Bár más gazdasági helyzetben vette át a kormányzást 2001-ben George W. Bush, az USA előző republikánus elnöke és 2017-ben Donald Trump, a jelenlegi államfő, azonos gazdasági recepttel láttak a kormányzáshoz. Ennek három fő eleme: adócsökkentés, sok állami kiadás és agresszív dereguláció - vezeti fel elemzését a Bloombergen Richard J. Carroll, aki egyebek mellett a Világbank közgazdász szakértője is volt és könyvet írt az elmúlt 70 év amerikai elnökeinek gazdasági teljesítményéről.

A módszerre mindkét esetben jól reagált a gazdaság: a GDP és a tőzsde is erősödött, a különbség annyi volt, hogy Trump esetén gyorsabban jelentkeztek a pozitívumok mert lendületben lévő gazdaságot elődjétől, a demokrata Barack Obamától, mint Bush a szintén demokrata Bill Clintontól. Bush regnálásának kezdetén lassult a gazdasági növekedés, a tőzsde még a dotcom boom utáni összeomlás időszakát élte, a munkanélküliség alacsony volt, de növekedett.

Kapcsolódó

Örökségek

Ugyanakkor a költségvetés a Clinton második elnöki periódusában elfogadott büdzséknek köszönhetően 1998 és 2001 között négy éven át folyamatosan többlettel zárt. Az államadósság aránya a GDP-hez viszonyítva gyorsan csökkent - 2001-ben mindössze 54,8 százalék volt ez a mutató.

Eközben Tump 4,4 százalékos munkanélküliségi rátát örökölt (amely 2010-ben még 9,6 százalék volt), a GDP növekedése elmaradt a második világháború utáni átlagtól, a költségvetési deficit a 2008-2009-es válság enyhítését szolgáló költekezés miatt ugyan 1,4 ezer milliárd dollárra ugrott, de 2016-ra 650 milliárdra csökkent. Az államadósság a GDP 104,8 százaléka volt.

Bush-hatás

Bush 2001 és 2003 között folyamatosan csökkentette az adókat, miközben a kormány költekezését a 2001-es szintről, a GDP 17,7 százalékáról 2009-re 24,4 százalékra vitte fel. A gazdasági növekedés az adócsökkentések harmadik évére 2,9 százalékra, majd 2004-re 3,8 százalékra, gyorsult, ám a költségvetési többlet helyét hiány vette át (2004-ben 412 milliárd dollár volt). Mindez éppen jól jött az elnök újraválasztásához, mert a 2003-ban indított iraki háború megtépázta népszerűségét.

A követő években mindenki ellenezte a kormányzat szabályozási beavatkozásait a gazdaságba, akár a pénzügyi szféráról, akár az energetikáról, akár a környezetvédelemről volt szó. Bírálói szerint a Fehér Ház egyfajta szabadpiac-üzemeltető intézményként működött, ráhagyta a bankok és a jelzálogszektor szabályozását a Fedre, amely Alan Greenspan irányítása alatt nem sokat tett e téren.

Így 2008 őszére eljutottunk az amerikai jelzálogpiac, majd ezt követően a világ pénzügyi rendszerének összeomlásához, amelynek egyik fő oka az volt, hogy a pénzügyi szolgáltatók kihasználták a szabályozáson tátongó réseket. A GDP 2009-ben 2,5 százalékkal zsugorodott, a munkanélküliségi ráta 5,8 százalékról 9,3 százalékra nőtt, a költségvetési deficit elérte a GDP 9,8 százalékát. Obamára maradt a válságkezelés.

Jön Trump

Trump 2,2 százalékos GDP-bővülést örökölt, amit az említett gazdaságpolitikai recepttel 2018-ra 2,9 százalékra tornázott fel. A szövetségi adóztatás szintje a GDP 17,2 százalékáról - a 2017-es szintről - 2018-ra 16,5 százalékra csökkent, miközben a költségvetési kiadások a 2019-re - egy százalékponttal emelkedve a korábbihoz képest - felmennek a GDP 21,3 százalékára. A költségvetési hiány 2017-ben a GDP 3,2 százaléka volt, ami 2018-ban - Trump első teljesen saját tervezésű büdzséjének évében - felment 3,8 százalékra és 2019-ben már 5,1 százalék lesz.

Az 5,1 százalékos deficit és a 3,9 százalékos növekedés furcsa páros (a gazdaság bővülése idején kellene csökkenteni a hiányt, hogy a visszaesés idején ennek emelésével ellensúlyozhassák a hiányzó növekedést), így a kormánynak és a kongresszusnak nem sok eszköze lesz (adócsökkentés, kiadásnövelés), ha váratlan gazdasági bajokkal szembesül a közeljövőben.

Eközben részben a Trump-adminisztráció deregulációs intézkedései miatt megugrott a tőkeáttételes - azaz hitelből finanszírozott - hitelezés: 2017-ben és 2018-ban 40 százalékkal több ilyen kölcsönt nyújtottak, mint 2015-2016-ban. Az ilyen hitelek nagy szerepet játszottak a 2008-as összeomlás megalapozásában, mert ha bedől az egyik hitel, dominóként dönti el a finanszírozásához felvett hitelt is.

Mi lehet a vége?

Abból, hogy a két republikánus elnök gazdaságpolitikája között hasonlóságok vannak, még nem következik, hogy regnálásuk alatt ugyanúgy alakulnak a gazdasági folyamatok az USA-ban, azaz a történelem nem feltétlenül fogja ismételni önmagát.

Trump erősebb gazdaságot, de nagyobb államadósságot örökölt, mint Bush, ami hatással lehet arra, hogy Bushéhoz hasonló intézkedései milyen hatással járnak. Ugyanakkor nem lenne okunk meglepődni azon, ha a Trump gazdasági teljesítménye hasonló lenne Bushéhoz - hangzik a konklúzió.