A világpolitika nem figyelt fel egy meglepő eseményre - január végén Kazahsztán képviselője Brüsszelben kézjegyével látta el országa kibővített partnerségi és együttműködési megállapodását az Európai Unióval, elsőként a közép-ázsiai országok közül. Ez szorosabbra vonja a felek politikai és gazdasági kapcsolatait, és felváltja az 1999 óta hatályban levő, szűkebb körű partnerségi szerződést.

Az elmúlt évtizedekben az EU lett Kazahsztán legnagyobb külkereskedelmi partnere és az országba áramló közvetlen külföldi tőkebefektetések több mint felével a legnagyobb beruházó. A kereskedelmi forgalom meghaladja az évi 31 milliárd eurót, amelyből 24 milliárd Kazahsztán Európába irányuló exportja (főleg kőolaj).

Az új megállapodás azonban nem érinti a vámokat, és - mint a Wall Street Journal hangsúlyozta - távol áll attól a társulási szerződéstől, amit Ukrajna akart eredetileg kötni Brüsszellel, kiváltva ezzel Oroszország heves ellenállását. Viktor Janukovics elnök emiatt meghátrált és nem írta alá az uniós tagság előszobáját jelentő egyezményt - ami viszont a Nyugat-barát erők lázadásához, valamint az államfő és rezsimje bukásához vezetett.

Ezért különösen meglepő, hogy Nurszultan Nazarbajev államfő állást foglalt az unióval való partnerségi megállapodás aláírása mellett - ami külügyminisztere bejelentése szerint még az idén megtörténik -, és közölte, hogy országa a híd szerepét kívánja betölteni az Eurázsiai Gazdasági Unió és az Európai Unió között. Vagyis pontosan azt szeretné, amit Janukovics akart Ukrajnának, s amiről Moszkva hallani sem akart. Az orosz álláspont szerint egy ország nem lehet egyszerre két szövetség tagja, és Moszkva nem engedheti meg, hogy piacát az ukránok élvezte vámkedvezmények miatt elárasszák az olcsó nyugati termékek. Brüsszel - mint Ukrajna esetében - támogatja Kazahsztán európai ambícióit, és nem tartja ezt ellentmondásosnak.

Pedig Kazahsztán Belarusszal együtt elsőként csatlakozott az orosz vámunióhoz, ami idén január 1-től Eurázsiai Gazdasági Unióvá alakult. Ez Vlagyimir Putyin orosz elnök tervei szerint magába foglalja az egykori Szovjetunió Moszkvával szövetséges államait, de állítása szerint kizárólag gazdasági szövetséget jelent. Ugyanakkor ezeket az országokat ezer szál köti az orosz politikához és katonai szövetséget is kötöttek.

A tervek között szerepel a jövőben az egységes valuta bevezetése is - és ebben nyilvánult meg először Nazarbajev önálló véleménye, aki nem hajlandó belemenni, hogy ez a rubel legyen. (Amit a történelem máris igazolt az orosz valuta árfolyamának zuhanásával.) Másban is lazulni látszanak a kötelékek. Kazahsztán - Belarusszal együtt - habozás nélkül kihasználta az orosz élelmiszer-beviteli embargó nyújtotta lehetőséget, és sajátjaként szállítja Oroszországba a nyugati élelmiszereket. Emellett amikor az ukrán erőművek működéséhez nélkülözhetetlen antracit szállítását Moszkva leállította, azonnal szénszállítási szerződést kötött Kijevvel.