Új-Kaledónia egy nagy és több kisebb sziget csoportjából áll a Csendes-óceán délnyugati részén. Még Napóleon alatt gyarmatosította Franciaország 1853-ban, ami azóta hol kényszer-, hol érdekházasság a felek között. Mert bár a helyi őslakosok egy csoportja, a kanakok erősen függetlenedési pártiak - arra hivatkozva, hogy a párizsi kormányzás nem hagy elég szabad teret az országnak -, addig a tengerentúli terület viszonylagos autonómiát élvez és egy évi 1,5 milliárd eurós pénzügyi juttatás segíti a gazdaságát.

Az 1998-as Nouméai Megállapodás szabályai szerint összesen három népszavazást kell kiírni, amely eldönti, hogy maradnak Franciaország ölelésében, vagy önálló útra lépnek. A választók 2018-ban és 2020-ban is elutasították a Franciaországtól való függetlenség lehetőségét, de 2022 októberéig meg kell tartani a következő referendumot, áprilisban pedig az új állam létrehozásának hívei kezdeményezték is, hogy erre minél előbb sor kerüljön.

A helyi parlament képviselői a héten Párizsba utaztak, hogy a kormánnyal a referendum lehetséges időpontjáról, valamint a pontosan felteendő kérdésről tárgyaljanak. Jean Castex miniszterelnök már kijelentette, hogy ragaszkodni fog ahhoz, hogy mind a függetlenség mellett, mind a függetlenség ellen kampányolóknak el kell magyarázniuk világosan a választóknak, milyen következményekkel járna a választásuk - írja az RFI francia közszolgálati portál. Castex szerint arról is egyeztetni kell, hogy miként pótolják a már említett évenként folyósított pénzügyi segélyt.

Most nem egy gyarmat elvesztése a tét

A mostani referendum - túl a jogtechnikai kérdéseken - erős geopolitikai és gazdasági téttel bír: Új-Kaledónia rendelkezik a világ kitermelhető nikkeltartalékainak 15-25 százalékával a becslések szerint, valamint stratégiai hozzáférést biztosít Franciaország számára a csendes-óceáni vizekhez. A térségben pedig egyre intenzívebb Kína terjeszkedése, egyre több országot von be érdekszférájába.

A nikkel viszonylag ritka elem, de így is az egyik legfontosabb ipari fém, főként ötvözőelemként alkalmazzák, mert erősebbé teszi az acélötvözeteket, ellenállóbbá teszi a fémeket a hideggel szemben, sőt korrózióvédelmi szempontból is kiváló. De réz-nikkel ötvözetből készült csöveket használnak a tengervízből ivóvizet előállító berendezésekben, vagy a pénzérmék anyagába keverik, hogy jobban bírják a napi használatot. Mostanában pedig azért ugrott meg a kereslet iránta, mert az elektromos autókban használt akkumulátorokba is keverik a hagyományos galvánelemek mellett. Ha ez bizonytalan kezekbe kerülne, komplett ellátási láncok borulhatnak fel, ami a világgazdaságra is veszélyes lehet.

Így már érthető, hogy Párizs a múlt héten levelet küldött az új-kaledóniai képviselőknek, amelyben azt javasolja, hogy amennyiben a választók a függetlenség mellett döntenek, a francia állam felajánlhat valamiféle "társulási megállapodást", hogy megőrizze a kapcsolatot a csendes-óceáni területtel. A lépéssel tehát Franciaország megpróbálja megakadályozni, hogy Új-Kaledónia a jövőben Kína befolyási övezetébe kerüljön.

Nem valószínű az elszakadás

Pedig az előző két függetlenségi referendum után eleve nem tűnik esélyesnek az elszakadás. A szigetcsoport lakosságának mintegy 41 százaléka, az őslakos kanak nép, amely túlnyomó többségében a függetlenséget támogatja, és főként a fősziget északi részén él. Az európai származásúak, az úgynevezett "káldok" 24,1 százalékot tesznek ki, és meglehetősen határozottan a francia tagság mellett szavaznak, míg a 270 000 lakos fennmaradó 35 százaléka, akik közül sokan a környező országokból származnak, megoszlik a két tábor között, de többségében pozitívnak tartja Párizs fennhatóságát.

Philippe Gomès, az új-kaledóniai politika egyik kulcsfigurája, akinek pártja a jobbközép UDI-csoporthoz tartozik, óva int egy olyan népszavazástól, amely csak a függetlenség mellett vagy ellen szóló bináris választást kínálja. Attól tart, hogy bármelyik oldal szűkös győzelme tovább fokozná a megosztottságot az amúgy is rendkívül feszült társadalmi viszonyok között. Bár messze jobb a helyzet, mint 1984-88 között, amikor polgárháború dúlt a gyarmatosítók leszármazottai és az őslakosok között.

A függetlenséget támogatók azt mondják, hogy inkább időt szánnának rá, és belső konzultációkat tartanának, mielőtt később, 2022-ben kitűznék a népszavazást.

"Semmi értelme elsietni a dolgokat" - mondta Gilbert Tyuienon, az UC párizsi küldöttségének tagja. "Adjunk időt magunknak a felkészülésre, amit korábban nem tettünk meg", hozzátéve, hogy figyelembe kellene venniük az igen/nem szavazás következményeiről szóló, nemrég közzétett jelentés megállapításait.

Párizs semleges marad

Közben Pierre Frogier, a függetlenségellenes Républicains párt képviselője a párizsi megbeszélések első fordulója után a sajtónak azt mondta, hogy a népszavazást jobb lenne "inkább előbb, mint utóbb" megtartani, hogy ne árnyékolja be a 2022 májusában esedékes elnökválasztás.

"Új-Kaledónia nem hagyhatja, hogy belekeveredjen az elnökválasztási kampány hisztériájába, mint harminc évvel ezelőtt" - mondta, utalva az 1988-as versenyre, amelyben Jacques Chirac állt szemben François Mitterranddal.

Sébastien Lecornu, Franciaország tengerentúli területekért felelős minisztere mindenesetre azt mondta, hogy június vége előtt meg kell állapodni egy időpontban, és elképzelhető, hogy a héten Emmanuel Macron elnökkel is megtörténik az egyeztetés és döntés is születhet. Macron maga nemrég azt mondta, hogy "Franciaország kevésbé lenne szép Új-Kaledónia nélkül", Párizs hivatalosan semleges a kérdésben, és nem próbálja meggyőzni a szigetcsoporton élőket, hogy maradjanak Franciaországnál.