Néha nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, még akkor is, ha az illető közvetlenül mellettünk áll. Ebbe a helyzetbe került Donald Trump, az USA elnöke török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal tartott sajtótájékoztatóján. Bár a napokban tartott találkozójuk után arról beszélt, hogy a két ország csodálatos szövetségesei egymásnak a NATO-ban, és alig várja, hogy elmélyítsék barátságukat az országaik lakóinak kölcsönös megelégedésére, nem sokkal korábban még egészen másként látta a helyzetet - írja Tobin Harshaw, a Bloomberg publicistája.

Egy hónapja még korántsem ilyen hízelgő véleménnyel volt Erdogan rezsimjéről. Akkor azt írta: "Szóval Törökország barát-e vagy ellenség? A válasz ebben a pillanatban sajnos az, hogy IS." A viszony megromlásának előzménye, hogy török hadsereg offenzívát indított a szíriai kurd közösség, az USA legfontosabb szövetségese ellen az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet elleni harcban és úgy döntött, hogy korszerű S-400-as rakétarendszert vásárol Oroszországtól. Válaszul a Pentagon megtagadta, hogy az F-35-ös harci gépeket szállítsanak a törököknek, mire Erdogan azzal fenyegette meg Európát, hogy több millió bevándorlót szabadít rá és azzal vádolta az amerikai kongresszust - amely kifogásolja Ankara említett húzásait -, hogy tönkre teszi a török-amerikai kapcsolatokat.

Kapcsolódó

Mit kezdjenek a "barenséggel"?

A Bloomberg cikkírója egy katonai szakértőt, Chuck Wald négy csillagos amerikai tábornokot kérdezte, hogy mit lehet kezdeni Törökországgal, amely mindezek szerint barát és ellenség egyszerre. Wald ifjú korában katonai repülő volt, tíz évvel ezelőtt az USA európai katonai parancsnokságának vezetőhelyetteseként dolgozott és közismert arról, hogy úgy véli: különös óvatossággal kell bánni Törökországgal. Ezen belül a legkritikusabb kérdés, hogy mi legyen az Incirlikben lévő amerikai légibázissal, amelyen nem mellesleg 50 atombombát is tárolnak?

A szakértő szerint Erdogan vezetése alatt Törökország fél fordulatot hajtott végre az ország katonai stratégiájában az elmúlt öt évben. Ennek első jele volt, hogy Ankara 2014-ben folyamatosan megtagadta az engedélyt az incirliki bázis használatának az ISIS elleni harcban. Ez volt az az időszak, amikor a terrorszervezet riasztó gyorsasággal terjeszkedett Szíriában és Irakban. Később belementek ugyan a bázis használatába, de különféle indokokkal állandóan keresztbe tettek az amerikaiaknak.

A 2016-os bukott törökországi puccskísérlet után Erdogan minden amerikai technikai eszközt a földre parancsolt néhány napra, azzal vádolva az amerikai felet, hogy részt vett az államcsíny kitervelésében, mivel meg akarják őt buktatni. A török hadsereg már az előtt rutinszerűen fenyegette az USA szíriai kurd szövetségeseit, mielőtt Trump elnök kivonta októberben volna az amerikai csapatokat Észak-Szíriából. Mindebből az a következtetés adódik, hogy felül kell vizsgálni az Incirlikben lévő légibázis fenntartását.

Hova vigyék a nukleáris fegyvereket?

A legfontosabb kérdés a tábornok szerint, hogy hová lehetne áttelepíteni az ott lévő atomfegyvereket. Az ott létük ugyanis már nem szolgálja azt a katonai célt, mint korábban - nevezetesen, hogy a néhai Szovjetunióhoz és Iránhoz is közel voltak egy megbízható szövetséges területén. A Törökországban erősödő Amerika-ellenség és Erdogan közeledése Oroszországhoz megváltoztatja ezt a stratégiai pozíciót, ezért sürgősen új helyet kell keresni az atombombáknak. Ideális esetben valahova Európába, például az olaszországi Avianóban lévő légibázisra szállíthatnák át ezeket.

A másik kérdés, hogy mi legyen az Incirlikben állomásozó 39. amerikai légi ezreddel? A katonai szakértő szerint ezek két helyre költöztethetnék: Ciprusra vagy Görögországba. Különösen jónak látszik az utóbbi opció, Athén ugyanis hosszabb ideje szeretne jelentősebb szerepet játszani a NATO-ban és - éppen a nála jóval nagyobb barátságtalan szomszédja miatt - jó néven venné az amerikai katonai jelenlét erősödését Görögországban.