India születésének 75. évfordulóján a világ többi országával összehasonlítva nem volt gazdagabb, mint 1947-ben, ám gazdasága emelkedő pályán van - írja Ruchir Sharma, a Rockefeller International kutatóintézet munkatársa a Financial Timeson megjelent cikkében. Születésekor a világ hatodik legnagyobb gazdasága volt, majd az 1990-es évekre a 12. helyre esett vissza. Ezt követően emelkedni kezdett, és a jelenleg újra a hatodik helyen áll.

A függetlenség pillanatában az egy főre eső jövedelem a világátlag 18 százaléka volt, ami szintén hanyatlott az 1990-es évekig majd visszakapaszkodott a korábbi 18 százalékra. A brit üzleti lap cikkírója szerint a V alakú fejlődést India eredeti társadalomszervezési stratégiájának kudarca okozta. Más ázsiai országok előbb adtak gazdasági szabadságot állampolgáraiknak, majd ezt követően politikai szabadságot. Indiában ez fordítva történt: az indulásnál a politikai demokráciát szocialista gazdaságszervezéssel házasították össze.

Rájöttek, hogy elrontották

Miután – vélhetően nem függetlenül a kelet-európai szocialista kísérlet látványos kudarcától – felismerték, hogy ez az út hibás, elkezdték feloldani a gazdaság szocialist fékjeit, és hagyták levegőhöz jutni a magánszektort. Az ország a Heritage Foundation ranglistáján, amely a gazdasági szabadság alapján állítja sorba a világ országait, elindult felfelé, bár még mindig az alsó harmadban van.

Az 1990-es évek végén India és Kína GDP-jüket és átlagos egy főre eső jövedelmüket tekintve pariban volt egymással. Mindkét ország gazdasági reformokat indított, ám Kína keményebben ösztönözte a vidéki lakosságot, hogy vállaljon a városokban hatékonyabb munkával járó állásokat, és összezsugorította a lomha állami vállalatokat. India GDP-je 1990 óta ötszörösére, 3,2 ezer milliárd dollárra nőtt, és hasonló tempóban emelkedett az egy főre eső GDP is, ám Kína sokkal gyorsabban haladt és jelenleg mindkét mutatóban ötször jobban áll, mint India.

Ázsia legrégebbi tőzsdéje

India egyik előnye erős vállalkozói kultúrája, ami megmutatkozik tőzsdéjén, Ázsia legrégebbi börzéjén is. A tőzsde 12 százalékos éves megtérülést biztosított dollárban mérve 1990 óta, ami a világátlag kétszerese. Ez érthetően sok külföldi befektetőt vonz. A ország dollármilliárdosainak száma 55-ről 140-re emelkedett, amivel az USA és Kína után a harmadik helyen áll a világ legtöbb dúsgazdag emberét felmutató országok rangsorában.

Miközben ez felveti, hogy mennyivel növekedhetett az emberek anyagi egyenlőtlensége, az ország dinamikus fejlődésére utal. Ezt erősíti, hogy a dollármilliárdosok kétharmada a 2010-es években érte el ezt a szintet és az eredeti 55 dúsgazdag ember több mint harmada lecsúszott a listáról. És a milliárdosok főként az úgynevezett produktív ágazatokban, a feldolgozó- és a technológiai iparban érték el sikereiket. A feldolgozóipar ma már a GDP 17 százalékát adja, ami akkor is jelentős fejlődés, ha Kína nem hasonlítható teljesítményéhez ebben az ágazatban.

Visszaszorul az állami tulajdon

A magánszektor erősödése mellett visszaszorul az állami tulajdon. Tíz évvel ezelőtt a tőzsdén jegyzett vállalatok 25 százaléka volt állami cég, ami mostanra hét százalékra csökkent, és nem azért, mert az ilyen vállalatokat privatizálták.

Ami az állami tevékenység másik ágát, a szociális támogatásokat illeti, ezen a téren jelentősen javult a pénzosztás hatékonysága Az 1980-as években minden 100 rúpiából csak 15 jutott el az érintettekhez, mert a többit elnyelte a bürokrácia és a korrupció. A kormány jelenleg digitálisan, közvetlenül fizet a jogosultaknak, és olyan elektronikus alkalmazásokat használnak, amelyekkel sikerült bővíteni a támogatásban részesülő rászorulók körét.

Nők és vidékiek

Ha India az évi ötszázalékos GDP-növekedésnél gyorsabb tempót szeretne elérni, márpedig miért ne szeretne, akkor jelentős reformokat kellene végrehajtania. Az egyik nagy tartalék a nők foglalkoztatásában van, miután még mindig csak 20 százalékuk vállal állást. Ha ezt csak a közepes jövedelmű országok átlagára, 40 százalékra fel tudnák hozni, már az is látványos eredményt hozhatna. A másik tartalék a vidéken élők városba csalogatása lenne: tíz indiaiból kilenc még mindig ott él, ahol született.

A gond az hogy India olyan ország, amely sokféle népességből áll és demokratikus politikai rendszer üzemeltet, miközben Kína homogén és autokratikus a politikai rendszere. Ezért Indiában nem lehet parancsszóra reformokat indítani. Így nem várható, hogy sikerült az öt százalékos tempó fölé tornászni a gazdasági növekedést, bár még szép teljesítmény lenne a világ többi országához képest. India ezzel 2032-re a világ harmadik legnagyobb gazdaságává nőhet lehagyva a Japánt, az Egyesült Királyságot és Németországot.