Magunktól védjük a Földet Az amerikai tervekben szerepel - a teljes haderő-átalakításon belül - a nukleáris fegyverzet drasztikus, valószínűleg egyoldalú csökkentése is, bár az orosz retorika is hajlandó 1500 darabra mérsékelni atomtölteteik számát, ha Washington is beérné ennyivel. Az amerikaiaknak persze lesz mivel pótolni a felszámolandó arzenált, például a fejlesztés alatt álló nem kevésbé hatékony hiperszónikus rakétafegyverekkel, vagy ballisztikusrakéta-hordozókra telepítendő robotrepülőgépekkel, amelyeket ráadásul a START szerződés sem tilt. Mindemellett Oroszország már csak atomütőereje miatt érezheti magát nagyhatalomnak, így dehogy mondana le még erről a nagyhatalmi "utánérzésről" is. Nehéz is lesz a hangzatos szavak után a tényleges START-III menet - ha egyátalán sorra kerül. Mellesleg nem csak a fegyverkezés, de a leszerelés is költséges és most az USA az Oroszország számára e célra folyósított segélyt is beszünteti. Az egyoldalú leszerelés Washington részéről megint csak Oroszország és Kína felé lenne gesztus, hiszen - egyelőre - csak ezen országok rendelkeznek interkontinentális fegyverekkel. A "latorállamoknak", ha sikerül is beszerezniük vagy kifejleszteniük interkontinentális vagy középhatótávolságú ballisztikus rakétákat, aligha érik el vele Washingtont, bár az Egyesült Államok egyes részeit (Havaii, Guam, nyugati part) és az USA szövetségeseit fenyegethetik. (Erre jó példa az Észak-Koreai Taepo-dong-2 rakéta, amelynek továbbfejlesztett változata Floridát is elérheti majd.) Ha pedig az NMD rendszer (National Missile Defense, vagyis Országos Rakétavédelem) létrehozása valóban fontos, akkor persze jól jöhet a védelem a NATO tagoknak, így Európának de akár Magyarországnak is. Oroszország is közös védelmi rendszer létrehozására tett javaslatot, ám nem kizárt, hogy csak saját pozícióját szeretné megvédeni. A Minuteman rakéták ellenrakátává való átalakításának terve egyébként összecseng a ballisztikusrakéta-leszereléssel, a kivont rakéták adhatnák az új rendszer alapját, de akkor mire kell a 60 milliárd dollárba kerülő NMD-program? A hadiipar nagy úr, a következő évtizedben pedig igen sok fegyvert cserélnek le világszerte. "Vörös" vagy "sárga" veszedelem? A CIA egyik nyilvánosság számára készített világprognózisa megállapítja: Oroszországra a következő tizenöt évben visszafejlődés vár, Kína rejtély marad, míg India befolyása növekszik. Az orosz probléma a bizonytalanságban gyökerezik, a kínai kérdés az új szuperhatalmi státusz kialakulásával egyenértékű, az indiai befolyás növekedése az ország atomfegyvereinek lesz betudható. A jelentés egy lehetséges forgatókönyve szerint Kína, India és Oroszország geostratégiai szövetséget hoz létre, ellensúlyozandó az amerikai és a nyugati befolyást. A hírek szerint Oroszország máris megegyezett Kínával a rakétapajzs kérdésében. Az előbbi szcenárió szerint a legfőbb veszélyforrás az lehet, hogy az Egyesült Államok és Európa szövetsége - a gazdasági és biztonsági téren a vezető szerepért folyó versenyben - összeomlik. Mindemellett a nemzetközi maffiák és terrorista szervezetek térnyerése várható. Lehetséges, hogy Egyesült Államok védelmi politikája - a hidegháborús reflexek továbbéléseként - azért túlozza el a kérdést, hogy méginkább megerősíthesse nemzetközi pozícióit. Vigh György Zsolt Háttérinformációk Az ABM-szerződés Az NMD program megszegi a sokat emlegetett, 1972-ben életbe lépett ABM (Anti-Ballistic Missile, vagyis a Ballisztikusrakéta-elhárító rendszerek korlátozásáról szóló) szerződést, illetve az 1974-es ABM-jegyzőkönyvet, amely a szerződő feleknek - azaz a Szovjetuniónak, vagyis most már Oroszországnak és az Egyesült Államoknak - csak egy-egy rakétaelhárító rendszer létrehozását engedélyezi. Az új amerikai vezetés azonban nemcsak a szerződés általános tiltását, hanem számos részletét is megsérti a rakétapajzs létrehozásával. A szerződés csak körzetvédelmet, illetve a körzetek 150 kilométeres körzetében a fővárosok és a rakétabázisok védelmét engedélyezi. Országonként maximálisan 100 ellenrakéta-állvány telepíthető, állványonként egy-egy rakétával. A szerződés szabályozza a felderítő, célkövető és rávezető radarok számát is (a limitált mennyiségnél az NMD-rendszer kialakításához sokszorosan több szükséges). Mindemellett még az elhárító rendszerek kipróbálása és a meglévők átalakítása is tiltott. Az NMD program technikai háttere Az NMD három fázisban kerülne kiépítésre. A program legkésöbb 2020-ra Alaszkában és Dél-Dakotában 125-125 ellenrakéta-indító állvány telepítését célozza meg. A rendszer alkalmas lesz 20 rakéta 20 atomtöltetének elfogására, ha a hamis célok száma nem több mint száz. Mindemellett az NMD rendszer kinetikus energiával pusztít, így nagy találati pontosságra van szükség a világűr és a légkör hatalmas térségében a 18-20-szoros hangsebességgel száguldó egy-két méteres célokkal való hajszálpontos ütközésre. A telepítés helye is jelzi, a rakéták inkább védenek orosz és kínai eszközöktől mint bármely más helyről indított atomfegyverektől. (Mi másért lenne fontos Tajvan számára is a védőernyő jótékony oltalma?) Az alaszkai telepítés különösen praktikus a sarkkör alatt, illetve az Csendes és az Atlanti óceán északi részein járőröző orosz rakétahordozó-tengeralattjárók elleni védelemre. A sarki jég áttörésére tervezett monstrumok - ilyen a Typhoon és a Delta osztály, illetve a fejlesztés alatt álló típusok - hatalmas csapásmérő erőt képviselnek. A védőernyő telepítési helye persze még nem zárja ki, hogy alkalmas legyen bárhonnan indított rakéták elpusztítására. Az viszont nem mindegy, hogy egy sikertelen elfogás esetén marad-e idő újabb próbálkozásra, amiben már szerepe van annak is, hogy honnan lövik ki a rakétákat. (Itt már képbe kerül a többszintű védekezés is, melynek szintén része az első részben már említett THAAD és Patriot rendszer.) Mindemellett a kiépített, letesztelt rendszer globálissá bővítése már egyszerűbb feladat.