Az Egyesült Államok népessége az 1930-as évek nagy depressziója óta a leglassabban nőtt az elmúlt évtizedben, ami gondot okozhat az országnak a Kínával folytatott gazdasági versenyben – írja a Nikkei Asia. Az USA lakossága 2020-ban 331 millió volt, ami 7,4 százalékkal nagyobb a tíz évvel korábbinál. Ez a növekedési azonban 1940 óta a leglassúbb – derül ki az amerikai Census Bureau adataiból. A lassulás éppen akkor következik be, amikor az USA egyre élesebb versenyt vív Kínával. Ezt a meccset vélhetően az az ország nyeri meg, amelynek erősebb a gazdasága, márpedig a gazdasági növekedés egyik ösztönzője a népesség bővülése.

Várakozások szerint a fehér amerikaiak az évszázad közepére kisebbségbe kerülnek az Egyesült Államokban. Ez a már megindult átalakulás lehetett az egyik mozgatórugója annak, hogy a romló anyagi helyzetükkel küszködő, kék galléros, fehér középosztálybeli választók szavazataival 2016-ban Donald Trumpot választották az USA elnökének. Mivel azonban az amerikai társadalom a születések hiányában „saját erejéből” nem nő, a bevándorlás visszaszorítása fékezi a népesség bővülését és sokszínűbbé válását. Pedig erre szükség lenne a gazdaság versenyképességének fenntartásához.

Kapcsolódó

Az USA lakosságának nagyjából 16 százaléka legalább 65 éves vagy annál idősebb – derül ki az ENSZ adataiból. Ez ugyan kisebb, mint a hasonló japán adat, ami 30 százalék, illetve a fejlett országok átlaga, ami 20 százalék, ám az elmúlt évtizedben az USA-ban sem született elég baba ahhoz, hogy a lakosság újratermelődjön, illetve természetes módon nőjön. Eközben a fiatalok munkavállalási lehetőségei a pandémia miatt romlottak, ami várhatóan tovább gyengíti a gyermekvállalási kedvet.

Emberek mint adatforrások

A demográfiai helyzet alakulása az USA és Kína versenyének egyik fontos tényezője. A digitális gazdaság szárnyal Kínában, ahol közel 1,4 milliárd ember él, és a nagy népesség jelentős előnyt jelent a gazdasági viselkedésükkel kapcsolatos adatok előállításában, összegyűjtésében és feldolgozásában. Erre alapozva lehet fejleszteni a mesterséges intelligenciát és más technológiákat – állapítja meg a Nikkei Asia gazdasági tényezőnek minősítve az emberek egyedi szokásait, vágyait, ambícióit, álmait és érzéseit.


Ha ebből indulunk ki, akkor az amerikai stratégák örülhetnek annak, hogy Kína lakossága is öregszik, nem kis részben az 1970-es években bevezetett egykepolitika miatt, amivel a túlnépesedést akarták megfékezni. Korábban azzal számoltak, hogy a lakosság nagysága a 2030-as évektől áll csökkenő pályára, ám a legfrissebb, még nem nyilvános, csak kiszivárgott kínai statisztikai adatok szerint az ország népessége tavaly az 1950-es évek óta először csökkent – írta a Financial Times. Ezzel a vártnál jóval korábban bekövetkezhet a zsugorodás, miközben a munkaképes korú lakosság már az elmúlt években is zsugorodott.

Kína „kicivé” válhat

Pekingben aggodalommal olvashatják ezeket az adatok, hiszen a visszaesés annak ellenére következett be, hogy az elmúlt évtized közepén lazítottak az egykepolitikán. A folyamat komoly terhet jelenthet az ázsiai óriás gazdaságának, mivel a fogyasztástól kezdve az idősek ellátásáig sok területet érint. Például a mobiltelefon-eladások 2020-ban már a negyedik egymás követő évben zsugorodtak, az újautó-eladások pedig három éve folyamatosan esnek.

És a kép még sötétebbnek látszódhat a pártközpont ablakiból nézve, ha a pekingi jegybanknak van igaza a termékenységi rátát illetően. A központi bank becslése szerint ugyanis ez a mutató – amely a szülőképes korú női népességre jutó születések átlagát jelzi – 1,5 szemben a hivatalos 1,8-as adattal. Egy kínai szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy a hivatalos kormányzati adatok biztosan túlzóak, mert a helyi nacsalnyikok érdekeltek abban, hogy jobb számokat adjanak meg a központnak, mint a valóság.

A University of Wisconsin kutatói merésznek tűnő becslése szerint Kína lakossága a jelenlegi 1,4 milliárdról 2100-ra 350-450 millióra zuhan. Ebben az időszakban az USA a maga 350 millióra várható népességével akár le is előzheti a versenytársat ezen a téren. Addig is mindkét ország azzal néz szembe, hogy a gazdaság „emberi inputjának” mennyiségi csökkenése miatt az emberi munka termelékenységét kell növelnie, ha helyt akar állni a gazdasági harcban.