A tengerszint évente "alig észrevehetően", 3,6 milliméterrel emelkedik, de az évek során válik igazán nyilvánvalóvá majd az a változás, amely a legrosszabb forgatókönyvek szerint több száz millió ember életére kihatással lehet.
Az 1880-as évek óta például a tengerszint mintegy 23 centiméterrel emelkedett, amelynek több mint egyharmada csak az elmúlt 25 évnek tudható be. A globális éghajlatváltozás és a hatalmas gleccserek olvadása miatt ráadásul könnyen lehet, hogy az évszázad végére 1 méterrel magasabb lesz a tengerszint - írja a Der Standard.
Ez a forgatókönyv a legtöbb szakértő szerint komoly előkészületeket, ugyanakkor komor jövőképet fest le. A tenger- és óceánpartokon élők otthonai, az utak és az infrastruktúrák eltűnhetnek, az ivóvízkészleteket veszélyeztetheti a talajvízbe szivárgó sós víz. A part menti hulladéklerakókból, finomítókból, valamint vegyi üzemekből származó szennyeződések emellett az egész ökoszisztémát károsíthatják.
A szakértők ezért évek óta azon dolgoznak, hogy a leginkább kitett városokat és országokat minél előbb gátakkal, falakkal, jobb csatornarendszerrel vagy új árterek kijelölésével lássák el. Sokan mégsem tartják elegendőnek ezeket az intézkedéseket, ezért új ötleteket és megoldásokat szorgalmaznak.
Hollandia továbbra is fókuszban áll
Hollandia nagy része a tengerszint alatt fekszik és nagyjából 9 millióra tehető azoknak a lakosoknak a száma, akik különösen alacsonyan fekvő területeken élnek. Több mint 70 évvel ezelőtt Hollandia árvízvédelmi céllal már gátakat építettett, amelyek sikeresen védik az országot. Ahhoz ráadásul, hogy a jövőben még több gátat építsenek, a számítások szerint 2050-ig az országnak évente 1,6 milliárd eurót kellene befektetnie erre a célra.
Hollandia ezért olyan stratégiára támaszkodik, amelyben a települések a vízen "úszva" alkalmazkodnak a szintemelkedéshez. A hullámoktól védett, ugyanakkor rugalmas hidakkal a szárazfölddel összekötött úszó közösségek már most is több ezer lakás és iroda számára biztosítanak helyet. Az úszó házak már más országokat is megihlettek: a Maldív-szigeteken például 2027-re saját úszó várost megépítését tervezik.
A leggyorsabb megoldásokra mindenekelőtt Latin-Amerika, Afrika és Ázsia kevésbé fejlett országaiban van szükség, ahol a jelentések szerint a városokban élő emberek százmillióit fenyegetheti hamarosan a népességnövekedés miatti tengerszint-emelkedés.
Az emelkedő tengerszint és a megnövekedett csapadékmennyiség jobb kezelésének egyik módja az úgynevezett "szivacsvárosok".
Ahelyett, hogy az esővizet az aszfalton keresztül egyszerűen a csatornarendszerbe vezetnék, a városokban található nagyobb zöldfelületek feladata lenne a víz elnyelése és tárolása, ezáltal az áradások megelőzése.
A szivacsvárosok úttörője Kína, ahol eddig 30 várost terveztek a koncepció szerint, és ennek eredményeként az esővíz 70 százalékát felfogják és helyben újrahasznosítják többek között azzal, hogy vízáteresztő térkőburkolatot használnak. A szivacsvárosok végső soron növelhetik a város vízkészletét is, megakadályozva a város süllyedését - írja a Standard.
Egyes helyeken azonban még az intézkedések ellenére sem lesz elegendő védelem az emelkedő vízszint ellen: néhány kaliforniai tengerparti városban már most komoly problémát okoz az, hogy a házakat egy keskeny homoksáv választja el csak a tengertől.
Mivel sok ilyen ház hamarosan már nem lesz lakható, Kalifornia állam most egy olyan törvénymódosítással kísérletezik, amely lehetővé teszi a helyi hatóságok számára, hogy a következő évtizedekben a tengerszint emelkedése által fenyegetett házakat felvásárolják, bérbe adják az ott lakóknak, majd egy nap teljesen lebontják őket. A lakástulajdonosok önként dönthetnek úgy, hogy akkor adják el otthonukat, amikor az még "értéket képvisel", és megtervezhetik költözésük időpontját, míg az adófizetőknek nem kellene egyszerre kifizetniük a part menti süllyedés teljes költségét - magyarázza a portál.
Tuvalu, a süllyedő sziget
Sok szigetországnak valószínűleg szintén nem sok választása lesz, minthogy egy napon elhagyja süllyedő anyaországát. Tuvalu, egy csendes-óceáni sziget, amely az elkövetkező száz évben nagy veszélynek van kitéve tekintve, hogy legmagasabb pontja 4,5 méterrel van a tengerszint felett.
A közel 11 ezer lakosú Tuvalu ugyanis nem akarja emiatt hátrahagyni hazáját. A kormány ezért a saját kultúrájának és identitásának megőrzése érdekében a blokkláncot kívánja használni. Simon Kofe külügyminiszter szerint ugyanis olyan jogi lehetőségeket vizsgálnak, amelyekkel megőrizhetik a tengeri zónák feletti tulajdonjogukat és a nemzetközi jogi értelemben államként való elismerésüket. Kofe ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy sürgős lépéseket kell tenni a klímaváltozás ellen.
A technológia bizonyos értelemben a kormány tartalékaként működne, és megőrizné az állam függetlenségét és puszta létét. A blokklánc támogatói szerint az ország könyveit, műalkotásait és kulturális hagyományait digitalizálják és a blokkláncra mentik, és minden lakos, függetlenül az esetleges lakóhelyétől, hozzáférhet majd ezekhez az adatokhoz.
A szakértők szerint ugyanakkor helyenként eltérő, hogy milyen intézkedésekkel lehet fellépni a tengerszint emelkedése ellen. De minden intézkedés teljes körű végrehajtása időbe telik. Szerintük még fontosabb, hogy a lakosság minden rétegét bevonják a fejlesztési folyamatba - a kisvállalkozásoktól kezdve az iparon és a közösségeken át a kormányokig.