Az orosz hadsereg vezetése nagyon elégedetlen azzal a korlátozott stratégiával, amit Vlagyimir Putyin orosz államfő a katonaság elé tűzött, nevezetesen hogy Kijev támadásának feladásával koncentrálják erőit a teljes donbaszi térség elfoglalására – írja a Moscow Timeson megjelent cikkében az Andrej Szoldatov-Irina Borogan oknyomozó riporter szerzőpáros, az orosz titkosszolgálatok tevékenységét fürkésző Agentura.ru internetes portál alapítói. Az invázió viszonylagos kudarcáért egymást okolják katonai szervezetek.

A hadsereg tábornokai a belbiztonsági szervezet (FSB) külföldi hírszerzését vádolja azzal, hogy félreinformálta az elnököt az ukránok várható ellenállásával kapcsolatban, és az FSB más osztályai egyetértenek ebben a katonákkal. A két oknyomozó újságíró azt tapasztalta, hogy a háború mélyen megosztotta az orosz társadalmat, az invázió első heteiben elvesztették a kapcsolatot a titkosszolgálatok köreiben lévő informátoraikkal, mert egy dolog békeidőben panaszkodni a szervezetet emésztő korrupcióról és egészen más egy háború idején bírálni az ország vezetőinek döntéseit.

Április vége azonban fordulatot hozott, számos üzenetet kaptak a kapcsolataiktól azzal a cikkel kapcsolatban, amelyben beszámolta Szergej Beszeda bebörtönzéséről. Beszeda azért került az egyik legrosszabb hírű orosz fegyintézetbe, mert ő volt a háború előtti ukrajnai hírszerzés felelőse, illetve neki kellett volna összeütnie azt a bábkormányt, amelyet a megbuktatott kijevi vezetés helyére ültettek volna. A Kreml ugyan titkolni igyekszik a hírszerzési főnök lekapcsolását, ám a Moscow Times informátorai azt állítják, hogy a hír igaz.

A háború nem elég

A kérdés, amit a hírforrások beszédes hangulatba kerülése felvet az, hogy a hadsereg és az FSB arra a következtetésre jutott-e, hogy a háború rossz döntés volt. Végül is indokolatlanul a nagy ember- és anyagi áldozatok jár, és láthatóan rosszul vezetik a harctéri csapatokat. A válasz az, hogy főparancsnoki szinten a háború céljainak korlátozását tartják hibának. Úgy gondolják, hogy immáron nem Ukrajna, hanem a NATO az ellenség, amelynek tagállamai intenzív ukrajnai fegyverszállításaikkal gyakorlatilag bekapcsolódtak a háborúba.

Eközben az orosz csapatok egyfajta békeidőkre szabott hadjáratot folytatnak, például nem támadják az ukrajnai infrastruktúra bizonyos részeit, ami a főkatonák szerint egyenlőtlenséghez vezet a harcoló felek között. Röviden: szerintük nem a kevesebb háborúról kellett volna dönteni a kijevi támadási irány feladásával, hanem totálissá kellene szélesíteni az összecsapást, például mobilizálni kellene a tartalékosokat.

A tábornok nyilatkozata

Árulkodó jele volt a katonai vezetők gondolkodásának Rusztam Minnekajev tábornok kijelentése, miszerint az oroszok célja, hogy a szárazföldön összekössék a Moldávia keleti részén lévő, magát Dnyeszter Menti Köztársaságnak nevező, az orosz ajkú lakosságra építő szakadár területet a Donbasszal és a Krím félszigettel. A Központi Katonai Kerület helyettes vezetője az oknyomozó újságírók szerint belelkesedett attól, amit a vezérkari értekezleteken hallott, és elszólta magát az első helyen, ahol nyilvánosan felszólalhatott.

Ami látványosan hiányzik a kiszivárgó információkból, az Szergej Sojgu védelmi miniszter bírálata, miközben ő a nyilvános arca a háborúnak. Úgy tűnik, meg tudta őrizni a tekintélyét és el tudta terelni a bírálatokat a hadseregről. Ami érdekes az az, hogy nem csupán az államfőt félreinformáló titkosszolgálati részleget támadják, hanem magát Vlagyimir Putyint is. Amikor 2014-ben elfoglalták a Krímet, a katonai vezetők és az államfő között teljes volt az összhang, ám 2022-ben más a helyzet. És ez a két szerző szerint lényeges, mert ez az első pillanat, amikor az orosz katonai-polgári hivatali rendszer bürokratáinak egy része eltávolítja magát Putyintól. Ebben bármilyen további fejlemény benne van.