A közel-keleti folyamatok kicsúszni látszanak az ellenőrzés alól, úgy tűnik egy szaúdi-iráni háború egyre sanszosabbá válik - kezdi elemzését a CNBC-n megjelent cikkében Steven Kopits, a Princeton Energy Advisors tanácsadó cég igazgatója. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy egy háború e között a két ország között általános katasztrófát okozna a régióban és az egész világon.

A jemeni húti lázadók rakétát lőttek ki egy Rijád melletti repülőtérre, amelyet ugyan elfogott a szaúdi rakétavédelem, ám az eset mögöt Irán ármánykodását látják. A térség szunnita politikai erői úgy vélik, hogy a perzsa állam áll a síita hútik. A hivatalos szaúdi hírügynökség "megfelelő választ" ígért a támadásra.

Kapcsolódó

Háborús forgatókönyv

A Perzsa-öböl olajexportjának ötöde halad át a Hormúzi-szoroson, amely a háború esetén gyorsan járhatatlanná válhat. Még arra sem lenne szükség, hogy az 50 kilométer széles és 60 kilométer hosszú vízi folyosót lezárja valamelyik hadakozó fél.

Ha megnő a kockázata ennek a fejleménynek, akkor a biztosítók az égbe emelik az arra járó olajszállítmányok biztosítási költségét, aminek a szoros lezárásához hasonló hatása lenne az árakra. Emellett elképzelhető, hogy a hajótulajdonosok döntenek úgy, nem kockáztatják vagyonukat azzal, hogy engedik arrafelé járni hajóikat.

Volt már rá példa

Az 1967-es szuezi válság idején a világ olajtermelésének 10 százaléka esett ki a piacról, ami egy hónapon belül recessziót okozott Európában és az USA-ban. ez az év nagy részén át kitartott. Az 1973-as arab-izraeli háborút OPEC-embargó követte, ami négyszeresére lökte fel a fekete arany árát

A világ olajtermelése stabil marad, ám a térség exportja az USA-ba napi 1,2 millió hordóval esett, ami akkor az amerikai fogyasztás hét százaléka volt. A gazdaság két éven át tartó recesszióba hanyatlott - 1973 és 1975 között tíz százalékkal zsugorodott a GDP. Bár az olajpala-kitermelésnek köszönhetően az USA ma már kevésbé függ a közel-keleti olajtól, az ország keleti partján nagy gondot okozna az import kiesése.

Kína csőre töltene

A legnagyobb gond azonban az lenne, hogy a Hormuzi-szoros lezárását követő 20 százalékos exportkiesés 200 dollárra lökné fel a kőolaj világpiaci árát. Kína, amelynek importfüggőse akuttá vált az elmúlt néhány évben, kétségbeejtő helyzetbe kerülne. Behozatala fedezi felhasználásának háromnegyedét, és az import fele a Perzsa-öbölből érkezik.

Kínában a nem pusztán recesszió, hanem szociális és politikai krízis követhetné az új olajválságot. Válaszul Peking minden erejével nyomást gyakorolna az USA-ra, hogy tegyen rendet és felgyorsítaná saját globális katonai beavatkozási képességének kiépítését.

Végül az iráni-észak-koreai rakéta-együttműködés miatt a sztálinista állam és az USA konfliktusa is kiéleződne. Abszolút prioritássá válna, hogy Irán ne juthasson hozzá atomfegyverhez, ezért aztán kisvártatva újabb háborús góc alakulna ki a Koreai-félszigeten.

Tessék csendőrködni!

A jelenlegi amerikai vezetés nem riad vissza attól, hogy nagyokat mondjon és elődeitől eltérő Közel-Kelet-politikát folytasson, ám most nem a változtatások idejét éljük - jut el cikke konklúziójához Stephen Kopits. Az Egyesült Államoknak a világ csendőrének szerepében kell fellépnie, ahogy azt például a második világháborúban tette!

A washingtoni vezetésnek le kell csillapítania a konfliktust a térségben és ki kell fejeznie az USA eltökéltségét amellett, hogy a nézeteltéréseket diplomáciai úton kell rendezni, nem pedig erővel. Ha az Egyesült Államok nem lesz képes ezt megtenni, annak kezelhetetlen katasztrófa lehet a vége nem csupán a régióban, hanem az egész világon.

A nyitókép forrása: AFP