Európának nincs szüksége ellenforradalomra címmel foglalkozik a Financial Times (FT) Orbán Viktor "Magyarország nacionalista vezetője" és Jaroslaw Kaczynski, a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság pártja elnöke hét eleji találkozójával. A két politikus ismert arról, hogy tanulmányozzák egymás tevékenységét és tanulnak egymástól - vezetik fel cikküket a világ legolvasottabb üzleti napilapjának szerkesztői.

Újdonság volt, hogy először jelentek meg együtt a nyilvánosság előtt - fel is használták az alkalmat egymás fényezésére. Orbán és Kaczynski átfogó bírálatot fogalmazott meg Európa állapotáról: elítélték a bevándorlókat, akik elmossák az itt élők történelmi identitását és beszóltak a globális kapitalizmusnak is.

Ígéretet tettek arra, hogy átszabják az EU brüsszeli irányítását és új, az eddigitől eltérő európai víziót vázolnak fel.

Védelmező

A felszínen ezzel nem is lenne gond, javaslataik egy része ésszerű - vélik az FT sajtómunkásai. Az EU-nak meg kell találnia új útját a Brexit után, ami vitákat feltételez. A két kelet-közép-európai vezető lazább integrációt ajánl, amelyben bizonyos döntési jogkörök visszakerülnek a tagállamokhoz.

Ezzel egyetértenek egyes nyugat-európai pártok is, igaz, sok ország politikai elitje elutasítja az európai alapszerződés módosítását.

Veszélyesebb a Brüsszel elleni kirohanásaikban rejlő kulturális mélységű támadás az európai értékek ellen. Orbán az EU menekültelosztási politikája ellen meghirdetett népszavazást úgy állítja be, mint amivel az a célja, hogy megvédje Európa keresztény örökségét.

Lehetőség

Úgy tűnik, a magyar és a lengyel vezető lehetőséget lát az EU jelenlegi útkeresésében arra, hogy előtérbe tolja saját radikálisan konzervatív társadalmi világképét. A magyar miniszterelnök kijelentette, hogy illiberális államot épít, amely szerinte tiszteletben tartja a szabadságot és a demokráciát, ám nagyobb hangsúlyt fektet a vallásra, a családra és a nemzetbiztonságra, mint a liberális értékekre.

Lengyel politikustársa nem használta az illiberális jelzőt, ám nézetei nagyon hasonlítanak Orbán véleményére. Ezek a felfogások veszélyeztetik az EU alapértékeit, a nyitottságot és a toleranciát - vélik az FT szerkesztői.

Kockázat

Az uniós intézmények befolyásának csorbítása azzal a veszéllyel jár, hogy ezek kevésbé tudnak fellépni a demokráciát, a jog uralmát veszélyeztető intézkedésekkel szemben, amelyek Orbán és Kaczynski regnálását jellemzik. Mindketten saját hatalmuk konszolidálására törekednek azzal leplezve szándékaikat, hogy régi gondok megoldásán fáradoznak. Eközben gyengítik a sajtószabadságot és rombolják a demokratikus súlyok és ellensúlyok rendszerét.

A magyar kormányfő vissza akarja vágni az EU egyébként is korlátozott hatalmát az ilyen bajok kezelésére. Korábban jelezte, hogy országa vezetőjeként megvétóz minden szankciót, amelyet az EU vezetése esetleg el akar fogadtatni a liberális demokráciát korlátozó varsói kormánnyal szemben.

Kellene

Orbánnak és Kaczynskinak óvakodnia kellene attól, hogy éles kritikájukkal aláássák országuk kapcsolatát az EU többi államával. Visegrádi partnereik, Csehország és Szlovákia ugyan egyetértenek az EU reformjának szükségességével, de távolságot tartanak Budapest és Varsó radikális hangvételétől.

Lengyelország és Magyarország is jelentős hasznot húzott a Szovjetunió összeomlása óta abból, hogy részévé vált a nyugati intézményrendszernek. Euró tízmilliárdokat kaptak az EU alapjaiból, a lengyel diplomáciai nyomás segített abban, hogy a NATO egységeket telepítsen Kelet-Közép-Európába a feléledő orosz fenyegetés távol tartására.

Kötelezettségek

A nyugati intézmények tagsága azonban kötelezettségekkel jár, például elvárható a résztvevőktől a felelősségteljes viselkedés. Kaczynski és Orbán azt állítják, hogy nem akarják eltemetni az EU-t, hanem meg akarják védeni. Tartózkodniuk kellene attól, hogy aláássák azokat az értékeket, amelyeket segítették az unió tucatnyi új tagországának átmenetét a kommunista rendszerből a demokráciába, amelyek megteremtették az elvi alapját a béke megőrzésének Európában az elmúlt 70 évben.