népszavazás előtti feltételezésekkel. Abból indul ki, hogy az átlagember gazdasági megfontolásokra hallgatva az EU-ban maradás mellett döntene.

A brit szavazók azonban évtizedeken mást sem hallottak országuk vezetőitől, mint hogy az EU haszontalan, például utat nyit a bevándorlás előtt. Ezért aztán indulatból szavaztak - a kilépésre. Eközben az EU vezetői, akiknek tele volt a hócipőjük a britek állandó akadékoskodásával, nem nagyon bánkódnak a brexit miatt.

Ezzel szemben rá lehet mutatni arra, hogy a kelet-közép-európai országoknak jóval nagyobb kárt okozna a válás, mint amekkorát az Egyesült Királyságnak okozhat, továbbá a nyugat-európai vezetők nem akarják az unió további lemorzsolódását.

Ütésváltás

Csakhogy a rövid távú politikai csatározások ringjében végzetes következményekkel járó ütésváltás alakulhat ki, amiben két személyiség játszhat döntő szerepet: Macron és Kaczynski. A francia államfő az utóbbi hónapokban többször megtalálta Lengyelországot. Azzal fenyegetőzött, hogy ha Varsó nem tér vissza a jogállamiság útjára, akkor meg kell vonni tőle az uniós támogatásokat.

A francia választók nem hullatnának könnyet, ha adóeuróik nem Lengyelországban vagy Magyarországon kötnének ki. És Macron komolyan gondolja az eurózóna integrációjának erősítését, vállalja a kétsebességes Európa vízióját, ami viszont kiborítja a varsói és a budapesti vezetést.

Rémisztő lehetőség

A másik sarokban ott van az ingatag, paranoid Kaczynski, akinek gondolkodását teljesen elborítja a tragikus lengyel történelem tudata - véli Micklethawait. Akárcsak Orbán és Babis, ő is elszántan ellenzi azt a lehetőséget, hogy tovább erősödjön Brüsszel befolyása a tagállamok felett vagy mélyüljön az árok, amely elválasztja az EU belső köréhez tartozó eurózónát a keleti perifériától. A nagy gond az, hogy az EU-val folytatott alkudozásban sokkal rosszabb, mint cseh és magyar kollégája.

Mi történhet akkor, ha az EU az uniós alapértékek megsértése miatt bekeményít a lengyelekkel szemben, mire válaszul a varsói vezetés megtorpedózza Macron integrációs terveit. Látszólag semmi.

Nem valószínű, hogy a politikai színjátékon túl ez valamiféle szakításhoz vezetne a felek között. Csakhogy éppen így látszott a brexit esélye, amikor Cameron kormánya 2016 elején kiírta a fél évvel később tartott népszavazást. Hibát követ el Európában bárki, aki ezt a párhuzamot figyelmen kívül hagyja. És önmagában már az is rémisztő, hogy nem lehet kizárni egy újabb végzetes szakítás lehetőségét - véli a Business News főszerkesztője.

(A nyitókép forrása: Shutterstock.com)