Jól lehet, a Covid-19 járvány gazdasági következményeinek még a felmérése is csak folyamatban van az Egyesült Államokban, de az már most bizonyos, hogy az ipari és közüzemi napenergia szegmens (szemben például a lakosságival) nem tartozik majd a kárvallottak közé. Az amerikai PV Magazine közlése szerint ez a szektor olyannyira tovább növekszik, hogy csak Texas-ban idén mintegy 3000 megawatt (MW) termelő kapacitással nő majd a naperőművek mérete.
Mindezt a gazdasági think tankként is működő IHS Markit friss előrejelzéséből lehet tudni. E szerint ország déli államaiban, keleten és nyugaton egyaránt ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a napelemes projektek iránt, amiért elsősorban a közüzemek tehetők felelőssé. Ez a helyzet belátható időn belül ráadásul nemhogy csillapodni nem fog, de ezeken a területeken 2020-2024 között a teljes közüzemi kereslet 23-31 százalékát fogja jelenteni (Az IHS Markit becslései szerint a közüzemi napelemes fejlesztések ebben az időszakban akár 85 GW új termelőpotenciált is eredményezhetnek.)
A magyarázat egyszerű: a nagy közüzemi napenergia-projektekben rejlő lehetőség hatalmas, mivel egyrészt a régió napenergiával való ellátottsága szinte kimeríthetetlen, másrészt viszont a közművek által diktált nagy beszerzési programokat törvényileg is felpumpálják. A keresletgenerálás az IHS Markit szerint például Észak-, illetve Dél-Karolinát is alaposan át fogja rajzolni.
Trump ellenére
Európából nézve szokássá vált az elmúlt évek történései alapján az Egyesült Államokat úgy elkönyvelni, mint amely lépéshátrányba került a világban zajló zöldenergia forradalomban, és amely Trump szénipari reneszánszról szóló retorikája és klímaválság-tagadó retorikájának a fogja. Pedig valójában a regnáló elnök egész felfogását és érvrendszerét megcáfolja az amerikai ipar és a gazdaság működése.
És még ehhez képest is, feltűnően nagy mértékű tempónövelés indult meg Amerikában: 2020-ban a délkeleti piacon Florida 2 GW, Virginia nagyjából 1 GW napelemes termelőkapacitást fog a hálózatra kapcsolni, a délnyugati oldalon viszont lett Texas az úr - rekord méretű, 3 GW-os bővítést bevállalva.
Ezeket az értékeket érdemes a nagy képbe is behelyezni. Oda, hogy az idei első félévet az Egyesült Államok mintegy 6 GW-nyi újonnan telepített napelemes rendszerrel zárta (ez 4 GW-tal több, mint egy évvel ezelőtt), ami azt tekintve, hogy a világban Kína, az Egyesült Államok, Németország és India összesen 22,3 GW napenergia termelőkapacitást tudott installálni (és ebből Kína több mint 11 gigawattnyit), egyáltalán nem tűnik kevésnek. Sőt, a második félévben valószínűleg ez az amerikai limit még feljebb kerül, mivel a prognózisok szerint még további, több mint 6,5 GW napelemes termelőerő épül majd az országban.
A Solar Market Inside Report ennél többet számol; szerintük 2020 végére az USA 14,4 GW új PV-termelőnagysággal bővíti a portfólióját, ami onnan nézve is elképesztő, hogy az év elején az országban összesen 45 GW közüzemi és ipari napenergia termelői kapacitás dolgozott. Ezeket a számokat is felülírták a Wood Mackenzie-nél, ahol a 2020-as előrejelzés 18 gigawattnyi új napelemes létesítmény bekapcsolását jelzi. (Igaz, ez utóbbi prognózis már azzal a lakossági szegmenssel együtt számolt ennyit, amivel az első félév 6 GW-os közüzemi eredményét 7,1-re lehet átírni.)
Tíz év múlva leszünk ott
Magyarországon eddig összesen mintegy 1100-1300 MW (1,1-1,3 GW) napelemes kapacitás dolgozik. Hivatalos, friss adatok nincsenek, mivel az energiahivatal (MEKH) legutóbb, 2020. márciusában adott ki erről tájékoztatót - akkor a 2019-es év adataival. (Az más kérdés, hogy már ez a méret is alkalmas lehet arra, hogy megingassa a paksi atomerőmű egyeduralkodásáról szóló retrográd energetikai szemléletet.) Ám ahogyan az ma a Hivatal egyik rendezvényén elhangzott: a Nemzeti Energiastratégiában kitűzött fotovoltaikus célszámok 2030-ra minimum 6 GW, 2040-re megközelítőleg 12 GW.
Számszerűen összevetve tehát, ha iparkodunk, egy évtized múlva annyi-akkora napelemes erőművünk lesz, amennyit az USA az idei év első felében épített.
Texas Hold'Em
Az amerikai naperőművi víziókban azonban van még meglepő tétel - az, hogy Texas a mostani rohanásban leelőzi Kaliforniát. Pedig ennek okai egyszerűek: sok déli államhoz hasonlóan Texasban sincs állami szintű politikája a napenergia népszerűsítésére - írja a PV Magazine. Hozzátéve, hogy Texas azonban önkéntesen már több mint 20 éve úgy döntött, hogy 2025-ig 10 GW megújuló energiás kapacitást illeszt a rendszerébe - amit azonban már 2009-ben elért, így új célszámokat kellett meghatározni.
Mostanra mindez még jobb terep lett, mivel a csökkenő beruházási költségek, a deregulált villamosenergia piac, a vonzó nagykereskedelmi villamosenergia-árak, az egyszerűsített engedélyezési eljárások, a jelentős méretű napsütötte, másra nemigen használt földterület, és a hatalmas infrastrukturális fejlesztési tervek (benne új távvezetékekkel) ideális helyjé tették Texas-t a napenergia-boom számára. Olyannyira, hogy az IHS Markit úgy kalkulál, hogy 2020-ban az össze texasi közüzemi projekt 96 százaléka a napelemes rendszerkehez kötődik. Ebből lesz végül 3 GW új termelőpotenciál, amivel Kalifornia (várhatóan 2 GW-ot valamivel meghaladó növekedése) felülmúlható.
Az amerikai vállalatok, a naperőműves befektetők annyira belendültek, hogy a 2050-es prognózisok szerint akkor is tovább tart majd a napelemes boom, ha a pálya jelenlegi kedvező lejtését az államok 2024-től már nem szavatolják majd tovább. A cégek már most 50-80-100 százalékos károsanyag-kibocsátás csökkentési terveket jelentenek be - a legtöbben 2030-ig. Márpedig ez további megújuló energiás (jelentős mértékben napelemes) termelő kapacitások megépítését vonja maga után.
Lelépni Európát
A Global Data prognózisa szerint a világon 2019 végén összesen termelő 593.9 GW -nyi napenergia kapacitása 2030-ra 1582,9 GW lehet. És bár az őrült száguldásban a Kína-Japán-India vezette dél-kelet ázsiai régió diktálja majd a tempót, Észak-Amerika (ami továbbra is majd elsősorban az Egyesült Államokat jelenti) a 2020-as évek közepére növekedésben elhagyja Európát.