Mike Pence amerikai alelnök európai látogatásán igyekezett megnyugtatni az USA itteni szövetségeseit arról, hogy országa mindenképpen teljesíti a NATO-ban vállalt kötelezettségeit, azaz megvédi a régió országait, ha támadás érné őket. Ugyanakkor elismételte főnöke, Donald Trump korábbi elvárását, miszerint a katonai szövetség minden tagállamának GDP-je két százalékára kellene emelnie védelmi kiadásait.

Ez az elvárás nem új: a korábbi amerikai adminisztrációk is hangot adtak ennek az igényüknek - amelynek teljesítését egyébként a NATO-ba lépéssel vállaltak a szervezet tagállamai -, ám Trump választási kampányában durván fogalmazott. Azzal fenyegetőzött, hogy nem védik meg azokat az országokat, amelyek nem teljesítik ezt a követelményt.

Kapcsolódó

Lehetne másként nézni

Az elvásár teljesítése sok országnak nagy kihívás, ugyanis ezzel egyidejűleg az EU-ban vállalták, hogy költségvetési hiányukat a GDP három százaléka alá szorítják. Márpedig a katonai büdzsé a költségvetést terheli.

Mario Calvo-Platero, az olasz Il Sole 24 Ore Amerika-szakírója a Bloombergen megjelent írásában azt ajánlja az uniós országoknak, hogy nézzék másként ezt az ügyet.

A védelmi kiadások felpörgetését tekintsék annak a költségvetési ösztönző programnak, amelyre szükségük van gazdaságaik felpörgetéséhez. Vannak tartalékaik (lásd táblázatunkat). Jelenleg az USA egyedül többet költ védelemre, mint a NATO többi 27 tagja együttvéve. Összesen 650 milliárd dollárt (a magyar GDP nagyjából ötszöröse) fordít erre a célra, ami az USA GDP-jének 3,6 százaléka.

Mit értünk alatta

A müncheni biztonsági fórumon Jean-Cladule Juncker, az Európai Bizottság elnöke védelmébe vette az európai országokat. Arról beszélt, hogy a béke és a biztonság nem csupán a katonaság erősítésével szolgálható. A modern politika nem szólhat csupán a védelmi kiadásokról. Európa például emellett fejlesztési és humanitárius segélyeket is ad a rászoruló országoknak, amelyeket be kell számítani a biztonságot javító kiadások közé.

Calvo-Platero szerint ez így rendben is van, ám azt is figyelembe kell venni, hogy a modern védelmi büdzsék nem csupán tankok és rakéták vásárlásáról és katonák kiképzéséről szólnak. Egy NATO-tanulmány szerint például magáncégek nyújtják szolgáltatásként a hadseregeknek a műholdas katonai kommunikáció 90 százalékát. Ugyanez a helyzet a hadsereg szállítási igényeinek kiszolgálásával.

Infrastruktúra

A NATO tevékenységeinek háromnegyedét a tagországok helyi infrastruktúrájára építve szolgálják ki. Összességében a katonai kiadásoknak jelentős olyan hatásuk lehet, amely túlmutat a hagyományos beszállító cégek alkalmazásán.

Emellett katonai szövetségnek joga van erősíteni a hadseregek civil hátországát. Ez azt jelenti, hogy az elektromos rendszerektől a távközlési hálózatokon át az internet-hozzáférés javításáig szinte minden összefüggésbe hozható a tagországok védelmi képességének erősítésével. Minden ilyen kiadás egyben jót tesz a civil infrastruktúrának is, ami hasznos a vállaltoknak és a magánembereknek is.

Legyen kivétel

Az olasz publicistának arra is van válasza, hogyan lehetne kezelni a védelmi büdzsék emelésének költségvetési hatását. Úgy véli, kivételt kellene adni a háromszázalékos plafon alól. A kivételek ma sem ritkák. Például Olaszország esetén nem veszik figyelembe a hiány számításánál a földrengésekkel kapcsolatos kárelhárítás költségeit.

Van egy olyan uniós elv, amely szerint kivétel adható az olyan beruházások esetén, amelyeknek jelentős gazdasági hatásuk van. Az infrastruktúra-fejlesztés éppen ilyen, így a NATO-tagállamok egységesen kérhetnék az EU-t, hogy a védelmi képességüket és az infrastruktúrájukat egyszerre javító állami kiadásaikkal tegyen kivételt.

Végeredmény

Képzeljük el, milyen jótékony hatással lenne az európai gazdaságra csak a tagországok GDP-jének átlag egy százalékát elérő költségvetési költekezés. Munkahelyek ezrei jöhetnének létre, gyorsulna a növekedés és a nép szemében javulna Brüsszel imázsa, amelyet a szabályok merev betartatásával azonosítanak az emberek.

Persze lenne ellenállás egy ilyen felvetéssel szemben, különösen a németek részéről, akik rettegnek a költekezés nyomán esetleg elszabaduló inflációtól. A NATO-országoknak le kellene gyűrniük ezt az ellenállást. Calvo-Platero szerint a védelmi kiadások felpörgetése megnyitná az utat az áhított tartós gazdasági növekedés előtt.