Az orosz Távol-Keleten folyik egy radioaktív hulladékkal teli hajó szétbontása, aminek létéről 21 évvel ezelőtt írt először a New Scientist.

A lap szerint a rakomány az 1986-os csernobili katasztrófában kiszabadult radioaktív anyag mennyiségének felel meg, s kirakodásánál elég egy kisebb hiba, hogy láncreakció következzen be - állítja Nils Bohmer, a Bellona norvég környezetvédelmi alap munkatársa.

Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy Oroszország északnyugati partjainál, a Kara-tenger alján még veszélyesebb radioaktív hulladékok hevernek az olaj- és gázmező-kutatások útjában: 17 ezer tartálynyi radioaktív hulladék, sőt 16 komplett tengeralattjáró-reaktor hever a tengerfenéken, több az üzemanyag-rudakkal együtt, sőt kettő a hajóval együtt. Az egyiket 1981-ben egy balesetet követően süllyesztették el, a másik a bontóba vontatás közben merült el.

Az "úszó Csernobilnak" nevezett hajó, a Lepsze a szovjet északi-tengeri flotta, a nukleáris jégtörők szállító hajója volt, rakománya 638 kimerült reaktorfűtő-elem és tengeralattjárók nukleáris reaktorainak darabjai. Ez utóbbiak fele a Lenin atom-tengeralattjáróról származik, amelyet 1966-ban ért baleset: reaktorának fűtését elvesztette, túlmelegedett és a fűtőelemei deformálódtak, így nem tudták eltávolítani őket.

Az EU attól tartva, hogy kiszabadulhat a sugárzás és megmérgezheti az északi halászmezőket, már 1994-ben felajánlotta segítségét, az oroszok azonban ezt akkor elutasították. Bohmer szerint valószínűleg azért, mert attól tartottak, hogy lelepleződne: a szokásosnál dúsítottabb urániumot használtak a fűtőelemekhez, ami hosszabb üzemidőt tesz lehetővé, s ez felfedné, meddig tudnak az orosz atom-tengeralattjárók üzemanyag-utánpótlás nélkül hajózni.

Az ügyben a legjelentősebb lépés, hogy az Atomflot murmanszki kikötőjéből, ahol több mint húsz éven át jelentett fenyegetést a 300 ezres nagyváros lakóira, tavaly év végén elvontatták az 1934-ben épült Lepszét egy távolabbi katonai kikötőbe a Kola-félszigeten, és szárazra vitték, ahol szétbontják. Ez a tervek szerint 2015 végéig tart, a legveszélyesebb szakasz, a radioaktív elemek eltávolítása csak 2017-ben kezdődik meg.

Hogy az ügy több mint két évtized után legalább a végéhez közeledik, meghatározóan az oslói központú Bellona független környezetvédelmi szervezetnek köszönhető, amely a kezdetektől küzdött a veszély elhárításáért. Úttörő munkát végeztek az orosz atombiztonsági hatóságok és az Európai Bizottság közti kapcsolatok létrehozásában, abban, hogy 13 millió eurós nemzetközi támogatást hoztak össze a projekthez, és nagy szerepük volt abban, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) idén az 50 millió euróra becsült költségű bontási munkákra tendert ír ki.

A nonprofit szervezet abban is segített: megépítették a kikötőben a Lepsze konténerfalut - ugyanis addig a hajót felügyelő nyolc tengerész a még a nagyvonalú orosz szabályokat is meghaladó radioaktív sugárzásban folyamatosan a fedélzeten élt, és nem volt sokkal kisebb veszélyben az állagmegóváson dolgozó mintegy 30 munkás sem.